BKV ügyében szót kér az újságíró!
A fővárosi tömegközlekedés válsághelyzetéről Palásti Márton, a BKV Munkástanácsok és Független Szakszervezetek Koordinációs Bizottsága (MFSZKB) társelnöke a Beszélő 1991. január 19-i számában véleményt mondott. A közöltekre két észrevétel érkezett. Figyelmen kívül hagyva az írás interjújellegét, az újságírót ténybeli állítások igaztalan (etikátlan) közreadásával vádolják.
Az olvasó objektív tájékoztatása és az újságírói etikai tisztaság védelmében közölni kívánom:
– Az MFSZKB nevében nyilatkozó Palásti Mártontól dr. Zahumenszky József, a BKV vezérigazgatója levélben kért választ, hogy a megjelent szöveg „tartalmi és szóhasználati szempontból” azonos-e állításaival.
– Az MFSZKB „Állásfoglalás”-t készített, amelyben e cikket, több megjelent írással együtt, saját véleményének minősítette. Kifejtették azt is, hogy a közreműködő újságírók az írott és íratlan jogszabályok szerint végezték munkájukat. Szövegét a BKV Hírlap 1991. február 7-i száma közölte.
– Palásti Márton a BKV vezérigazgatója számára küldött válaszleveléből – engedélyével – a következőket idézem:
„Levelének azt a megállapítását, amit a személyi jog megsértéséről, a becsületsértésről és a BKV »jó« hírnevének csorbításáról tett, mint igaztalant visszautasítjuk. A vállalat hírnevét – szerintünk – a mai hatalmi elit cselekedetei csorbítják. A megnevezett három személlyel kapcsolatban csupán véleményünket fejtettük ki. Furcsának találjuk, hogy Dr. Bozsó László és Tokaji Imre MSZMP-funkciója megszűntekor a BKV-nál addig nem létezett és »személyére kreált« vezetői beosztásba került. Tokaji Imre szakértelmét azért is kérdőjelezzük, mert alig egy évtized alatt a Sallai Autóbuszjavító Főműhelyben, a pályaépítőknél, a villamoságazatban és az MSZMP-nél töltött be vezetői posztot. Az ily gyakori pályamódosítás szakértelmét nem kérdőjelezi?
Vág Péter »hozzáértését« önmaga minősítette, amikor gépészeket, építészeket a fejlesztés területéről menesztett, de ki tudja, miért, kertészmérnököt tovább foglalkoztatott. A Kentaur Kft.-vel kapcsolatban küldött BKV Hírlap-cikk számunkra semmitmondó. Mi a Kentaur Kft. éves mérlegébe, eredménykimutatásába kívánunk betekinteni, továbbá a felügyelőbizottságban ténykedők – közöttük Vág Péter – jövedeme érdekel bennünket. Megítélésünk szerint Vág Péter gazdasági munkája és kft.-s pozíciója összeférhetetlen.”
Az MFSZKB a BKV gazdasági helyzetében vezetői részére az elmúlt év végén történt milliós nagyságrendű reprezentációs célzatú ajándékvásárlással sem akkor, sem most nem értett egyet.
K. Juhász Erzsébetnek a BKV 1990. október 26-án felmondott. Ő az MFSZKB-tól kért segítséget, számára ezt a Liga útján biztosították. Jelenleg a Munkaügyi Bíróság foglalkozik ügyével. Az pedig a hozzáértő előtt nem lehet kétséges, hogy a fejlesztő feladatokhoz a középfokú gépészi végzettség a kertészmérnöki diplománál mindenképpen magasabb szakismeretet biztosít. Oravecz Mártával sohasem volt munkakapcsolatban, így tevékenysége, szakképzettsége minősítésére nem hivatott.
Szentpáli Gavallér Csaba kajak-kenu edző szóbeli információja téves emlékezésen alapulhat. Hét évvel ezelőtt még szó sem volt a BKV vezérigazgató-cseréjéről, hiszen Zahumenszky József akkor foglalta el vezetői székét. Tokaji Imre MSZMP-titkári megválasztását így az utódlás kérdése nem motiválhatta.
Keller László
A BKV-ról, tisztességgel
Írta a bizonyítható tények alapján: dr. Zahumenszky József 1991. március 29-én még vezérigazgatóként.
Köszönöm a Beszélő szerkesztőségének, hogy a BKV-t ismét kritizáló cikk közzétételével egyidejűleg lehetőséget biztosítottak a „…Szót kérő újságíró” által leírtakhoz való hozzászólásra.
Tényszerű az, hogy levélben választ kértem Palásti Mártontól, a BKV Kilián Üzemegység Munkástanácsa 30 főt képviselő elnökétől a hivatkozott cikkben foglaltakról. Tettem ezt azért, mert Palásti Mártonnal többször tárgyalva ismerem szakmai felkészültségét, fogalmazási készségét, továbbá a négyszemközti tárgyalásunk során felém tett pozitív, és nem elmarasztaló véleményét. A kapott és részben idézett válaszra nem válaszoltam, hisz a véleményalkotók között – lehetnek vagy négyen-öten a 22000 fős vállalati dolgozókból – kétéves munkaviszonnyal rendelkező, kazánfűtéshez szükséges információt ismerő, 35 dolgozót képviselő személy is volt, aki azóta is becsmérlő kinyilatkoztatásokat tesz a BKV vezetőiről.
Keller László állítását nem cáfolom meg, csak megjegyzem: a leírt szöveg tartama, stílusa kísértetiesen egyezik az általa aláírt és a Kacsában, továbbá a Psztben korábban közzétett cikkekkel.
Egyébként Keller úr számomra rejtély. Még 1985–86-ban felfigyeltem jól szerkesztett közlekedéstörténeti cikkeire. (De csak azokra!) Meghívtam egy beszélgetésre, és biztattam hasonló cikkek megírására, segítséget ígérve. Akkor – 1986 tavaszán – arra kért, hogy egy ismerősét (K. Juhász Erzsébetet) alkalmazzam a BKV-nál. (Keller László erre másképpen emlékezik. – A szerk.) Illetékes munkatársaimat felhívtam az alkalmazással összefüggő tárgyalásra, és annak ellenére, hogy nem tartották alkalmasnak műszaki fejlesztési munkára, utasítást adtam a fejlesztési munkával összefüggő feladatokban való foglalkoztatására.
Fordulat az 1989. év során következett be. Előttem ismeretlen okból Keller és K. Juhász elismerésre méltó csúsztatott szöveggel és számokkal kezdték kritizálni a BKV-t, azt a „vízfejet”, ahol K. Juhász Erzsébet is alkalmazásban volt. Munkatársaim mint vállalati dolgozót szóban és írásban is felszólították az „újságírónőt”, hogy észrevételeit, javaslatait először felénk tegye meg, s ha nem intézkedünk, akkor tegyen lelkiismerete szerint. Észrevételt, javaslatot tőle sohasem kaptunk.
Ennyi előzmény után az újságíró által említett személyekről:
Dr. Bozsó László 10 éve került a vállalathoz. Akkor nem én voltam a vezérigazgató, ezért ennek körülményeiről nem kívánok nyilatkozni. Arról viszont igen, hogy 5 évvel ezelőtt én neveztem ki műszaki helyettesemnek, amely vezetői beosztás sohasem volt kreált a BKV-nál. Tudomásom szerint dr. Bozsó László és Palásti Márton a cikket követően személyesen találkoztak, amikor is a pontatlanságokat és a félreértéseket egymással tisztázták. Palásti Márton arra hivatkozott, hogy állításait a végállomáson a kollegáitól hallotta.
Tokaji Imre: BKV-ösztöndíjjal szerezte meg szakmérnöki diplomáját. 1965-ben lépett be vállalatunkhoz. Gyakorlati idejét – kérésére – fizikai munkásként töltötte az Autóbusz Főműhelyben. Nem állampárti karrier, hogy 16 év alatt ugyanott dolgozott mint üzemtechnikus, üzemvezető, főmérnök, majd gyáregységvezető. Az ott végzett munkája alapján először a villamoságazat, majd az építési-fenntartási igazgatóság újraszervezésével bízták meg elődeim. 1985 májusában választották a vállalat párttitkárának, 4 évre vállalta ezt a munkát. Kijelenthetem, hogy a BKV e 4 év alatt a béke, az alkotás szigete volt az országban. A diplomás Tokaji Imre elfogadta, hogy a gazdasági döntések az én hatásköröm és felelősségem. Tudomásul vette, hogy ha az esetleges észrevételeiket nem fogadom el, akkor a megoldás nem a helyettem való intézkedés, hanem az úgynevezett bizalom megvonása lehet. Az olvasók biztosan tudják, hogy az adott időben minden minősített vezető dolgozó alkalmazásához politikai ellenjegyzés is kellett.
Vág Péter vállalati főmérnök legfőbb bűne azt hiszem, az, hogy amikor 1990-ben a központi műszaki apparátus nagyarányú leépítését elrendeltem, több mérnök mellett az adminisztratív munkában foglalkoztatott K. Juhász Erzsébet leépítésében is döntött.
A T. Szerkesztőség részére mellékelem a BKV Központi Döntő Bizottság K. Juhász Erzsébetre vonatkozó határozatát, a Kentaur Kft. ügyvezető elnökének nyilatkozatát. Kérem a szerkesztőséget, hogy ha a mellékelt írásokban bármilyen kifogásolnivaló van, azt megkérdezésem nélkül tegyék közzé. Véleményem ugyanis az, hogy az ilyen és hasonló személyeskedés egyébként választ sem érdemel.
Tisztelt Szerkesztőség
A BKV szakmai helyzetének megítéléséhez mellékelem a Közlekedéstudományi Egyesület Városi Közlekedés című folyóiratának a tömegközlekedéssel és a BKV-val foglalkozó kiadványát. Biztosíthatom Önöket, hogy a BKV vezetése kész bármilyen további kérdés tényeit a T. Szerkesztőség részére feltárni. Köszönjük objektív módszerüket.
Biztos vagyok abban, hogy gazdasági életünk pozitív változása felgyorsulna, ha a demokrácia lehetőségeivel minél többet csak élnének, és nem visszaélnének, sajnos egyelőre büntetlenül.
dr. Zahumenszky József
Hivatkozott cikkek
- Visszabeszélő [8]