Az elmúlt hét világot rengető eseményei ellenére pragmatikusan álltak helyt politikusaink. A puccs bukása után mindjárt kinyilvánította a kormány, hogy mindig is Gorbacsov pártján volt, és a miniszterelnök előzékenyen vizitre invitálta Jelcint, a hős ellenállót. Rögvest határozott a kormány és a parlament a balti államok elismeréséről, de nincs szó Ukrajnáról, amely pedig szintén az önállóság mellett szállt síkra 24-én; holott – hogy egy jó kormánykoalíciós szellemű érvet mondjunk – ott él a magyar kisebbség. Mivel a nagy köztársaságot már nem akarja engedni a Krím háromnapos foglya, a Nyugat sem erőlteti vele a kapcsolatfelvételt. Így hát mi sem.
Az alatt a három nap alatt viszont némi anyagi előny reményében voltak pragmatikusuk a politikai gazdaságvezetők: Sárossy László földművelésügyi államtitkár, valamint Szabó Iván, a parlament gazdasági bizottságának elnöke (mindkettő MDF). A pragmatikus gazdaságmentő álláspont szerint egy esetleges puccsistarezsim-ellenes nyugati bojkottba nekünk nem kellene beszállnunk (kecske), mégis csurranna-csöppenne térségünkbe a nyugati tőke áldásából (káposzta). Utóbb, az SZDSZ-es kritika hatására Szabó Iván finomított egy kicsit e pragmatikus okfejtésen. Elfelejtették betenni a megfelelő Esti Hírlap-cikkbe – mondotta –, hogy a gazdasági bojkottot nem tartja megfelelő eszköznek, mivel már Lenint sem tudták megbuktatni vele. Eszerint csupán ábrándozott a gazdaságibizottság-elnök, csupán a honi elméket próbálta pragmatikusra tompítani. Thürmer pragmatikus száznyolcvan fokos piruettje persze nagyobb csemege volt, igaz, az MSZMP-elnök csakugyan nagyon kimutatta komszocos foga fehérjét.
A pragmatizmus szellemét sulykolták némely újságok is, azt fejtegetve, milyen dilettánsok is voltak ezek a puccsisták. (Korrekció: előbb Adam Michnik, majd Bauer Tamás a Magyar Hírlapban.) Bezzeg Chile! A keddi államháztartási törvényvitában egy kisgazdaképviselő – füllel hallhatóan felfogadott szakértő sugallatára – visszatért Milton Friedman amerikai közgazdász neoliberalizmusának, úgymond, „harmadikutas” alapgondolatához. „E tézisek kitartó követői vállalták és ma is vállalják a chilei gazdaság talpra állítását. (…) A problémát megoldották.”
Keresi a kisgazdapárt új, pragmatikus arculatát, egy másképp értett harmadikutasság ver náluk hajszálgyökereket. Az arculatot kereste az FKgP-elnök is, amidőn leszögezte, hogy pártja elhatárolja magát mindenfajta antiszemita megnyilvánulástól. Hiába: már ez a pragmatizmus is érdem Magyarországon…
- Harmadik oldal [6]