Mit lehet tenni, ha egy nagy többségében magán-részvénytársaság kitalál és feltálal egy új autópálya-építési koncepciót?
A koncepció mellé ráadásul az érintett megyei és települési önkormányzatok jelentős részének támogatását is felsorakoztatja.
A project már embrionális állapotában nyilvánosságot kap, Nagy Péter, a CO-NEXUS ügyvezető igazgatója hetente legalább egyszer közzéteszi: „egyelőre nem nyomvonalban, csak sávban gondolkodunk.”
Mit lehet tenni? Keresztbe lehet tenni nekik, vagy kisebb-nagyobb alkukat lehet kötni velük.
Ugyanez áll a környezetvédőkre is. Elvethetjük, ostorozhatjuk amúgy összességében is az autópályát, kikiálthatjuk a fogyasztói társadalom ördögének, zajjal, bűzzel és mocsokkal járó szennycsatornának, és alkura is törekedhetünk, környezetvédelmi szempontokat is megpróbálhatunk érvényesíteni tervezésénél, építésénél, üzemeltetésénél. Én ez utóbbit javasolnám.
Tisztában vagyok vele, hogy az autópályánál környezetkímélőbb a vasút, de a gazdasági igény (pl. a „szélesnyomtávú” Szovjetunió felé) az autópálya-hálózatot támogatta, és nekünk még nincs hálózatunk.
Alighanem az sem vitatható, hogy az autópálya kevésbé szennyező a hasonló forgalmú közutak sokaságánál.
Úgyhogy a környezetvédőket is inkább a tárgyalóasztalhoz invitálnám. Az ideális persze az lenne, ha a környezetvédelem és területfejlesztés felszentelt minisztériuma mindezen egyeztetéseket bizalomtól övezve folytatna, a mozgalmak mindezt csak kontrollálnák.
El lehet ugyanis rontani az autópálya vonalvezetését, elhelyezését. A vastag betoncsík óhatatlanul megosztja a teret, átalakítja a tájat, irreverzíbilis változásokat, új ökológiai feltételeket hoz létre. Szétdarabol évszázadok óta összefüggő területeket, elválasztósávot húz összefüggő populációk közé, ezzel gátolja a szabad génáramlást, metszheti az állatok vándorlási útvonalát.
Ezek a veszélyek sajnos nem szüntethetők meg, viszont csökkenthetők. Ha az előzetes vonalkitűzésnél biológiai és tájökológiai szempontok is érvényesülnek, az út több helyen kerülheti a veszélyeztetett biotópokat – az út az erdő, rét szélétől távolabb halad.
Az autópálya környezetének növényzetét is átrendezi. Az értékesebb növényfajok védelmét, illetve az értéktelenebbek túlterjedésének megakadályozását fásítással, cserjésítéssel részben lehet befolyásolni. A szakemberek feladata olyan szárazságtűrő, kipufogógáz-toleráns, sótűrő fajok javaslása, amelyek szél- és zajfogóként, takarófásításként, a töltések eróziójának megakadályozására szóba jöhetnek.
Az autópálya működése közben is szennyező üzem. Fontos, hogy a vonalvezetés kerülje a lakott településeket, a tájvédelmi és természetvédelmi területeket (a szélirányt is figyelembe véve), valamint hogy a pálya kerülje a mezőgazdaságilag jelentős területeket, illetve meghatározott közelében bármiféle mezőgazdasági hasznosítás tilalom alá essék.
A települések szempontjából külön szempont, hogy azok az autópályára több ponton is kötődjenek, ne torzuljon el szerkezetük és forgalmuk egy felvezető útra centralizáltan.
A felsorolt szempontoknak már az előkészítés fázisában, az előzetes környezeti hatástanulmány készítésekor meg kell jelenniük (ugye, készült ilyen?), és a tervezésnél érvényesülniük kell. Nem könnyű ezt érvényesíteni, hiszen mindezen szempontok betartása 10-20 százalékkal is megdrágíthatja a projectet.
A CO-NEXUS Rt. reméli, hogy a befektetőket meg tudja győzni egy 630 km-es, gazdasági szerkezetjavulást ígérő félkör-autópálya szükségességéről, és nem egy északabbra húzódó, 400 km-es átlóirányú sztrádát tervezett. Kérjük meg, szorítsuk rá, hogy ezen többletráfordításokat is ismertesse el!
Hivatkozott cikkek
- Vita [7]