Örömmel olvashattuk a múlt heti kormánytájékoztatóról származó hírt, miszerint a Népjóléti Minisztérium létszáma az új kormány megalakulása óta száztizenhárom (113) fővel bővült. Bizony, ráfér már erre a kis népre egy kevés jólét, s ahhoz pedig sok minisztériumi dolgozó kell. De ettől függetlenül a népjóléti lassan igazi csúcsminisztériummá növi ki magát.
Dinamikus fejlődése még 1981 végén kezdődött, mikor a Munkaügyi Minisztérium megszűntével megörökölte annak szociális profilját, folytatódott Csehák Judit miniszterségével, mikor is Szociális és Egészségügyi Minisztérium lett belőle, s hozzá igazolták át az oktatási-művelődési tárcától a gyermekvédelmet, majd az Antall-kormány felállásakor átminősítették Népjóléti Minisztériummá, s ő lett a lakáspolitika legfőbb gazdája is, megerősödve még a tervhivatal némely dolgozójával (Beszélő, 47. szám). A folyamatot a meglehetős csöndben végrehajtott legújabb átszervezés koronázta meg – egyelőre –, mikor is a Pénzügyminisztérium szociálpolitikai részlege került át vezetőstül, akiből a népjólétiben a szociálpolitika legfőbb embere lett helyettes államtitkári minőségben. Ugyanakkor Surján László népjóléti miniszter tagja lett Kupa Mihály szűk gazdasági kabinetjének.
Államtitkárok, helyettes államtitkárok, főosztályvezetők és (feltehetően) osztályvezetők hadát immár legalább három miniszteri biztos egészíti ki: az első Lakner Zoltán volt (Nagycsaládosok Országos Egyesülete), aki a hajléktalanságot van hivatva orvosolni, a második Mikola István (kórházigazgató főorvos, egyszerű tag a Kereszténydemokrata Néppártban) a társadalombiztosítás rendezésére, a harmadik, legújabb, Nyitrai Réka, aki a lakásügyek legfőbb gazdája lett, s ily módon fölébe került Oszlányi Zsoltnak, a főosztályvezetőnek s a lakásrendszerreform régi katonájának.
Na azután, mivel a rendszerváltás következtében elhaltak a régi koncepciókidolgozó reformbizottságok, a verebek innen is, onnan is új „tanácsadó bizottságok” felállításáról csiripelnek, soraikban azokkal a törzstagokkal, akik a korábbi reformbizottságokban munkálkodtak. Bizottságok ültek össze többek között az egészségügy ágazatainak megújítására, a szociális válság kezelésére s a lakáskoncepció kidolgozására.
Csakhogy miközben a Népjóléti Minisztérium ilyen szívmelengetően fejlődik, a kihozatala mindeddig nem valami átütő. Az aggódó szemlélő egyre kevésbé hiheti, hogy a tárcával megajándékozott pártnak s a vezetésére vállalkozó miniszternek életképes programja lett volna. Nincs egészségügyi törvény, nincs szociális törvény, nincs lakástörvény, nincs gyermekvédelmi törvény, nincs nyugdíjtörvény, nincs társadalombiztosítási törvény, s mind e tárgyakban a Népjóléti Minisztérium az ellenzéki indítványok megtorpedózásáig s néhány saját törvény bevezetésének visszavonásáig jutott el, beleértve a Justitia-tervben erőteljesen követelt „kiemelt nyugdíjak megszüntetését” is.
A Népjóléti Minisztérium tavaly ősszel a parlament elé tette az erre vonatkozó törvényjavaslatot, amelynek két paragrafusával mindenki egyetértett. Az egyik: a különféle elismerésekkel járó külön juttatásokat ne a tb-járulék bevételeiből fizessék, hanem a költségvetésből, mivel ezek az állam, s nem a nyugdíjalapok juttatásai. A másik: a nevezetes Grósz Károly-féle minisztertanácsi rendeletet, mellyel a későbbi pártfőtitkár magát mint miniszterelnököt s kedves kollégáit (a három legfőbb közjogi méltóságot valaha betöltött, élő elvtársakat) külön értékálló nyugdíjjal jutalmazta, azonnal hatályon kívül kell helyezni. Losonczi, Lázár, Stadinger, Grósz elégedjenek meg azzal a nyugdíjjal, amit utolsó aktív éveik fizetése alapján kiszámoltak nekik a mindenkire érvényes nyugdíjszabályok alapján. S ha a körbe némileg kakukktojásként bekerült változatos pályafutású Hegedűs András ily módon megállapítható nyugdíját a kormány nem találja méltányosnak, Hegedűs András érdemeire való tekintettel, akkor – a költségvetésből – állapítson meg neki magasabb nyugdíjat. Megteheti. A negatív nyugdíjrendezés többi paragrafusa vitát kavart. A Népjóléti Minisztérium azonban nem sokat vitatkozott. Visszavonta az egészet, s Grósz Károly azóta is kapja a nettó miniszterelnöki fizetést. (Most, februárban került újra elő a némiképp átdolgozott törvényjavaslat.)
Mit csinált eddigi nyolc hónapjában a Népjóléti Minisztérium? Rejtély. Méghozzá gondosan őrzött titok. A minisztérium sajtótájékoztatóin nem sok derül ki róla, s ugyancsak beavatatlan az Országgyűlés megfelelő bizottsága. Csak a régi munkatársak szapora távozásából s immár második garnitúrában feltűnő újakból sejteni, hogy a miniszter ambíciói töretlenek. S ha hinni lehet egy kormánykörökből kiszivárogtatott sajtóstratégiai emlékeztetőnek (lásd hátsó oldal), még nagy jövő vár rá. A kormánykoalíció frontembere. Figyeljünk rá!
- Belföld [8]