A társadalombiztosítás, a nyugdíjak parlamenti vitájának leglátványosabb javaslatát – nem először – Palotás János (MDF) képviselő tette. A legszebb reményeket okkal tápláló politikus szerint a nyugellátásokat rendszeresen növelni kell a bérszínvonal emelkedésének ütemével (a kiugróan magas nyugdíjak kivételével). 1991. január 1-jével történetesen 30 százalékkal, amelynek „költségkihatása… nem magasabb a betervezett 50 milliárdnál”, írja a politikus és vállalkozó módosító javaslatában.
Palotás János ismét csúfot űz kormányából – bólinthat erre az olvasó. A kormány szerint ugyanis a nyugellátás 24 százalékos emelése igényel 50 milliárdot. A bravúros mutatvány azonban legfeljebb csak Rodolfóra emlékeztet, annyi különbséggel, hogy Palotás János nem mondja, hogy vigyázat, csalok.
A törvénytervezethez kapcsolt háttéranyagok szerint – amelyek alapadatait lényegében senki nem kérdőjelezte meg – 1990-ben az összes nyugellátás 202,5 milliárd forint volt. Ebből azonban 1,3 milliárdot a költségvetésnek kell kifizetnie a társadalombiztosítás számára, például a politikai rehabilitáltak nyugdíjának kiegészítésére. A kormány eredeti emelési javaslata szerint az 1991-es évben 262,5 milliárd forintot fizetnének ki a nyugellátásra, amiből a költségvetés idén 4,5 milliárd forintot befizet a tb-nek. Tehát a társadalombiztosítást terhelő nyugdíjak a tavalyi 201,4 milliárdról idén 257,9 milliárdra nőttek volna a kormány eredeti tervei szerint.
A nyugdíjak mostani, központi emelésének mértékét azonban nem a tavalyi kifizetésekhez kell viszonyítani, hanem ahhoz, hogy emelés nélkül mekkora lenne az idei összes nyugdíjfolyósítás. Mivel az elhunytak nyugdíja általában kisebb az új nyugdíjasokénál, s ráadásul a nyugdíjasok száma egyre nő, így a teljes összeg elkerülhetetlenül emelkedik.
A számítások szerint a társadalombiztosítás idén 210,7 milliárd forintot fizetett volna ki. Tehát a nyugellátások mostani emelését ehhez kell mérni az emberek nagy többségénél. Kivételek ez alól például a politikai rehabilitációjuk miatt nagyobb nyugdíjban részesülők, akiknek nyugdíj-kiegészítését, mint említettük, nem a tb finanszírozza. Ugyanezért a kormány által emlegetett 50 milliárd forintból is valójában csak 47,3 milliárd forint a többséget érintő emelés. Ez pedig 22,4 százalékos növekedés, 24 helyett.
De hogyan jön ki Palotás János 50 milliárdból, ha 30 százalékot akar emelni? Bevallom, csak úgy jöttem rá, hogy minden szóba jöhető számot elosztottam és megszoroztam egymással. Egyetlen számpárt találtam, ahol a 30 százalékos emelés az 50 millliárdon belül maradt. Ha a tb-t terhelő tavalyi 201,4 milliárdot emeltem meg 30 százalékkal, akkor az így kapott, éves szinten 261,8 miliárdos teher többlete még kisebb 50 milliárdnál. De ha az idén, változtatás nélkül is esedékes 210,7 milliárdot emelem meg 30 százalékkal, akkor a társadalombiztosításnak 273,9 milliárd forint nyugellátást kell kifizetnie. S ha mindehhez hozzáveszem a költségvetésből kiegészített nyugdíjakat – amit Palotás nem tervezett megváltoztatni –, akkor a kormány 262 milliárdja helyett a Palotás-féle emeléshez 278 milliárdra lenne szükség. A különbség 16 milliárd forint.
Palotás János lényegében az idei helyett a tavalyi nyugdíjakkal s a tavalyi nyugdíjaslétszámmal számolt, s mindezt egy olyan bruttó összeggel vetette össze, amelyben nemcsak a társadalombiztosítás kifizetései szerepeltek. Egy év alatt a nyugdíjasok száma várhatóan 51–60 ezerrel nő, az átlagos nyugdíj pedig (a mostani emelések nélkül!) 6300-ról 6600 forintra nőtt volna. Csupán erről feledkezett el nagyvonalú javaslatában.
- Beszélő [8]