Dr. Németh György polgármester: „Ez év június elején délelőtt kilenc órakor – derült égből villámcsapásként – beállított hozzám az ÁVÜ vezérkara, a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatója és a Balassagyarmati Fémipari Vállalat igazgatója, akik össztüzet zúdítottak rám. Rendkívül erőszakos módon arra próbáltak meg rávenni, hogy testületi döntés nélkül aláírjak egy formanyomtatott »Megállapodást«, melynek lényege a következő volt: A MAT részvénytársasággá alakult át, és ezáltal balassagyarmati leányvállalatának ingó és ingatlan vagyona is az alapító tulajdonába kerül; így az ipartelep belterületi földingatlana 39 773 700 Ft értékben szintén a társaságot illeti meg, és annak fejében, hogy én erről lemondok, a magyar állam tulajdonában álló csereingatlant kapok, melynek összértéke 4,2 millió forint! Ezt az antiprivatizációs abszurditást megfejelték még egy zsarolással felérő résszel, melyet szó szerint idézek: »Az önkormányzat ezeket az ingatlanokat átveszi az BFIV-től, és erre tekintettel a BFIV átalakulásával összefüggésben, az önkormányzatot a belterületi föld alapján megillető társasági, tagsági és minden egyéb – ideértve a jövőben megnyíló – jogról feltétlenül és visszavonhatatlanul lemond, továbbá kijelenti, hogy ezen lemondás a BFIV átalakulására és jogutódja által a belterületi földre vonatkozó társaság alapítására vagy más ügyeletre egyaránt vonatkozik.« Természetesen nem írtam alá! Sőt a délutáni önkormányzati ülésen a testület egyhangú döntése alapján úgy határoztunk, hogy a belterületi földingatlan ránk eső vagyonrészével, 8,5%-ban részvényesei leszünk a vállalkozásnak. Amikor az ÁVÜ illetékese látta, hogy nem vidéki pancserekkel van dolga, még inkább felbőszült, és ezekkel a szavakkal távozott: »Ezt még nagyon meg fogják bánni!«”
Beváltott fenyegetés
Szűcs Endre ÁVÜ-igazgató 66/2S/ ÁVÜ/91. számú Budapest, 1991. június 20-án kelt határozata, dr. Keresztes Péternek, a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatójának: „Tájékoztatom, hogy az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsa 1991. június 19-i ülésén megtárgyalta a kormány 3510/1990. sz. határozata alapján elkészített, a magyar alumíniumipari átalakulásra vonatkozó átalakulási tervet, és az alábbi határozatot hozta: Az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsa a MAT és vállalatai által beterjesztett átalakulási terv és a csatolt dokumentációk alapján elrendeli a 14 alumíniumipari vállalat korlátolt felelősségű társasággá és a MAT-központ részvénytársasággá történő átalakítását. Figyelembe véve azt a körülményt, hogy csak átalakulás – egyszemélyes részvénytársasággá 100 százalékos állami tulajdonlással – jött létre privatizáció nélkül, elfogadja a könyvviteli mérleg alapján történő átalakulását azzal a feltétellel, hogy a későbbi privatizáció kizárólag eszközalapú vagyonértékeléssel, vagyonmérleg és – a külföldi befektető eseten – üzleti vagyonértékelés alapján történhet. A MAT kérését és indokait elfogadva az átalakulási törvény 14. § (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelően hozzájárul, hogy a megalakuló HUNGALU RT. és az általa irányított társaságok alaptőkéje, illetve törzstőkéje a vagyonmérlegben megjelölt vagyon összegének 60 százalékában kerüljön megállapításra.”
Egy hét múlva, vagyis 1991. június 27-én beindult a gépezet, mégpedig a Cégközlöny 26. számának a 7355–7356. oldaláig terjedő forgatókönyve szerint „Az Állami Vagyonügynökség az 1989. évi XIII. tv. alapján a Balassagyarmati Fémipari Vállalatot”, azután a „Bakonyi Bauxitbánya Vállalatot” és persze az „Alumíniumipari Tervező és Kutató Intézet államigazgatási felügyelet alatt álló – a Magyar Alumíniumipari Tröszt keretében működő – tröszti vállalatot egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá alakítja át”. Az elsőt a célból, hogy „külföldi működőtőke bevonásával vagyonérdekeltséget alakítson ki”, a másikat azért, hogy „szervezete megfeleljen a korszerű piacgazdaság követelményeinek”, amit attól várnak, hogy a tevékenységi kör „kiegészül külkereskedelmi tevékenységgel és idegenforgalmi szolgáltatással”. (Az utóbbinál nyilván a bigott nyugatiak keleti bányarémmel történő riogatásáról és persze az ebből származó busás haszonról van szó.) A harmadik antiprivatizált cég tevékenységi körét, a változatosság kedvéért, változatlanul hagyták. És természetesen az ÁVÜ-határozatnak megfelelően a cégek vagyonmérleg szerinti összesenje 5 752 705 mFt, míg a cégbírósági bejegyzések törzstőkéje csupán 2 202 383 mFt!
Előnyomott szövegfolyam
Három nap múlva, 1991. június 30-án már meg is érkezett az ÁVÜ Alapító okirata a Nógrád Megyei Cégbíróságra, melyben a Balassagyarmati Fémipari Egyszemélyes Korlátolt Felelősségű Társaság cégbejegyzését kérvényezik Egy nyolcoldalas formanyomtatványról van szó, melyen kizárólag az aláírások és az ÁVÜ pecsétje eredeti. Az egész okirat egy előnyomott szövegfolyam, melyben a záró Vegyes rendelkezések fejezetcím alatt, az utolsó, 5. pont így szól: „A társaság megszűnése esetén a társaságnak a hitelezők kielégítése után fennmaradt vagyonával az alapító rendelkezik.”
Ugrott a negyvenmillió?
– Mi áll az ÁVÜ eme okiratkiadásának hátterében? – kérdeztem dr. Tóth Jánost, a balassagyarmati önkormányzat jegyzőjét.
– A velünk folytatott tárgyalás fiaskóval végződött, ezért az ÁVÜ azt a törvényi lehetőséget lépte meg, ami az egyszemélyes kft.-vé való átalakulásra vonatkozik Ugyanis ebben az esetben 100 százalékos állami tulajdonlással az ÁVÜ megalapítja az egyszemélyes kft.-t: ebbe bemegy az adott vállalat vagyona, a föld is, de már nem lesz részvényes vagy tulajdonostárs az önkormányzat. Vagyis nem lesz vállalkozó az önkormányzat! De elesik attól a lehetőségtől is, hogy beleszólhasson abba, mi történik a jövőben a területén lévő üzemekkel, létesítményekkel.
– Eszerint ugrott a negyvenmillió?
– Az Alapító okirat 8. pontja így szól: „Az Állami Vagyonügynökség mint alapító a társaság cégbejegyzése után az átalakult társaság üzletrészét az At. tv. 22. § (1) bekezdés alapján részben a HUNGALU Magyar Alumíniumipari Részvénytársaságnak, részben a 21. § (2) bekezdése alapján a társaság tulajdonába került belterületi ingatlanok fekvése szerint önkormányzatoknak adja át.” Tehát, az ÁVÜ a bevitt föld értékének megfelelő vagyonrészt az önkormányzat részére köteles kiadni.
– Mikor és milyen formában?
– Sajnos, ezt a törvény nem szabályozza! Gyakorlatilag mi most várjuk a vagyonrészünket, amit ha időben visszakapunk a központi költségvetésből, akkor egyet tehetünk: bankba tesszük, és megforgatjuk, hogy kompenzáljuk az inflációt.
Hivatkozott cikkek
- Önkormányzat [7]