„Van-e remény arra, hogy a »szabadság kis köreit« a szabadság birodalmává bővíthessük… avagy még a filozófia eddigi félszabadságát is veszélyeztetheti egy új tekintélyuralmi fordulat?”[1] Ezt a kérdést, amely egy nemrégiben lezajlott filozófiai, szakmai vita indításakor hangzott el, s amelyet a filozófia s ettől el nem választhatóan a szabad gondolkodás sorsa felett érzett jogos aggodalom fűt, talán Polányi Mihály szellemi örökségének felvállalásával válaszolhatjuk meg a legjobban. Azért vele, mert személyében nemcsak századunk kevés polihisztorának egyikével találkozhatunk, hanem mert azon ritka szellemek közül való volt, akit egy pillanatig sem kísértettek meg századunk jobb- és baloldali totalitarizmusai, aki szilárdan és mindenkor kiállt a szabad társadalom, az általa „dinamikus rend”-nek nevezett társadalmi berendezkedés mellett, mert egyedül ebben látta a független és felelősségteljes emberi cselekvés, a tudományos kutatás és a művészi alkotás lehetőségének biztosítékát.
Polányi Mihály születésének centenáriumi évfordulóját az idén a világ nyugati felén számos helyen megünneplik. Konferenciákat rendeznek tiszteletére az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában. Az elkötelezett liberalizmusa miatt itthon mind a múlt, mind a jelenlegi rendszer nómenklatúrája számára nemkívánatos filozófus centenáriumát a közép-európai liberális tradíció gyökereit számba vevő konferenciával fogja aug. 23–26-a között a Friedrich Naumann Alapítvány Gorkij fasor 45. szám alatt található székházában a Polányi Mihály Szabadelvű Filozófiai Társaság megünnepelni. Ezen a rendezvényen, Polányi és a közép-európai liberális tradíció honi ismerői mellett, számos külföldi tudós vesz majd részt.
Polányi Mihály 1891-ben született Budapesten a világnak számos hírneves tehetséget adó családból.[2] Egyetemista korában bátyjával, Károllyal együtt a Galilei-kör szervezői közé tartozott. Zsidó származása és a Károlyi-kormányhoz fűződő kapcsolatai miatt azonban 1919-től emigrációba kényszerült. A magyarországi politikai helyzet következtében, az 1956-os forradalom néhány napjától eltekintve, soha többé nem is gondolt a hazatérésre. 1919 és 1933 között Németországban dolgozott, ekkor még mint fiziko-kémikus, későbbi Nobel-díjasok, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Erwin Schrödinger és mások társaságában. Ebben az időszakban levelezést folytatott többek között Einsteinnel, Max Bornnal is. Sokak szerint Polányi kémiai Nobel-díjjal kitüntetett fia, John C. Polányi, részben apja természettudományos eredményeinek elismeréséül nyerte el ezt a magas kitüntetést. Polányi Mihály érdeklődése a harmincas évektől fokozatosan a társadalomtudományok felé fordult. Hitler hatalomra jutásakor tudóstársaival együtt tiltakozott az új rezsim politikája ellen, majd ezért (és természetesen zsidó származása miatt) hamarosan távozni kényszerült Németországból. 1933-tól Manchesterben kapott fiziko-kémiai katedrát. Életét ettől kezdve angol nyelvterületen, Nagy-Britanniában, illetve meghívott professzorként Amerikában töltötte. Katedráját 1948-ban társadalomtudományira cserélte fel. Ekkor kezdődött filozófusi pályája, amelynek kiindulópontja a liberális szabadságeszmény, a tudomány és a gondolkodás függetlenségének védelme volt. Később azonban teljesen eredeti tudományfilozófiai koncepciót dolgozott ki. Thomas Kuhn A tudományos forradalmak szerkezete c. korszakformáló művében Polányi Mihályt és Ludwig Wittgensteint jelöli meg gondolatmenete két fő forrásaként. Szerteágazó életműve ellenére Polányi Mihály hírnevét elsősorban már angol nyelven írt alapvető tudományelméleti és társadalom-, gazdaságfilozófiai munkáinak köszönheti.[3]
Azok közé tartozott, akik megtermékenyítő hatást gyakoroltak az angolszász liberális társadalmi-filozófiai gondolkodásra, azok közé, akik, mivel közép-európaiak voltak – mint F. A. von Hayek, I. Berlin, Karl R. Popper vagy Arthur Koestler –, soha nem engedték meg a világnak azt, hogy megfeledkezzenek arról, hogy sem tudomány, sem művészet, sem szabad és felelősségteljes emberi cselekvés nem képzelhető el a tekintélyuralmi diktatúrák körülményei között.
Jegyzetek
[1] Részlet Ludassy Mária körkérdéséből, in: Magyar Tudomány, 1991. 3. szám
[2] Polányi Mihály bátyja a szintén világhírű gazdaságtörténész, Polányi Károly, nővére Polányi Laura pedig az első nők között volt Magyarországon, aki egyetemre járt, majd unokabátyjával, Szabó Ervinnel együtt kidolgozta a könyvtári decimális rendszert. Az általa szervezett magániskolába járt a Polányi gyerekek mellett pl. Arthur Koestler is. A család tágabb rokonsági körében a magyar századelő legjelentősebb szellemeit találjuk: többek között Kernstok Károlyt, Szondi Lipótot, Rabinovszki Máriuszt, Vedres Márkot, Seidler Irmát vagy a világhírű kerámiaművészt, Zeisel Évát.
[3] Ezek közül a legjelentősebbek:
Science, Faith and Society, 1946 (Tudomány, hit és társadalom)
The Logic of Liberty, 1951 (A szabadság logikája)
Personal Knowledge, 1958 (Személyes tudás)
The Study of Man, 1958 (Tanulmány az emberről)
The Tacit Dimension, 1966 (A néma dimenzió)
Meaning, 1975 (Értelem) Harry Proschsal
Knowing and Being, 1969 (Tudás és létezés), cikkgyűjtemény Marjorie Grene válogatásában
(Zárójelben jegyezzük meg, hogy Polányi cikkeinek magyar nyelvű kiadása ez év végéig megjelenik az Atlantisz Kiadó gondozásában.)
- Kultúra [6]