Talán még emlékszik a XI. kerületi kábeltévé-stúdióra, ahol a választási tévéműsorunk előtt találkoztunk, s míg én a „vállalóban” voltam, feleségemmel beszélgettek a politikai változásokról. Mi persze könnyebb helyzetben voltunk a választási versenytárs megítélésében, hiszen Ön akkor már közismert politikai személyiség volt, magam csak egy független képviselőjelölt, aki mögött párt, szervezet vagy mozgalom nem állt, csak a családom, kiterjedt ismeretségi köröm és – mint a rám adott szavazatok mutatták – a lakosság jelentős része. Bár esélyem a választások során kisebb volt, de mindenképpen illusztris társaságba kerültem: „versenytársaim” között volt még Deutsch Tamás, Perjés Gábor is, akik Önnel együtt bekerültek a parlamentbe.
A választások idején úgy éreztük, hogy törekvésünk sok kérdésben hasonló, s mint nagycsaládosok más területen is azonos célokért küzdöttünk. A szerkesztésében megjelenő Beszélőt még abban az időszakban ismertük meg, amikor még fénymásolat formájában lehetett hozzájutni egy-egy példányhoz.
Mindezek alapján, régi rövid ismeretségünkre emlékezve vettem a bátorságot, hogy jelen levelemmel megkeressem, s nyílt levél formájában a Beszélő olvasótáborához is eljuttassam megdöbbenésemet arról, ahogyan újságjuk személyemet népszerűsítette az ez évi július 6-i és 27-i számában. A Népszavánál és a Népszabadságnál már megszokhattam, hogy az elmúlt négy és fél évtized kiforrott hagyományait, módszereit követve gátlástalanul rágalmaz, hazugságokat közöl, a már csak „Balás–Salamin-ügyben” többtucatnyi cikket jelentet meg anélkül, hogy a tények vagy az ügyben közvetlenül érintett „Salamin” véleménye egyáltalán befolyásolhatná a kommentátort. Az elmúlt negyedévben már hozzászoktam a népszavás Varjú Frigyesnél vagy a népszabadságos Bartha Szabó Józsefnél, hogy sajátos módon értelmezi az újságírói etika íratlan szabályait, a „balhé” érdekében semmi és senki sem számít, az írás egyetlen célja a minél több flekk és az ehhez szükséges álinformáció, rágalom, hazugság.
A Beszélő velem még nem foglalkozott, így számomra új az említett két napilapra emlékeztető újságírói stílus – s még inkább új, ha a szamizdatidőszakra emlékezem. Vagy lehet, hogy a választások alatti „vetélytársból” „ellenséggé” váltam, mert a választások második fordulójában az MDF-es Perjés Gábort támogattam, vagy mert szakértőként az MDF parlamenti frakciójának hivatalvezetője lettem? Pontosabban – hogy a Beszélő cikkíróját, Eörsi Jánost idézzem: „egy apparatcsik status” lettem, akinek becsülete, erkölcsi tartása nem mérhető „egy képviselő bizalmatlanságához”? Vagy lehet, hogy a cikkíró Eörsi János cikkével nagyobb vadra célzott, és hogy közben eszközként én adódtam, hát Istenem…? Vagy az a bűnöm, hogy „nem is vagyok MDF-tag”? A cikkírónak – vagy a valamit magára adó újságnak – nem fontos, hogy a „Balás–Salamin-ügyben” a felmerült „gyanút” vizsgálóbizottság megvizsgálta, és egyetlen vádpontot sem talált megalapozottnak, a vádaskodó nyilvánosan bocsánatot kért tőlem, a további vádaskodásokra magam kértem újabb vizsgálatot, ahol a szakértő ugyancsak megalapozatlannak tartotta a vádaskodást? Annyira nagy bűn, hogy a frakcióvezető megbízik munkámban, ettől mindjárt „kádere”, „régi ismerőse” lettem?
Az, hogy a cikkíró vagy az Ön szerkesztése alatt álló lap bizalmas anyagok közreadásában, „elemzésében” látja lapjának felemelkedését, ízlés dolga. Az, hogy Eörsi Jánosnak a szovjet csapatok távozásáért a galyatetői kistemplomban Istennek mondott hálaadó fohászról csak az jut eszébe, hogy a hálaadó „megrendült elmeállapot”-ban lehet, ezért csak tiszta szívből sajnálom. De az már etikai kérdés, hogy a „Miért tetted ezt Imre” kiemelt részben szándékosan vagy nemtörődömségből tesz egymás után egy Népszabadság-idézetet és egy nem arra adott „Balás Pista” aláírású választ. Az idézett válasz ugyanis nem az előtte lévő cikkre vonatkozik, így az a gyanútlan olvasót félrevezeti. S hogy a cikkíró az olvasót biztos irányba vigye, a félrevezetését még meg is erősíti: „…az állítást – ahogy a keretes írásunkból kitetszik – cáfolja Balás dr.…” S mindez engem is érint, hiszen Balás István a Frakció Hírekben nem azt cáfolta, hogy „Dr. Balás István pedig a frakció előtt nyilvánosan belátta: a levél rágalmakat tartalmaz; visszavonta a benne foglaltakat, bocsánatot kért, majd kezet fogott Salamin Andrással, és megfogadva a vizsgálóbizottság tanácsát, elment pihenni”. Mindez így történt – ekkor még igazat írt a Népszabadság cikkírója (1991. június 5.) –, az idézett Balás-cáfolat azonban egy hónappal későbbi újságcikkre vonatkozott más témában. Hogy szüksége van-e ilyen évtizedes hagyományra épülő módszerekre a Beszélőnek, azt a szerkesztőség majd eldönti.
Kedves Kőszeg Ferenc! Mint a lapot még a hőskorból ismerő, nagycsaládos sorstársa vetettem gondolataimat, ellenérzésemet papírra, éljen vele belátása szerint.
Szívélyesen üdvözli „régi ismerőse”:
Hivatkozott cikkek
- Belföld [7]