1990 márciusában az akkori kormány legnépszerűbb tagja, Németh Miklós miniszterelnök, fölényes győzelmet aratott szülőföldjén, Borsod-Abaúj-Zemplén megye 11. számú választókerületében.
A kihívás kézenfekvő. A megüresedett helyet a jelenlegi kormány legnépszerűbb tagjának kell megpályáznia. Elődjéhez hasonlóan Kupa Mihály is független jelöltként élvezi a kormányzó párt támogatását. Szerencsétlenségére azonban – ellentétben két magyar kormányfővel: Kossuth Lajossal és Németh Miklóssal – nem Monokon született, azaz idegen a választókerületben.
Az időközi választásokat mindenütt a világon fontos erőpróbának tekintik. Az eredmények – minthogy élesben alakultak ki – többnyire erősebben befolyásolják a pártok választási stratégiáját, mint a közvélemény-kutatások adatai. Nálunk az általános partellenesség, amely a pártokra is átragadt, meg a pártellenes közvélekedéssel összefüggő rendkívül alacsony részvételi arány süllyesztette az eddigi időközi választásokat groteszk, majdnem tragikomikus furcsasággá.
Most a miniszteri jelölt országos politikai eseménnyé emelte a szerencsi választást. Az ellenzéki pártok nem hallották meg lapunk tanácsát, hogy állítsanak közös jelöltet a legnagyobb kormánypárt támogatottjával szemben. Egyelőre nem kötött választási koalíciót még a két liberális ellenzéki párt sem. Sovány vigasz, hogy az MDF jelöltjével szemben kereszténydemokraták is saját jelöltet állítottak. A központi választási gyűléseken sorra megjelentek a pártelnökök: Surján László, Kis János, Orbán Viktor, Antall József.
Az MDF-nek égetően szüksége volna a választási győzelemre. Az országgyűlési választások győztes pártjának népszerűségi mutatója 14 százalék körül mozog, a közelmúlt mindkét időszaki választásán csúfos vereséget szenvedett. Kupa jelölése a párt szempontjából telitalálat volt. A pénzügyminiszternél aligha indulhat az MDF színeiben bárki is jobb esélyekkel.
Nehezebb kérdés, mi szüksége volt a jelöltségre a miniszternek. Neki ugyanis van mit vesztenie.
Veszített már eddig is. Hiszen a világnézeti alapon szerveződött kormányban mostanáig ő volt a pragmatikus profi: a közvélemény számára a megbízható szakember, az MDF-es mezei hadak szemében a csodatevő Mikulás, aki megmentette a kormányt a költségvetési vitában, és tudja a gazdaságot rendbe tevő varázsszót is, az ellenzék ítéletében pedig a tanult gazdaságpolitikus, akivel szót lehet érteni. Jelöltségével Kupa elveszítette függetlensége hamvát. A jövőben már nem is fenyegetőzhet lemondással, ha a kormány újra meg újra keresztülhúzza a Kupa-programnak nevezett gazdaságpolitikai koncepciót. 1988-ban az akkori kormány Kupa Mihályt vetette áldozatul az akkori adótörvény nyomán kelt népharagnak. Most ismét gyűlik a népharag Kupa ellen, mert a jelölt-Kupa letagadja az adószigorításokat, amelyeken minisztériuma hónapok óta dolgozik. Amikor az adókedvezményeket – vagy egy részüket – ténylegesen megvonják, a közvélemény már csak arra fog emlékezni, hogy Kupa nem mondott igazat. Könnyen lehet, hogy ismét ő lesz a kormány bűnbakja.
Miért vállalta hát Kupa a jelöltséget? Az egyik magyarázat szerint egyszerűen nem mondhatott nemet: a felkérés visszautasításával rontotta volna a pozícióját Kádár Bélával szemben, akinek jelentős segítői vannak az MDF exporttámogatásra áhítozó vállalkozó gazdaságpolitikusai körében. Persze tudjuk, aki enged a késztetésnek, veszít az értékéből. Így van ez a szerelemben is. De ki beszél itt szerelemről?
A másik magyarázat még bonyodalmasabb. A jelöltség elfogadásakor még nem volt meg a kárpótlási törvény. Nem lehetett biztosan tudni, nem fognak-e a kisgazdák kiválni a kormányból. Ha a kormány bukik, ha új választások nélkül új kormány, új koalíció jön létre – Kupa kétségtelenül az egyik legesélyesebb miniszterelnök-jelölt. Az Országgyűlésnek felelős miniszterelnök pedig nem lehet nem tagja a parlamentnek. Jelenleg persze, amikor a kormány helyzete ismét stabilabbnak látszik, ez a számítás elhibázottnak tűnhet. Csakhogy a mostani stabilizálódásból éppúgy nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, ahogy a korábbi megingásból sem következett bukás. Az előrelátó politikusnak mindenesetre érdemes készen állni minden eshetőségre.
Kupa Mihály számára ezért többszörösen is tétje van a vasárnapi választásnak. Számára már bukás, ha a szavazás érvénytelen lesz. Márpedig a helyi jósok Szerencsen úgy látják, a szélesebb közvéleményt a nagy felhajtás ellenére sem kavarta fel a választás ügye. Sokan vélik úgy, nem lesz meg az ötvenszázalékos részvételi arány. Ami persze nemcsak Kupa veresége, hanem a demokráciáé is.
- Belföld [6]