Skip to main content

Pragmatizmusból csillagos ötös!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az elmúlt hét világot rengető eseményei ellenére pragmatikusan álltak helyt politikusaink. A puccs bukása után mindjárt kinyilvánította a kormány, hogy mindig is Gorbacsov pártján volt, és a miniszterelnök előzékenyen vizitre invitálta Jelcint, a hős ellenállót. Rögvest határozott a kormány és a parlament a balti államok elismeréséről, de nincs szó Ukrajnáról, amely pedig szintén az önállóság mellett szállt síkra 24-én; holott – hogy egy jó kormánykoalíciós szellemű érvet mondjunk – ott él a magyar kisebbség. Mivel a nagy köztársaságot már nem akarja engedni a Krím háromnapos foglya, a Nyugat sem erőlteti vele a kapcsolatfelvételt. Így hát mi sem.

Az alatt a három nap alatt viszont némi anyagi előny reményében voltak pragmatikusuk a politikai gazdaságvezetők: Sárossy László földművelésügyi államtitkár, valamint Szabó Iván, a parlament gazdasági bizottságának elnöke (mindkettő MDF). A pragmatikus gazdaságmentő álláspont szerint egy esetleges puccsistarezsim-ellenes nyugati bojkottba nekünk nem kellene beszállnunk (kecske), mégis csurranna-csöppenne térségünkbe a nyugati tőke áldásából (káposzta). Utóbb, az SZDSZ-es kritika hatására Szabó Iván finomított egy kicsit e pragmatikus okfejtésen. Elfelejtették betenni a megfelelő Esti Hírlap-cikkbe – mondotta –, hogy a gazdasági bojkottot nem tartja megfelelő eszköznek, mivel már Lenint sem tudták megbuktatni vele. Eszerint csupán ábrándozott a gazdaságibizottság-elnök, csupán a honi elméket próbálta pragmatikusra tompítani. Thürmer pragmatikus száznyolcvan fokos piruettje persze nagyobb csemege volt, igaz, az MSZMP-elnök csakugyan nagyon kimutatta komszocos foga fehérjét.

A pragmatizmus szellemét sulykolták némely újságok is, azt fejtegetve, milyen dilettánsok is voltak ezek a puccsisták. (Korrekció: előbb Adam Michnik, majd Bauer Tamás a Magyar Hírlapban.) Bezzeg Chile! A keddi államháztartási törvényvitában egy kisgazdaképviselő – füllel hallhatóan felfogadott szakértő sugallatára – visszatért Milton Friedman amerikai közgazdász neoliberalizmusának, úgymond, „harmadikutas” alapgondolatához. „E tézisek kitartó követői vállalták és ma is vállalják a chilei gazdaság talpra állítását. (…) A problémát megoldották.”

Keresi a kisgazdapárt új, pragmatikus arculatát, egy másképp értett harmadikutasság ver náluk hajszálgyökereket. Az arculatot kereste az FKgP-elnök is, amidőn leszögezte, hogy pártja elhatárolja magát mindenfajta antiszemita megnyilvánulástól. Hiába: már ez a pragmatizmus is érdem Magyarországon…








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon