A szövetségi kormány által beterjesztett törvényjavaslat ennél sokkal enyhébb volt, és egészen más koncepciót képviselt. A kabinet szerint csupán egy szűk réteget kellett volna a feddhetetlenségi vizsgálatoknak alávetni, s a pontosan kijelölt posztokból csak akkor kellett volna távozniuk az StB volt ügynökeinek, amennyiben bebizonyosodik, hogy korábban emberi jogokat sértettek meg; miközben három évet kellett volna kiróni arra, aki bárkiről azt állítja, hogy az illető besúgó volt. Nem csoda, hogy a parlamenti képviselők egy része a kabinet javaslatát nem ügynöktelenítési, hanem ügynökvédelmi törvénytervezetnek nevezte, és elutasította megszavazását.
Munkajogi törvény?
A törvénytervezetről tartott csaknem háromnapos vitát – a parlamentbe befurakodott StB-ügynökök leleplezéséhez hasonlóan – ismét tévénézők milliói követhették nyomon. Petr Toman mindjárt a vita legelején a frakciók többségének nevében (köztük volt mindhárom magyar politikai mozgalom) csaknem száz módosító javaslatot nyújtott be, így a szavazási procedúra eredményeképpen a kabinet javaslatától szinte teljesen eltérő feddhetetlenségi törvény jött létre. A kommunistaellenes parlamenti tömb átütő sikert aratott, és a végső szavazáson már Calfa kormányfő és Lagos belügyminiszter is a radikális változat mellett szavazott.
A feddhetetlenségi vizsgálatokról szóló törvény tulajdonképpen munkajogi törvény: az állam által ellenőrzött magasszintű posztok betöltésének feltételeit szabályozza. Érvényessége időben korlátozott: 1996. december 31-én lejár. Ez alatt az idő alatt viszont a szocialista rendszer legodaadóbb kiszolgálói is le kell hogy mondjanak az állami szervekben, a hadseregben és az állami hírközlő eszközökben való karrier lehetőségéről.
A feddhetetlenségi vizsgálatokról szóló törvény életbe lépésének napjától tehát személyi változások sora várható. A jogszabály vonatkozik a szövetségi kormány és a nemzeti kabinetek apparátusára, a három parlamenti irodára, az alkotmánybíróságok, a legfelsőbb bíróságok, a köztársasági elnök irodáira, a tudományos akadémia elnökségére, a csehszlovák hadseregre, a belügyi alakulatokra, az állami televízióra, rádióra és a hivatalos hírügynökségre, az állami vállalatokra, az állami többségű részvénytársaságokra, a vasútra, a külkereskedelmi vállalatokra, valamint az állami bankokra. Mindezekben nem tölthet be – pontosan meghatározott – vezető posztot azon állampolgár, aki 1948. február 25. (a kommunista hatalomátvétel napja) és 1989. november 17-e között az StB ügynöke (valamennyi kategóriában), titkos munkatársa vagy a Népi Milícia (a CSKP fegyveres alakulata) tagja volt. A tiltás érvényes azokra is, akik az említett időpontban járási titkárnál magasabb pártfunkciót töltöttek be, tagjai voltak ezen pártbizottságok elnökségeinek, a pártapparátus tagjaként részt vettek az StB politikai irányításában, tagjai voltak az 1948-as és az 1968-as tisztogató bizottságoknak vagy a KGB iskoláiban tanultak.
A törvény szól a szövetségi belügyminisztérium állományáról, s itt még az említett feltételeknél is keményebb Követelményeket állít fel.
Ki kit világít át?
Valamennyi csehszlovák állampolgár elvégeztetheti saját feddhetetlenségi vizsgálatát. Saját kezűleg aláírt, hitelesített kérvény és 200 koronás illeték ellenében a szövetségi belügyminisztérium hatvan napon belül hivatalos okirat formájában tudatja az állampolgárral, hogy mit tartalmaz a róla szóló dosszié. A törvény vonatkozik a szerkesztőségekre és a kiadóvállalatokra is, melyek a munkatársak előzetes írásbeli beleegyezését követően kérhetik az egész munkahelyi gárda átvilágítását. Valószínű, hogy valamennyi magára valamit is adó szerkesztőség élni fog ezzel a joggal.
A törvény tehát napvilágot látott, s azonnal hatalmas vihart kavart. Ellenzői szerint alapvető emberi jogokat sért, nem ad lehetőséget a jogvédelemre, nem tartja be az ártatlanság vélelmének elvét, kollektív bűnösséget rögzít, és boszorkányüldözésre ad lehetőséget. Így vélekednek a kommunista képviselők, a Jirí Dientsbier vezette Polgári Mozgalom, valamint a szlovák szeparatista mozgalmak – ki-ki más szemszögből nézve a dolgot. Szerintük ugyanis a szóban forgó jogszabály csupán az állam által „ellenőrzött posztokra vonatkozik, nem von maga után bűnvádi eljárást, tehát nem rögzít semmilyen bűnösséget, időben behatárolt és legfőképpen: szükségtelen. A közélet megtisztításának eddigi módszerei ugyanis csődöt mondtak, a kommunisták és a volt StB-ügynökök hálózata egyre nagyobb teret hódított. Ugyanakkor a törvényt megszavazó képviselők úgy gondolják, hogy az 1989-es rendszerváltás óta most sikerült a legnagyobb csapást mérni a kommunista nómenklatúrára, valamint az StB máig létező szervezetére.
A törvény tehát elkészült. Alkalmazását immár semmilyen közjogi tényező nem tudja megakadályozni, s öt éven át minden szubjektív döntési lehetőséget kizárva érvényben marad. 1996 után pedig remélhetőleg már nem lesz rá szükség.
- Külföld [6]