Ellentmondásos ellenzék
Sokak számára megdöbbentő volt, hogy a szlovákiai kommunisták megszerezték a polgármesteri posztok egynegyedét, és övék a képviselői helyek tizennégy százaléka is. Első pillantásra valóban imponáló a „siker”, ám a figyelmesebb vizsgálat megmutathatja a győzelem gyenge pontjait. A kommunista jelöltek elsősorban a kistelepüléseken aratták sikereiket (a többi párttal ellentétben jól kiépített alapszervezeti hálózattal rendelkeznek), a nagyobb – s ezáltal döntő jelentőségű – városokban nem jutottak számottevő pozíciókhoz. Ezalól csupán Kelet-Szlovákia jelent kivételt. Viszonylagos sikerük azonban tagadhatatlan tény, s ehhez a vidéki szlovák politikai élet fejletlenségén kívül egy további tényező is hozzájárult: a szlovákiai rendszerváltás a csehországival ellentétben nem szerves fejlődés eredménye volt. Míg Prágában 1989 elejére megértek a rezsim bukásának feltételei, addig Pozsonyban, az 1988-as katolikus megmozduláson kívül nem találkozhattunk az állampolgári elégedetlenség számottevő jelével. Nem túlzó az a megállapítás, mely szerint a csehországi események nélkül Szlovákiában a kommunista párt még jó pár évig békésen élvezte volna 1948-as hatalomátvétel eredményeit.
A vidéki szlovák lakosság ma sem hozza összefüggésbe a rendszerváltást a kommunista párt hibáival, és a tavalyi eseményeket sokkal inkább véletlen sorscsapásként, semmint szükségszerűségként fogta fel.
Súlyos vereséget szenvedett viszont a második legnagyobb ellenzéki párt, a Szlovák Nemzeti Párt, melynek akcióképességét ma belső viszályok is gyengítik. Az emlékezetes nyelvtörvényügyben elszenvedett fájó parlamenti vereségük fordulópontot jelentett. Az ezt követő erőltetett, agresszív hangvételű kampány, az általános sztrájkkal való fenyegetőzés, valamint az egyre erősödő fasisztoid és antiszemita felhangok elriasztották a potenciális választópolgárok nagy részét. A Szlovák Nemzeti Párt négy hét alatt vesztette el harmincszázalékos népszerűségét, és a választásokon már csak 3,2 százalékot sikerült szerezniük. Ezzel a szélsőséges szlovák nacionalizmus döntő vereséget szenvedett, és bebizonyosodott, hogy a szélsőséges nemzeti erőknek ma Szlovákiában nincs tömegbázisuk.
Magyar félelmek és eredmények
A Szlovák Nemzeti Párt féktelenül magyarellenes kampányának váratlan eredménye lett: előretörtek a kisebbségi politikai mozgalmak.
A kétségbeesés kiváltotta egységesülés és a választási törvény által megszabott többségi elv azt eredményezte, hogy a három magyar politikai mozgalom Dél-Szlovákiában elsöprő győzelmet aratott. A két ellenzéki magyar párt közül az Együttélés 6,3, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom három százalékot szerzett, s ezzel övék lett a magyar választópolgárok szavazatainak 70 (hetven) százaléka. Szlovák megfigyelők egyöntetű véleménye szerint a szavazási eredmény mögött nem a két párt valódi erejét, hanem a magyar lakosság félelmét kell látni.
Ez azonban mit sem változtat a választás eredményein, minek következtében a kisebbségben lévő szlovákok kiszorultak az önkormányzati szervekből. Amennyiben az abszolút többséggel rendelkező Együttélés és MKDM (vagy a nem magyar pártok) nem veszik figyelembe ezeket az érdekeket, ez nagyon könnyen a nemzetiségi feszültség növekedéséhez vezethet. Felébredhet a szlovákok eddig csak szunnyadó fenyegetettségi érzése, és a nemzetiségi szembenállás konkrétabb formákat ölthet…
Erre a veszélyessé váló helyzetre reagált az 1,3 százalékot szerzett kormánypárti Független Magyar Kezdeményezés. A választások után kiadott nyilatkozatukban azt javasolták, hogy az adott településen az önkormányzatból kiszorult valamennyi kisebbség kooptált szóvivőjük útján jeleníthesse meg érdekeit, megelőzve ezáltal a megoldatlan nemzeti problémák fokozatos felhalmozódását.
Az FMK vezetése egyébként a maga huszonhét polgármesterét és csaknem 500 képviselőjét sikerként könyveli el, hiszen mindezt a nemzetiségi félelmeket erősítő – bár mint kiderült, üres – nacionalista kampány közepette érte el. Abban a helyzetben, amikor a magyarok nagy többsége nem politikai meggyőződése, hanem nemzeti félelmei alapján szavazott, ez az eredmény figyelemre méltó sikernek számít. Így jelen pillanatban a liberális Független Magyar Kezdeményezés az egyetlen, Dél-Szlovákiában reális befolyással bíró kormánypárti erő, s ez tovább növeli súlyukat a szlovákiai politikai életben. Az eredmény ugyanakkor azt is jelzi, hogy a szabadelvű eszmék a szlovákiai magyarok körében nem elhanyagolható visszhangot keltettek, és az FMK stabil, biztosnak mondható szavazóbázissal rendelkezik. Mindenesetre a jövőt illetően elkerülhetetlen az alapszervezeti hálózat kiépítése és a sok helyütt pangó vidéki mozgalmi élet fellendítése. Az elkövetkező választásokig ugyanis már csak másfél év van hátra, és Szlovákiában még mindig érvényben van a háromszázalékos parlamenti küszöb.
Stabilizálódó kormánykoalíció
A helyhatósági választások egyik legfontosabb eredménye az, hogy nem csökkent a liberális Nyilvánosság az Erőszak Ellen, a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Demokrata Párt és a Független Magyar Kezdeményezés által alkotott szlovákiai kormánykoalíció népszerűsége. Ugyanakkor a szélsőséges politikai erők alkotta ellenzék előretörése sem.
A kisebbségi magyar mozgalmak jóváhagyása nélkül immár aligha lehet elfogadni lényeges központi döntéseket Dél-Szlovákiában, ami óvatosságra intheti az egyébként csitulni látszó szlovák nacionalizmus képviselőit. Ugyanakkor a megváltozott helyzet az eddig ellenzéki pozícióban lévő Együttélés és MKDM képviselőire bizonyos kormányzati felelősséget hárít.
- Külföld [6]