„Most már tudom, mi történt márciusban Marosvásárhelyen, és mindenki megtudhatja, aki elolvassa a Renasterea Banatcaná mai számában megjelent uszításokat!” – mondta Griober Ioan, az Electromotor gyár szakszervezeti vezetője a január 9-i temesvári tüntetésen. Nem sokkal később a tömeg megmutatta, nem engedi, hogy Temesvárból Vásárhely legyen. A prefektúra és a Renasterea szerkesztősége elé vonult (a két épület szemben van egymással), és addig nem oszlott fel, amíg Florentin Cirpanu, a megye prefektusa, be nem jelentette, hogy a lap megjelenését határozatlan időre betiltja.
De ne vágjunk a dolgok elébe. A múlt év végén 13 vállalat tartott általános – és 23 vállalat szolidarizáló – sztrájkot Temesváron. Az, hogy január 9-éig a számuk 7-re csökkent, nem a követelések kielégítésével magyarázható, hanem azzal, hogy a munkásokat elkedvetlenítette az a tény, hogy még válaszra sem méltatták őket, hogy a szakszervezetek nem elég erősek ahhoz, hogy a sztrájk idejére is fizetést adhassanak a munkásoknak, és az „árliberalizálás” még a teljes fizetésekkel sem hangolható össze, a fél- meg harmadfizetésekkel aztán egyáltalán nem. De akik kitartottak, azok még elszántabban, csökönyösebben ragaszkodnak céljaikhoz. A Timisoara Szakszervezeti Szövetség nyilatkozatát Glavan miniszter úr továbbította a kormányhoz; ám a kormány válasza csak a megszokott általánosságokat tartalmazta, és kilátásba helyezte egy szakértői csoport helyszíni szemléjét. Adrian Simon úr (a Timisoara Szakszervezeti Szövetség elnöke) közölte, hogy csak a kormányfő által vezetett kormányküldöttséget hajlandóak fogadni, és kihirdette az általános sztrájk kezdetét. Így érkezett el a január 9-i tüntetés időpontja. Helyszínéül nem véletlenül választották a Renasterea székházát: a Renasterea joggal tekinthető a Marosvásárhelyi Cuvintul Liber testvérlapjának vagy a Romania Mare bánsági fiókintézményének. Úgy látszik, mindenütt nagy szükség van olyan lapra, amelyben megpróbálnak erőteljesen elrugaszkodni a kommunizmustól a demokrácia felé. A Renasterea 70000-es példányszámban jelenik meg, és csak úgy ontja a „szenzációsnál szenzációsabb” híreket a Timisoara-társaság piszkos ügyeiről, összegabalyodásáról a magyar kémhálózattal, 50000 márkás összegekről, melyek alantas külföldi szervezetek kasszájából vándoroltak a tüntetők zsebeibe, Tőkés László szekunak adott besúgói hűségnyilatkozatairól… stb. Január 9-i számában elkezdte a szakszervezeteket, is mocskolni: kiderítette, hogy a szakszervezetek és rajtuk keresztül Temesvár munkássága is a magyar érdekeket szolgálják, és teljes erőbevetéssel Erdély Magyarországhoz csatolásán munkálkodnak. Az újsággal kapcsolatban az is megjegyzendő, hogy benne a diáksztrájkkal kapcsolatos „véletlenül lehallgatott telefonbeszélgetések” eltorzított változatait is olvasni lehetett, és hogy a szerkesztőségben még egyelőre kibontatlanul állnak annak a nyomdagépnek az alkatrészei, melyet Iosif Constantin Dragan úrtól kaptak ajándékba. Vajon mit ígértek ők cserébe Dragan úrnak, akiről két hónappal ezelőtt egy milánói sajtóperben kimondották, hogy fasiszta, és aki „ing. dr. acad. Elena Ceausescu tudományos munkásságának” lelkes külföldi népszerűsítője volt, és aki a per során befolyásossága bizonyságául olyan fényképpel hivalkodott, melyen Iliescu úr társaságában van megörökítve. Temesvár munkástömege és a prefektus úr egyaránt azt hangoztatta, hogy ha a kormány tétlenül nézi a fasiszta uszításokat, ha a törvény sem garantálja a békés együttélést, akkor a népakarat, a prefektúra fogja megvédeni azt. Újabb győzelme volt ez Temesvárnak, és reméljük, tartósabb, mint a legutóbbi, amikor Claudiu Iordasche, a Front elnöke teátrális mozdulatok kíséretében rövid időre megtagadta képviselői mandátumát…
(Temesvár)
- Külföld [6]