Noha a cikk hangvétele és a tények kezelése ezt a szándékot sem zárja ki – éppen szakszerűtlen állításai és következtetései, átlátszó csúsztatásai miatt –, aligha alkalmas az önkormányzati munka megzavarására. A 3093 létrejött önkormányzat közül ugyanis ma nincs egyetlen önkormányzat sem, amelyik csak ennyit ismerne a törvényalkotásból, az önkormányzatok feladat- és hatásköreiből.
Rosszul emlékszik a cikkíró, amikor feleleveníti a köztársasági megbízotti intézmény létrehívásakor deklarált parlamenti szándékot. Egyáltalán: ha az újságíró széles olvasóközönséget kíván tájékoztatni, ne pusztán az emlékezetére hagyatkozzon. Vegye a fáradságot, lapozza fel a törvényt, s ha kell, az előterjesztésekhez is hozzáférhet. A szerző mindezt nem tette meg, ez az oka annak, hogy írása szakmailag félrevezeti az olvasót. Így például a másodfokú államigazgatási-hatósági jogorvoslati hatáskör ellátását az Országgyűlés már az önkormányzati törvényben meghatározta, de ezt a köztársasági megbízotti intézményt érintő parlamenti pártfrakciók megegyezése sem vonta kétségbe.
A cikkíró tévedéseit sorra venni rövid válaszban aligha lehet, erre külön tanulmánnyi terjedelem volna szükséges. A cikkíró annak az 1990. augusztus 3-án 98 százalékos képviselői többséggel (218 igen, 3 nem és 1 tartózkodás melletti szavazat) elfogadott törvénynek a rendelkezéseit veszi kritika alá, amely a hatálybalépése óta eltelt 5 hónapban megteremtette az önkormányzatok megalakulásának és kibontakozásának alapjait.
Az önkormányzati törvény valóban kerettörvény. Soha senki nem állította az ellenkezőjét. Sőt, Európában sehol nem szabályozzák bővebben az önkormányzati alapjogokat, a képviselő-testületi autonómia garanciáit, a bírói jogvédelem tartalmát. A részletes szabályokat mindenütt további törvények bontják ki, s nálunk is csak az Országgyűlés bővítheti vagy korlátozhatja az önkormányzatok mozgásterét.
Az a törvényjavaslat, amelyet – már negyedik hónapja, 1990. december 3-án – a kormány az Országgyűléshez benyújtott, s amelyből egy-egy össze nem kapcsolható momentumot ötletszerűen szembeállítva a cikkíró „kimazsoláz”, az önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint az egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreit kívánja megállapítani.
Azt, hogy a javaslathoz módosító indítványok érkeztek (nem 100, hanem csaknem 370), a törvényalkotási folyamat természetes részeként fogjuk fel. Nem feltétlenül a kormánnyal vagy a törvényjavaslatot kimunkáló minisztériumokkal szembeni kritikaként, hanem – meggyőződésünk szerint – a képviselők felelősségérzetét tükröző, jobbító szándékú megnyilvánulásaként értelmezzük. Az országgyűlési képviselőknek az a dolguk, hogy részt vegyenek a törvényhozásban.
A megszűnt tanácsokat felváltó, a más politikai és alkotmányos elveken nyugvó önkormányzatokat érintő, több mint kétezer, tekintélyes részben elavult jogszabály átalakítása nem történt, nem is történhetett meg egy csapásra, de még néhány hónap alatt sem. A hatásköröket telepítő törvényjavaslat csak a legszükségesebb mértékben végezheti el a változtatásokat. A magyar jogrendszer, ezen belül az önkormányzati feladat- és hatáskörök átírása kezdődött meg ezzel, s egy hoszabb folyamat eredménye lesz a különböző ágazati jogszabályok felülvizsgálata, tartalmi megújítása.
A kritika alá vett javaslat nemhogy nem forgatja ki tartalmából az önkormányzatok feladat- és hatásköreit, hanem éppen azok gyakorlását segíti elő. Az ország háromezer polgármesterének önkormányzati képzése során szerzett tapasztalatok azt jelezték, hogy a javaslat kezelhető. Igaz, ők jobbára már ismerik az önkormányzatiság lényegét és a hatáskör-telepítő törvény jelentőségét. Sürgető igényük éppen az, hogy végre kézbe vehessék az elfogadott és kihirdett törvényszöveget.
A szerző következetes abban, hogy összekeveri az önkormányzati és az államigazgatási ügyek tartalmát és körét. Példáival élve: igenis, a közvilágítás biztosítása, a települési köztisztaság fenntartása, a temetők rendben tartása – a nevelési és oktatási intézmények vezetőinek kinevezése az önkormányzat, vagyis a választópolgárok közössége és a nevében eljáró képviselő-testület feladata. Az államigazgatási ügyeket, főleg ha azok a helyi közérzetet is alakítják, intézze a polgármester, ha pedig kifejezetten igazgatási szakismeretet igényelnek, akkor a jogász vagy igazgatásszervező képesítésű jegyző.
A közigazgatási szakemberek sok évtizedes tapasztalata, hogy az egyedi tartalmú hatósági döntéseket az állampolgárok 95–98 százalékban elfogadják, a határozatok meggyőző ereje folytán. A kis hányadot kitevő fellebbezéseket jelenlegi rendszerünkben a köztársasági megbízott bírálja el. Ezek az ügyek azonban államigazgatási-hatósági tartalmú egyedi ügyek. Nem teheti meg a köztársasági megbízott az önkormányzatok rendeleteinek, határozatainak a megsemmisítését vagy megváltoztatását, mert erre csak a bíróságok jogosultak. Áprilistól az államigazgatási ügyekben is csaknem általánossá válik a bírósági felülvizsgálat igénybevételének lehetősége.
Le kell szögezni: a kormány a centrális alárendeltségű szervek létrehozását általában nem támogatja. Csak kivételesen – többnyire szakfelügyeleti jelleggel, egy-egy településen belül nem kezelhető ügykörökben – lát lehetőséget minisztériumi területi szervezet kiépítésére. A cikkíró pontatlanságát helyesbítem: a földművelésügyi hivatalt és a munkaügyi központot nem a kormány fogja létrehozni, hanem mindkettő felállításáról törvényben már döntött a parlament. Éppen a kormány javaslatából hiányoznak azok a centrális alárendeltségű szervek (építészeti hivatal, árvaszék, sportigazgatóság), amelyeket az országgyűlési képviselők a saját indítványaikban megfogalmaztak.
A törvényjavaslat a közművelődés kibontakoztatása területén is segíteni szeretné az önkormányzatokat. Anyagi helyzetük figyelembevételével azonban nem kívánja teljesíthetetlen feladat elé állítani őket. Ezért hangsúlyozza a teherbíró képesség fontosságát, a fakultatíve vállalható feladatokat a közművelődési intézmények feltételeinek javításában. Azért „ad tippeket”, mert meg kívánja őrizni a kulturális értékeket, és ösztönzést szeretne nyújtani a közművelődési igények kielégítéséhez.
A cikkből végül is egy dolog nem derül ki. Egyáltalán mivel ért egyet a szerző, szerinte hogyan kellene az önkormányzatok működőképességét javítani?
Magunk azt valljuk, hogy minden olyan lépés, amely az önkormányzatok feladat- és hatáskör-telepítését késlelteti, megnehezíti az önkormányzatok valóban nem könnyű helyzetét. Mi azt szeretnénk elősegíteni, hogy minél használhatóbb törvények készüljenek, és a törvényhozás azokat gyorsan adja az önkormányzatok kezébe.
Dr. Szabó Lajos
a BM Önkormányzati Főosztály vezetője
- Vita [6]