Nyomtatóbarát változat

Alapellátásként az iroda hajléktalanigazolványokat állít ki, segíti az ideiglenes és állandó személyi igazolványok, valamint munkakönyv beszerzéséhez szükséges ügyintézést; vasúti utazási utalványokat ad ki; ingyenesen gyógyszerrel látja el a rászorulókat; ingyenesen szemüvegeket szerez; jogi tanácsadást és képviseletet biztosít; egészségügyi ellátáshoz juttat; nyugdíjazásokat, leszázalékolásokat, rendszeres segélyezéseket kezdeményez; ruha- és cipőutalványokat ad (beválthatóak az Illés közi raktárunkban); bizonyítványokat, zárójelentéseket, egyéb dokumentumokat megőriz; postacímül szolgál a hajléktalanoknak; krízishelyzetben lévőknek azonnali segélyt (100 Ft) ad.

Az iroda 9 olyan szervezettel áll napi munkakapcsolatban, amely a fővárosban menhelyeket, illetve ifjúsági otthonokat működtet.

Az Alapítvány közvetlenül beutalhat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Fővárosi Önkormányzat kezelésében lévő menhelyekre. A Fővárosi Átmeneti Munkásszállók férőhelyeire való beutalás jogát pedig a Fővárosi Közgyűlés 1991. március 1-jétől az alapítványra ruházta át. A fővárosban tengődő hajléktalanok sorsa azonban korántsem rendeződött. Az egyik szálláshelyet vissza kell adni a Honvédelmi Minisztériumnak, mert csak átmenetileg adták kölcsön, a Bánya utcait – ahol egyébként az alapítási huzakodások következtében az első perctől kezdve áldatlan viszonyok uralkodnak – átmenetileg bezárják, és tatarozzák, a vállalati munkásszállókat pedig folyamatosan számolják fel, újabb és újabb embereket juttatva az utcára. Információink szerint ezekben a hetekben az alábbi cégek munkásszállóját zárják-zárták be:

Országos Szakipari Vállalat, BUBIV, Kavicskotró Vállalat, 4. sz. Építőipari Vállalat, Budapesti Porcelángyár, Alba-Architektúra Vállalat, Országos Mentőszolgálat és még számos kórház, klinika stb. Menekülők, munkát kereső külföldiek, földönfutóvá váló romániai cigányok zúdulnak be, s ülepednek le a parkokban, a pályaudvarokon, az aluljárókban. Nem nehéz megjósolni, hogy a tél megint válságos órákat hoz majd. Az alábbiakban – s következő számunkban is – részleteket közlünk a Jelentésből.

Ki kicsoda a menhelyen?

Ügyfeleink közül véletlenszerű kiválasztás alapján végeztünk kérdőíves felvételt 1991. július 12–16. között. A 8 osztályt végzettek aránya a 20–49 évesek korcsoportjában kiugró; a szakmunkásképzőt végzettek aránya a 30–49 év közöttieknél a legmagasabb, míg az érettségizetteké a 40–49 év közöttieknél viszonylag magas. Munkanélküli-járadékot mindössze 2 fő kap.

A nyugdíjasoknak több mint kétharmad része rokkantnyugdíjas, öregségi nyugdíjjal 3 fő rendelkezik. A nyugdíjintézést minden esetben mi kezdeményeztük. Nyugdíjazás alatt álló ügyfeleink közül 2 fő 60 év feletti, zömük 10 fő, 40–59 év közötti. A megkérdezettek 21,2%-ának nincs állandó bejelentett lakcíme.

Úgy tapasztaltuk, hogy akik két hónapon belül váltak hajléktalanná, gondozhatok a legkönnyebben. Régi környezetükből nagyjából-egészéből kiszakadtak, új környezetbe még nem csöppentek, s „mint a hajótörött fürkésznek valami után”.

Akik egy évnél hosszabb ideje váltak hajléktalanokká, teljesen szervesültek a hajléktalan létbe kapcsolataikat, szokásaikat, megélhetési módjaikat tekintve.

Állami gondozásból kikerült és azonnal hajléktalanná vált ügyfelünk csak egy volt. A közvetett okok között összesen 14 esetben volt kimutatható állami gondozotti múlt. Valójában a volt állami gondozottak aránya a hajléktalanok között magasabb, de számukra külön intézményrendszer is működik, így a mintánkban képviselt arányuk alacsonyabb a valóságosnál. Az utcákon, köztereken, pályaudvarokon és egyéb illegális zugokban éjszakázok 68,9%-a a 30–49 év közöttiekből kerül ki. Az 50 fölöttiek és a 30 év alattiak egyaránt 16–16 fővel képviseltetik magukat. Az életkori megoszlás világosan jelzi, hogy a munkanélküliek hajléktalanként való viszonylag gyors lecsapódására az intézményrendszer nincs felkészülve.

A megkérdezettek 11%-a rendelkezik csak rendszeres, főmunkából származó keresettel, 9,3%-uk rendszeres társadalombiztosítási ellátásban.

Kizárólag „egyéb” módokon él meg á megkérdezettek 34%-a. Egyéb megélhetési mód az ingyenkonyhák használata, a kukázás, a guberálás, üveggyűjtés, a kéregetés, koldulás, a barátok általi eltartás.

Menhelyek

1. Krízisellátó menhely

Itt kizárólag idős, rossz egészségügyi állapotú, az utcán közvetlen életveszélynek kitett hajléktalanok számára nyújt egész napos elhelyezést.

A bácsikák teljes ellátást kapnak; napi háromszori étkezést, orvosi ellenőrzést hetente kétszer, ápolónői segítséget szükség szerint.

A menhely elvileg 15 személyes, azonban ennél mindig több ember tartózkodik bent.

1990. december 5. óta 46 főt vittünk be és gondoztunk a menhelyen. Rettenetes egészségi állapotú kisöregekről van szó; tízen eleve kórházból vagy szanatóriumból jöttek (négyüket a Máltaiaktól vettük át, akik nappal zárva tartanak, a többieket az irodán vagy az utcáról, aluljáróból, pályaudvarokról szedtük össze). Négyen mozgásképtelen állapotban voltak amikor behoztuk őket, hatan rendszeres egészségügyi gondozást igényeltek; hat bácsit többször is kórházba kellett szállítani.

Öt bácsit Pomázra vittünk, ahol munkaterápiás alkoholelvonó kezelés folyik, négyen eltűntek, a többieket szociális otthonokban helyeztük el. A menhelyen 24 órás gondozói ügyelet van. Minden szociális munkás heti egy nappali ügyeletet ad, az éjszakai és a hétvégi – egész napos – ügyelet önkéntes, amelyért ügyeleti díj jár.

2. Éjjeli szállás

Ide jó prognózisának ítélt férfiakat igyekszünk felvenni, akiről úgy ítéljük, hogy rövid, intenzív gondozással a helyzetük megoldható.

Az éjjeli szálláson a bekerülésre 2 szerződést kell kötni. Az ún. gondozói szerződésben a beutaló gondozó és a kliens kölcsönösen megfogalmazzák az együttműködésükkel kapcsolatos vállalkozásokat. A „menhelyszerződés” házirend jellegű okmány, amelyben az éjjeli szállás által vállalt szolgáltatások és a beutalttól elvárt magatartás van rögzítve.

Bármelyik szerződés megszegése az éjjeli szállásról való kizárással jár.

A szállás 19 és 07 (hétvégén 08) óra között van nyitva. Tisztálkodási lehetőséget, alkalmanként tiszta ruhát, mosási lehetőséget nyújtunk, és szükség esetén igen egyszerű vacsorát, 1-2 szelet vajas kenyeret.

Az éjjeli szállás 25 férőhelyes. A beutalás 4 hétre szólhat és kétszer két héttel hosszabbítható. Jelenleg heten laknak bent, mindegyiküknek állandó munkaviszonya van már, de szálláshoz juttatásuk szinte megoldhatatlan feladatot jelent.

Az éjjeli szálláshoz tartozik egy két helyiségből álló szeparált és biztonságos krízisszállás, ahol végszükség esetén egy-két napra családot, nőt, fiatalkorút is el tudunk helyezni. Kétszer gyermekes anyát, egyszer-egyszer gyermekes családot, ill. egyedülálló nőt hoztunk be.

Eddig 463 embert vettünk gondozásba. Élő családi vagy egyéb társas kapcsolatokkal nem rendelkező embereket kell kritikus helyzetükből kisegíteni, és számukra kell reális alternatívát nyújtani a gondozás során.

Nyitott intézmény vagyunk, gondozottaink helyzetéhez és problémáihoz igazodóan a szociális munka számos válfaját műveljük.

Az egyedi gondozáson túl végzünk családgondozást, szociális tanácsadást, alkoholgondozást, öreggondozást, börtönmissziót és patronázst, némi utcai gondozást, továbbá a menhelyen a gyakori bepisi-bekaki esetén kedvesnővéri munkát is.

Sajnos a jellemző azonban, hogy a hajléktalanok sok problémát cipelnek, és ezek kezelése, jó esetben megoldása elhúzódó és bonyolult feladatot jelent.

Vannak helyzetek, melyekben a kliens kiszolgáltatottsága és rászorultsága olyan nagymérvű, hogy a gondozó köteles vállalni a kapcsolatot. Hajléktalan anyát gyerekkel, hajléktalan családot, hajléktalan fiatalkorút, hajléktalan állapotos nőt, súlyos beteg hajléktalant, leépült állapotú hajléktalant soha nem utasítunk el. Egyre gyakrabban jelennek meg a hazatoloncoltak és hontalanok, sokszor egyenesen hozzánk irányítják őket.

Élettörténetek a gondozási kartonokból…

Sz. János 1933-ban született Szolnokon. Négyen voltak testvérek. Édesanyja mosónő, édesapja utcasöprő. Viszonylag jó családi körülmények között élnek, egyik szülő sem folytat italozó életmódot. Általános iskola, majd szakmunkásképző, asztalos szakma. 1953-ban bevonul határőrnek, 1956-ban leszerel, visszamegy Szolnokra. 20 éves kora óta iszik. 1956-ban megnősül, 1957-ben születik egy fiúgyermeke, 1965-ben válnak el, az ital és a féltékenység játszik főszerepet a válásban. A gyermek és a feleség Szolnokon marad, ő pedig az ország különböző helyein. Az 1970-es nagy árvíz idején megismerkedett egy asszonnyal, majd rövidesen összeállt vele. Az asszony férje meghalt, gyermekei már felnőttek. 7 évig éltek együtt boldogan, a kapcsolatnak az asszony halála vetett véget.

Az asszony lakásából el kellett jönnie, mivel az a gyermekeké lett. ’75-ben jött Budapestre, munkásszálláson lakott, életében újra jelentős szerepet kapott az alkohol. Utolsó munkahelye a BKV volt, leszázalékolták (4500 Ft). Érszűkületes lábával 1990-től éli a hajléktalanéletet. November táján kerül a Máltai szállóra, és onnan kerül hozzánk. A XVIII. kerületi PH-ba szoc. otthoni elhelyezést kértünk. Február 26-án kerül a Vas utcai kórházba, a jobb lábát amputálni kellett. Felgyógyulása idáig komplikációmentes. A kórházból egyenesen a szociális otthonba került.

H. Józsefné 1936-ban született Nagydénen. 10 testvére van, gyermekkorában többször költöztek, kisegítő nyolc osztályt végzett, utána szakmunkástanulónak ment, ahonnan az első év után kimaradt, mert férjhez ment. Első férje Pápán volt repülőtiszt, ott laktak szolgálati lakásban, három gyerekük volt. Mindhárom gyermek 10 éves kora előtt meghalt. Férjét 1963-ban gyakorlat közben cseh határőrök lelőtték. Inni kezdett, édesanyjáékhoz költözött, többször volt sikertelen öngyilkossági kísérlete. Édesanyjáék nagynénjéhez küldték, pszichiáter kezelte sikeresen, és egy év után elhelyezkedett szobalányként. Második férjével több mint három évig éltek együtt, amikor az szívinfarktusban meghalt. Harmadik férjével egy évig élt együtt, alkoholista volt, és kiverte a lakásból. Azóta négy évig élt együtt egy férfival, aki ugyancsak verte, rugdosta.

Február 8-án jelent meg először nálunk sírva. Az utolsó három éjszakát á Kelenföldi pályaudvaron töltötte. Beutaltam és munkaközvetítő irodába küldtem, mert munkanélküli-segélyre jogosult. Iratai rendben voltak, egészségügyi könyvvel, erkölcsi bizonyítvánnyal is rendelkezett. Utolsó munkahelyei mind munkásszállást biztosítottak, így a legutóbbi megszűnésekor került az utcára. Február 15-én megcsináltuk öregséginyugdíj-kérvényét. A munkaközvetítő irodában munkát alacsony iskolai végzettsége miatt nem tudnak kínálni. Sikerült beutalni a Dózsa György úti átmeneti szállóra. Mivel nyugdíjat még nem kapott, a II. kerületi polgármesteri hivatal 2x2000 Ft segélyben részesítette. Május óta a szálló földszinti részén főállású takarító, ott lakik, s jól érzi magát.

K. Zoltán 1968. augusztus 25-én született Ózdon.

A család T.-ben élt, a szülők közösen épített házában. Zolinak 10 testvére van, az apa a mezőgazdaságban dolgozott, 1980-ban a még kiskorú gyerekeket a szülők „nem megfelelő életmódja” miatt állami gondozásba vették. Zoli a Miskolci Gyermekvárosban elvégezte a kisegítő 8 osztályt, nem tanult tovább, szellemileg enyhén fogyatékos. Nagykorúságának elérése után hazaköltözött. Édesanyja 1988-ban meghalt, az apa 1989-ben újranősült, ekkor családi konfliktusok miatt Budapestre jön. Pesten nem talált olyan közösséget, amelyik befogadta volna. Munkahelyéről októberben létszámleépítés miatt elbocsátották, utcára kerülésekor pár napon belül iratait ellopták.

November elején kerültünk kapcsolatba, papírjait nagyon gyorsan pótolta, szinte azonnal elhelyezkedett a Fővárosi Köztisztasági Vállalatnál, és beköltözött a XI. ker. Bánk bán utcai munkásszállóra. Munkájával főnökei meg vannak elégedve. Jelenlegi helyzete megoldottnak mondható, életformájának kialakításához segítségre van szüksége.

• Belföld