„A FŐ KONFLIKTUS A SZERBEK ÉS MUZULMÁNOK KÖZT ROBBANNA KI”
Muhammed Filipovics, Muzulmán Bosnyák Szervezet (MBO)
Beszélő: Bosznia-Hercegovinában a kormánykoalíció pártjai mind etnikai, nemzeti alapon szerveződtek, míg az ellenzéki pártok általában „jugoszláv” orientációjúak. Az ön pártja, a Muzulmán Bosnyák Szervezet az egyetlen nemzeti párt az ellenzékben. Miért hagyták ott a másik muzulmán pártot, a Demokratikus Akció Pártját?
Muhammed Filipovics: Alija Izetbegovics pártja klerikális párt, az SDA, és mi azért váltunk ki, mert más irányban gondolkodtunk. Mi specifikus nemzeti párt vagyunk, azaz nem egyszerűen boszniai muzulmán párt. Mi nem fogadjuk el az etnikai elvet mint kormányzati princípiumot. Nem vagyunk vallási alapon álló párt: muzulmán mivoltunkat inkább nemzeti kérdésként fogjuk fel, de szeretnénk oda eljutni, hogy mi legyünk a fő boszniai liberális erő.
Beszélő: Elutasítják az iszlám kapcsolatokat is?
M. F.: A kizárólagos kapcsolatokat igen, ellentétben az SDA-val, amelyik különleges viszonyt alakított ki olyan országokkal, mint Irán, Líbia vagy Törökország. Mi a Nyugat felé akarunk tájékozódni.
Beszélő: Gondolja, hogy az SDA-nak esetleg anyagi érdekei is fűződnek ehhez a kapcsolatkereséshez?
M. F.: Azt azért nem gondolom, mert tudom, hogy az arab országok azért nem olyan bőkezűek, még Szaúd-Arábia sem. Szó volt arról, hogy 50 millió dollár hitelt kapjanak Líbiától, de a pénz csak nem akar megérkezni.
Beszélő: Mi Bosznia-Hercegovina szerepe a jelenlegi fő konfliktusban? Elképzelhető-e, hogy Bosznia legyen valamiféle zászlóshajója a balkáni békekezdeményezéseknek?
M. F.: Boszniának kívül kell maradnia ezen a konfliktuson. Mindenesetre roppant károsnak találjuk Tudjman és Milosevics kezdeményezését Bosznia felosztásáról, miszerint a horvátlakta területek Horvátországhoz, illetve a szerblakta területek Szerbiához és Montenegróhoz kerülnének. Ez mindenképpen a háború Boszniára való kiterjedésével fenyeget. Bosznia megosztása, autonóm területek kialakítása csak belső ügy lehet. Ha itt fegyveres konfliktus lenne, óriási veszélyt jelentene. Hogy mást ne mondjak: 102 községben van szerb–muzulmán kevert lakosság.
Beszélő: Boszniában fegyverkeznek az emberek?
M. F.: A szerb lakosság teljesen fel van fegyverezve, a horvátok részben, a muszlimok egyáltalán nem. Izetbegovics tévedett, amikor azt hitte, hogy a hadsereg fenn fogja tartani a békét Boszniában. A Jugoszláv Néphadsereg 5 hadosztálya, amelyik Boszniában állomásozik, sajnos nem biztos, hogy a stabilitást szolgálja.
Beszélő: Ha ne adj’ isten, összetűzések lennének Boszniában, ki állna a barikád két oldalán?
M. F.: A fő konfliktus a szerbek és a muzulmánok között robbanna ki. A muzulmánok és a horvátok között viszont nincsenek feszültségek.
Beszélő: Ön szerint mit akar a hadsereg?
M. F.: A tábornokok, a hadsereg, saját magukért harcolnak. Nem Jugoszláviáért! Nagyon furcsa hadsereg ez! 90 000 katonával és 78 000 tiszttel. Ezeknek a tiszteknek semmi más megélhetési forrásuk nincs, egész egyszerűen az egzisztenciájukért harcolnak.
„A FŐ ELLENSÉG: BIZÁNC”
Sztjepan Kljuics, Horvát Demokratikus Közösség (HDZ), a Bosznia-Hercegovina Szocialista Köztársaság elnökségének tagja
Beszélő: Kljuics úr, az önök pártját ugyanúgy Horvát Demokratikus Közösségnek (HDZ) hívják, mint a horvátországi kormányzó pártot. Milyen kapcsolatban vannak vele?
Sztjepan Kljuics: A HDZ a világon élő összes horvát pártja, és a horvátok központja Zágráb, bár mi itt, Bosznia-Hercegovinában függetlenek vagyunk Zágrábtól. Persze érdekeink sok esetben egybeesnek.
Beszélő: Ön tagja a boszniai elnökségnek, amely egyesek szerint a jugoszláv államelnökség kicsinyített mása. Lehetnek működőképesek az ilyen jellegű testületek?
S. K.: Én nem hiszem, hogy a bosznia-hercegovinai elnökséget össze lehetne hasonlítani a jugoszláv államelnökséggel, már csak azért sem, mert Boszniában minden itt élő nemzet 2-2 taggal vesz részt az elnökség munkájában, a jugoszláv elnökségben viszont nem ez a helyzet. Mi itt megpróbálunk valamit tenni a demokráciáért, a jugoszláv államelnökség viszont Milosevics bábja, és Milosevics úr politikáját láthatóan semmi más nem vezérli, mint Nagy-Szerbia mindenáron való megvalósítása.
Beszélő: Néhány héttel ezelőtt Alija Izetbegovics bosnyák, Franjo Tudjman horvát és Szlobodan Milosevics szerb elnök leült tárgyalni Bosznia esetleges megváltozó határairól, a Bosznián belüli területi autonómiákról. Azóta ezek a területi autonómiák meg is születtek, bár Bosznia határai nem változtak. Gondolja, ezzel megakadályozták, hogy a horvátországi harcok Boszniára is átterjedjenek?
S. K.: A szerbek olyan jogokat követelnek maguknak, amit nem adnak meg másoknak. Autonómiát követeltek Knínben, ők maguk nem hajlandók megadni ugyanezt az autonómiát az albánoknak Koszovóban, a magyaroknak a Vajdaságban és a horvátoknak Bácskában vagy a muzulmánoknak a Szandzsákban. Nagy-Szerbia híveinek most az a taktikája, hogy hagyják Szlovénia függetlenné válását, hiszen ott nincs érdekeltségük, viszont a megmaradó területen maximálisak az igényeik. A horvátoknak és a muzulmánoknak szembe kell szállni ezzel a stratégiával.
Az autonómia és azelszakadás két külön dolog. Ha megnézi Bosznia-Hercegovina etnikai térképét, láthatja, hogy a horvátországi Krajina tőszomszédságában élő szerbek Bosanska Krajinán olyan mérvű autonómiát kiáltottak ki, ami már majdnem elszakadás, és ugyanez a helyzet Dél-Hercegovinában is. Bosznia-Hercegovinában nyugaton, keleten és délen nagy területek vannak pirossal jelölve, ami a többségi szerb lakosságot jelenti, középen zölddel a muzulmánok és délen kékkel a horvátok. Igen ám, de a horvát és muzulmán területek népsűrűsége olyan, mint Belgiumé, a szerbeké viszont jóval ez alatt marad. A városokban muzulmán és horvát a többség, az egyedüli jelentősebb város, ahol szerb többség van, az a bosnyák krajinai Banja Luka. A szerb területek önállóan életképtelenek Boszniában. Keleten a Drina folyó a határ Bosznia és Szerbia között, és már az ókorban itt húzódott a határ a nyugati és a bizánci kereszténység között. Izetbegovics elnök szerint jobb lenne inkább feladni ezeket a határokat, minthogy háborúba keveredjünk. Mi, horvátok el tudjuk ezt fogadni, bár nem értünk vele egyet. A szerbek azt ígérték Izetbegovicsnak, hogy ezek után el fogják ismerni Bosznia szuverenitását. Izetbegovics nagyon okos ember, de nagyon naiv.
Beszelő: Tehát átterjedhet a konfliktus?
S. K.: Én megmondtam a szerbeknek, hogy ha ők békésen viselkednek, akkor mi is békésen fogunk viselkedni, ha háborút akarnak, azelől sem térünk ki. Szerbiában sok ellenzéki párt van, a Szerb Megújulási Mozgalom, Micsunovics Demokrata Pártja és mások, de sajnos a horvátokkal szemben mindannyian ellenségesek. Nem képesek elismerni az önrendelkezést. Persze a bizánci lélektől teljességgel idegenek a nyugati szokások. Jugoszlávia 73 éves történelme megtanított, hogy akár királyság volt, akár kommunista diktatúra a szerbek itt mindig nagy előnyökre tettek szert és mindig valódi munka nélkül jutottak ehhez hozzá.
Beszélő: Az európai álláspont csak most látszik elmozdulni a konföderatív Jugoszlávia eszméjétől. Hogyan látja ebben Németország szerepét?
S. K.: A szlovének, horvátok és muzulmánok Európa meg nem értésének az áldozatai. A nemet befolyás növekedésétől ma mindem ki tart Európában, különösen Olaszország és ezértkezdeményezte a Pentagonále-, illetve a Hexagonále-együttműködést. Ez rövid távú politikai cél az olaszok részéről, hogy befolyást szerezzenek ezekben a keleti országokban, de mikor Andreottival találkoztam, mondtam neki, hogy ne a németek ellen politizáljanak, az európaiaknak össze kell fogni. Csak a nagy baj az, hogy ők nem tudják hogy mi is az a Bizánc, pedig az a fő ellenfél. A Szovjetunió le van kötve belső problémáival, de Bizánc, az nemcsak a Szovjetunió. És ha az oroszok meg lesznek etetve, új erőre kapnak, akkor majd meg fogják csinálni a Moszkva–Bukarest–Belgrád–Szófia négyszöget És akkor majd a kommunista jugoszláv hadsereg fel fog vonulni az olasz határra, és az olaszok tízszer annyi pénzt költhetnek fegyverkezesre, mint ha ma megsegítenének minket. De Michelis úr akkor nagyon fogja sajnálni a mostani politikáját.
„SZERB NÉPESSÉGET SENKI SEM VIHET MAGÁVAL…”
Nikola Koljevics, Szerb Demokrata Párt (SDS), a Bosznia-Hercegovina Szocialista Köztársaság elnökségének tagja
Beszélő: Koljevics úr, ön a bosznia-hercegovinai Szerb Demokrata Párt vezetője. Milyen viszonyban vannak a szerbiai pártokkal, illetve az ugyanilyen nevet viselő Horvátországi, kníni szerb párttal?
Nikola Koljevics: Hadd kezdjem a végén. A Szerb Demokrata Párt eredetileg Horvátországban alakult. Amikor Jován Raskovicstól, aki a II. világháborús tömeggyilkosság színhelyén, Jasenovácon feltárta a sírokat, a helyi szerb lakosság azt kérte, alakítson egy szervezetet, amely elejét tudja venni az ilyen tragédiáknak, Raskovics demokrata pártot javasolt, de a parasztok nem voltak túl lelkesek. Akkor hozzátette: persze egy szerb demokrata pártra gondol – erre az emberek rögtön a levegőbe dobálták a sapkáikat így alapítottuk mi is az itteni pártot tavaly júliusban. Amit átéltünk az elmúlt időszakban, az legalább annyira nemzeti-spirituális-vallási újjászületés, mint politikai Az SDS is inkább egy ilyen nemzeti újjászületési mozgalom, mint szigorú értelemben vett politikai párt. Nem vagyunk ideológiai párt, amit az is mutat, hogy történelmi kérdésekben, mint például a partizánokhoz és csetnikekhez, a kommunistákhoz és royalistákhoz való viszony kérdésében semlegesek vagyunk. A boszniai SDS és a krajinai SDS viszonya igen szoros, de nem célunk a két párt összeolvasztása. Nekik fegyverrel kell megvédeni a jogaikat, mi a politikai problémák parlamentáris megoldásának útját választottuk, és bizonyos mértékig respektálnunk kell a szövetségi törvényeket. Miloseviccsel mint elnökkel jó kapcsolatunk van, sokkal kevésbe pártjával, a Szocialista Párttal. Ha a taglétszámot tekintjük, akkor mi vagyunk a legnagyobb szerb párt egész Jugoszláviában.
Beszélő: És mi a viszonyunk magához Szerbiához?
N. K.: Nekünk, boszniai szerbeknek Szerbia azanyaország, csakúgy, ahogy a horvátoknak Horvátország. Ha valaki el akar szakadni Jugoszláviától, ám tegye, de szerb népességet nem vihet magával. Ebben az esetben ugyanis a határkérdések is kiéleződnek. Hosszan beszélgettem Tudjman elnök úrral és kifejeztem reményemet, hogy a horvátországi szerbek egész problémaköre jugoszláv keretben megoldható lenne.
Beszélő: Mit gondol a bosznia-hercegovinai belső autonómiák ügyéről?
N. K.: Ha a jugoszláv kérdés elsősorban szerb–horvát kérdés, mert ez a két legnagyobb nemzet, akkor Bosznia ügye elsősorban szerb–muzulmán kérdés, mert itt meg ez a két legnagyobb népcsoport. Ezért van az, hogy mi a muzulmánokkal tárgyalunk itt Boszniában, és nem a horvátokkal, noha reméljük, hogy tárgyalásaink eredményét a horvátok is el fogják fogadni. Nekik sem lenne mindegy, hogy mi lesz azokkal a horvátokkal, akik nem lesznek az újratárgyalt határú Horvátország lakói.
Beszélő: A fegyveres konfliktus átterjedhet Boszniára is?
N. K.: Sajnos vannak olyan információink, hogy három faluban voltak már összeütközések, amit militáns horvátok provokáltak ki.
Beszélő: Voltak azért helyek, mint Bosanska Krupa vagy Bratunac, ahol a szerbek kezdték a villongásokat.
N. K.: Igen, de nem szerbiai, hanem boszniai szerbek, azért, mert provokálták őket. Arra volt példa, hogy a horvátországi Krajinából való szerbek próbáltak a boszniai Krajinából szerbeket bevonni a csatározásokba, tudja, hogy van ez, ugyanaz az identitás, a vallás, ugyanazok a dalok satöbbi.
Beszélő: Egyetért az európai békefenntartó erők esetleges behívásával?
N. K.: Februárban elmondtam a boszniai parlamentben, hogy Jugoszláviát kétszer is külföldi hatalmak hívták életre, és ez nem mehet másként a harmadik Jugoszlávia megalkotásánál sem. Akkor engem a jugoszláv szuverenitás megsértésével vádoltak és most itt vagyunk szeptemberben, és nincs más esélyünk, mint a külföld segítsége.
- Külföld [6]