Ez év január 10-éig Lengyelországban minden újság címoldala az úi kormány alakulása körüli találgatásokkal volt tele, ám január 11-e óta a legfelső szinten zajló politikai és személyi torzsalkodások a kutyát sem érdeklik.
A közvéleménynek ez még megbocsátható, de mit szóljunk arról, hogy a parlamenti képviselők az új kormány összetételéről folyó vita alatt csapatosan hagyják el az üléstermet, hogy az előcsarnokban elhelyezett tévékészülékeken síri csendben figyeljék a litvániai eseményekről szóló közvetítést.
Január 13-án a ROAD a varsói szovjet nagykövetség elé hívta az embereket; a rendkívüli állapot óta ez volt a legnagyobb szabású megmozdulás. Vilnius elhallgattatta a lengyel torzsalkodásokat: a ROAD-ot képviselő tüntetők mellett a tömegben ott álltak a Független Lengyelország Konföderációja és az Egyetértés Centrum képviselői, s ha a szél eloltotta valamelyikük gyertyáját, a pártellenfele kéretlenül is adott neki tüzet. Egy nappal korábban ezek az emberek, ha csak látták is egymást, kiütéseket kaptak.
A varsói szovjet nagykövetség előtt az utcán új szabály lépett érvénybe: „Nyomd meg a dudát!” – hirdeti egy rúzzsal kartonpapírra írt felirat, és az autósok többsége engedelmeskedik a felszólításnak. A követség környékén kialakult állapot valószínűleg huzamosabb ideig fennáll majd, mert már a jövő heti tüntetési program is összeállt: hétfőn a Független Lengyelország Konföderációja rendez tüntetést, kedden a Lengyelországban élő litván kisebbség képviselői és így tovább… Már-már pártközi egyeztetőbizottságot kell szervezni a tüntetések beütemezésére. Meglehet, hogy kevésnek bizonyul a szovjet nagykövetség körüli falfelület is, mert már az első napon csaknem teljesen elborították a falakat a feliratok: „Add vissza a Nobel-díjat!”, „Szovjetek haza!”, „Gorbacsov: Nobel 1990 – Huszein: Nobel 1991” stb. Hasonló a helyzet a krakkói szovjet konzulátus előtt is.
Lengyelország Litvániára figyel. Lengyelország Litvánia védelmében tiltakozik. Lengyelország éppoly szenvedélyesen skandálja most: „Szabadságot Litvániának!”, mint annak idején skandálta, hogy „Szabadságot Lengyelországnak!”. Január 13-a után azonnal megindultak Litvániába a segélyszállítmányok. Mindenki pénzadományokat gyűjt Litvániának: a politikai pártok, a rádióállomások, a társadalmi szervezetek, a lengyel Vöröskereszt.
A lengyel kormány menekültügyi biztosa, Skoczylas ezredes a nyilatkozatában, amelyet a magántulajdonban lévő varsói rádióállomás, a Radio-Zet sugárzott, a következőket mondta: „A Lengyelországban tartózkodó litvániai menekültek megkaphatják a menekülti státuszt. Jelentkezzenek hivatalomban, a Koczykowa utca 16. sz. alatt. Félfogadás szombat és a munkaszüneti napok kivételével minden nap 10-től 11 óráig.”
Hadd tegyem hozzá, hogy nem a rádió fordult a kormánybiztoshoz, hanem ő telefonált be a stúdióba, és kérte közleménye közzétételét. Mellesleg: e rádió egyik munkatársa ott van Vilniusban, e pillanatban (amikor ezt a cikket írom, azaz január 13-áról 14-ére virradó éjjel) a litván parlament épületében tartózkodik, ahonnan időről időre tudósít a legújabb fejleményekről. Nincs gond a kapcsolással, mert a varsói postán dolgozó kisasszonyok beszólnak a stúdióba: „ide figyeljetek, most van egy szabad vonal, kapcsoljam, vagy vártok a következő alkalomra?” (A következő alkalom általában 30–40 perc múlva adódik.)
A szovjet nagykövetség előtti többezres tömeghez egy pap beszél: „Azzal a meggyőződéssel jöttünk el ide, hogy a litván nép és a többi elnyomott nép mártír vére kivívja a teljes szabadságot. Szóljunk azokkal a szavakkal, amelyekre az Úrjézus tanított bennünket: »Miatyánk, ki vagy a mennyekben…«
És ekkor több ezer torokból tör fel a folytatás: …szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod…” Zbygniew Bujak ugyanitt a következőket mondta: „Ma nagyon hangosan és szünet nélkül ezt kell kiáltanunk: »Litvánia! Litvánia! Litvánia!«. Évszázadok óta először érkezett el egy olyan pillanat, amikor litván barátaink felénk fordulnak és azt kérdik: miként tudnánk segíteni nekik. Sok száz év óta első ízben néznek nagy reményekkel Lengyelországra, amely évszázadokon át fenyegetést jelentett számukra. Első ízben mutathatjuk meg nekik, hogy Lengyelország olyan ország, és a lengyel olyan nép, amelyben bízhatnak, amelynek segítségere számíthatnak. Hadd emlékeztessek rá, hogy történelmünk egyik legnagyobb csatáját, a grünwaldi csatát, a litvánokkal közösen vívtuk. A litvánok velünk együtt harcoltak a mi hazánkért. Most rajtunk a sor, hogy lerójuk közös történelmünk sok évszázados tartozását, és feledtessük a sérelmeket, a lengyelesítést, amelyért minket terhel a felelősség. Miképpen segíthetnénk nekik? Számunkra ez mar ismerős helyzet, mi már tudjuk, mi a rendkívüli állapot, és tudjuk, hogy ebből milyen szükség fakad. Senki sincs jobban felkészülve arra, mint mi, hogy a nekik nyújtandó segítséget megszervezzük.”
(Körülbelül Bujak szavaival egy időben ismerősöm egy CB-rádióval felszerelkezve már a határállomáshoz közeledik.)
Bujak így folytatja: „Ha megalakul a litván emigrációs kormány, Lengyelországnak kell lennie az elsőnek, amely menedéket kínál föl nekik…”
(Éljenezések, közbekiabálások: „Szabadságot Litvániának!”)
Bujak tovább beszél: „Ha a lengyel kormány vagy a lengyel parlament habozna, akkor a ROAD lesz az a szervezet, amely felajánlja helyiségeit az emigráns litván kormány számára.”
A litván kormány külügyminisztere, Algirdas Saudargas jelenleg Lengyelországban tartózkodik. A „Napóleoni fogadó” elnevezésű, magántulajdonú luxusszálloda tulajdonosa térítés nélkül a rendelkezésére bocsátott egy lakosztályt. Itt helyezkedett el a lengyel hatóságok támogatását és segítségét váró litván misszió stábja. Itt tartják mindennapos sajtókonferenciáikat. Ha megbuktatnák a litván kormányt, Saudargasnak felhatalmazása van arra, hogy miniszterelnökként egy emigránskormányt alakítson. A litván külügyminiszter kísérője a litván Legfelső Tanács küldötte, a Vilniusban élő, lengyel származású Czeslaw Okinczyn. Minden nap számos találkozót tartanak a parlamenti képviselőkkel, a politikai pártok aktivistáival, az állami tisztségviselőkkel, fellépnek különböző gyűléseken, a rádióban, a televízióban.
Tévéhíradó. Kérdés Saudargashoz: „Mit üzen a honfitársainak?” Válaszából csak annyit értek: „Liteuva Laisva”. „Szabad Litvánia.” A honfitársaihoz azonban bizonyára elért a szava, mert a határ mentén széles övezetben fogható a lengyel televízió adása. Vilniusban rendszeresítették a lengyel tévéadást (a kiebrudalt leningrádi adás helyett), de amióta a kommandósok elfoglalták a vilniusi tévéadót, ez az adás megszűnt éppúgy, mint a litván tévéprogram sugárzása. Csak a moszkvai első programot sugározzák. A varsói rádió (amely Amerika Hangját és a BBC lengyel adását is közvetíti) adása egész Litvániában fogható. Ha elhallgat a két utolsó litván rádióadó – az egyik a kaunasi, a másik a litván Parlament tetején felállított kis hatósugarú adó –, a lengyel rádió és a lengyel tévé lesz az utolsó ablak a világra.
Részlet a lengyel parlament nyilatkozatából: „A Lengyel Szejm és Szenátus határozottan kiáll a litvánok és a Litvániában élő más nemzetiségek szabadságjogainak tiszteletben tartása mellett. Litvánia független ország volt, egyike azon országoknak amelyeknek létét felfüggesztette a hírhedt Molotov–Ribbentrop-paktum.
A Szovjetunió legfelső vezetésétől azt várjuk, hogy a béke megóvása érdekében tartsa magát a népek szabad önrendelkezési jogáról aláírt deklarációjához.”
A Független Lengyelország Konföderációja és az Állampolgári Bizottságok Konferenciája követeli, hogy a lengyel kormány haladéktalanul ismerje el Litvánia függetlenségét és kormánya legalitását.
A ROAD követeli, hogy a világ indítson gazdasági blokádot a Szovjetunió ellen.
Az újonnan alakult lengyel kormány ma éjjel ülésezik A holnapi kormányülést főleg a Litvániában kialakult helyzetnek szentelik.
Adam Michnik hamarosan Litvániába utazik A lengyel külügyminisztérium fokozni kívánja a szovjet csapatok Lengyelországból történő kivonulásának ütemet.
A honvédelmi miniszter semmit sem mond, de az arca szomorú. A külkereskedelmi miniszter igényt tart a szovjet olajra és a szovjet gázra. Az ipari tárca minisztere szeretné eladni azokat az árukat, amelyeket a Nyugat nem vásárol meg tőlünk.
A varsói szovjet nagykövetség előtt az autósok megnyomják a dudát, és azt kiáltják a hermetikusan lezárt épület felé: „A kurva anyátokat!”
(Varsó)
- Külföld [6]