A pártállami ügyvédi törvényt (törvényerejű rendeletét) felváltó – vagy csak toldozó-foldozó? – módosító törvény értelmében október 1-jétől ismét lesz Magyarországon ügyvédi magángyakorlat. Ezzel megszűnik a numerus clausus, vége a jogásztársadalmat megosztó privilégiumok és diszkriminációk intézményesített gyakorlatának.
Jól emlékszem még a régi, de részben továbbra is hatályos ügyvédi törvény 1983-as salgótarjáni „társadalmi vitájára”, amelyen a helyi ügyvédeken kívül részt vett dr. Pálmai Gyula, az Igazságügyi Minisztérium (Csurka István, figyelem!) akkor főosztályvezető elvtársa, ma főosztályvezető ura. A főhivatalnok vendég szépen elmagyarázta a jelenlévőknek, hogy elsősorban az ügyvédek ragaszkodnak ahhoz, hogy az ügyvédi tevékenység egyetlen formája munkaközösségi gyakorlat legyen. A jogszabály éppen a jogászok érdekében, védelmében tiltja az ügyvédi magánpraxist.
Az ügyvédi munkaközösség akolmelege természetesen nem nyújthat biztonságot mindenkinek, aki a pályára jelentkezik. Aki nem feddhetetlen, ne is számítson befogadásra. Ez a jogszabályban sosem definiált jogintézmény kellően megfoghatatlan volt ahhoz, hogy távol tartsa az ügyvédi hivatástól azokat, akik a nem eléggé éber helyi ügyvédi szervezetek előzetes szűrőjén netán átjutottak.
A feddhetetlenség fogalmát az egyetemi oktatás a büntetett előélettel összefüggésben határozta meg. A jogerősen elítéltek bizonyos idő elteltével ismét büntetlen előéletűek lehetnek, feddhetetlenek azonban nem. A nem feddhetetlenséghez tehát jogerős bírói ítélet szükségeltetett. De csupán a tankönyv szerint. Mert az elvet az Igazságügyi Minisztérium és az Országos Ügyvédi Tanács, no meg a BM továbbfejlesztette. Nekik a politikai megbízhatatlanság bármely jele, így egy öt évvel korábbi állambiztonsági indíttatású rendőri figyelmeztetés is elegendő volt ahhoz, hogy a jelentkezőt távol tartsák a „közismerten kényes és magas fokú közéleti igényeket támasztó ügyvédi pályától”.
De ne bolygassuk a múltat, éljünk az új rend adta lehetőségekkel. Hiszen a július 18-a óta hatályos törvénymódosítás értelmében ma már alanyi jogon ügyvéd lehet mindenki, akit az ügyvédi kamara felvesz soraiba. A felvétel a munkavégzéshez szükséges feltételek – mindenekelőtt az ügyvédi-jogtanácsosi vizsga – megléte esetén nem tagadható meg. A felvételi kérelmet a kamara harminc napon belük bírálja el. Aki tehát október 1-jén nyomban kezdeni szeretne, annak célszerű a kérelmet legkésőbb szeptember 1-jéig benyújtani.
Szeptember 2-án bementem a budapesti ügyvédi kamarába, hogy a bejegyzési kérelmemet előterjesszem. A barátságos ügyintéző hölgy elnéző mosollyal közölte: semmiféle egyéni ügyvédi kérelmet nem fogad el. Ma még egyáltalán nem tartanak ott. Még a kamara elnöksége is csak a jövő héten ül össze, hogy meghatározza a bejegyzés feltételeit. Egyébként is előbb azoknak a bejegyzésére kerül sor, akik jelenleg jogtanácsosi munkaközösség tagjaként dolgoznak, a magángyakorlatra készülők csak utánuk következnek. Ha megfelelnek a feltételeknek, amelyeket még csak ezután fognak meghatározni. Tessék talán októberben érdeklődni.
Postán kellett volna előterjesztenem a kérelmemet – morfondíroztam a kapun kívül kerülve. A sarkon egy jogtanácsos kollégával futottam össze. Ő már augusztusban postán küldte be a jelentkezését, mondta. Épp egy hete kapta vissza az egész paksamétát azzal, hogy túl korán nyújtotta be.
Lehet, hogy még mindig nem vagyunk feddhetetlenek?
- Belföld [6]