Január 13-án hajnalban a rendőrség szokása szerint „nagy erőkkel” kezdett hozzá a rendcsináláshoz. Az aluljárókból az árusítókonténereket feltétlenül el kell távolítani: balesetveszélyesek, katasztrófa esetén lehetetlenné teszik a mentést – tájékoztatta az újságírókat dr. Balogh János alezredes, a budapesti főkapitány közrendvédelmi helyettese az akció kiindulópontján, a rendőri ezred Mosonyi utcai épületében.
Nagy erők
A rendőrök először a közeli Baross téri aluljárót özönlik el, nyomukban kamerákkal, fényképezőgépekkel, magnókkal fotósok, újságírók. Az árusok többsége az akciót megelőző propaganda hatására már elszállította a konténerét. Az otthagyott néhány guruló asztalt négy-öt szállítómunkás fogja közre, az intézkedést tíz-tizenöt rendőr biztosítja, a külső körben berregnek a kamerák, villognak a vakuk. Ember nemigen bukkan fel az éjszakában, néhány szakadtabb járókelőt sietve igazoltatnak. Az egyik sarokban sikerül felfedezni egy húsz centiméter széles, harminc centiméter magas ládikát, gazdája napközben busz- és villamosjegyeket árusít. Négy-öt rendőr is serénykedik, hogy a kis dobozt megszabadítsák láncaitól. A vasúti jegypénztárak karéjában nagyobb siker kecsegtet: itt négy konténer áll a fal mellett, mindegyikre ráírva: MÁV területi engedéllyel. Az akció irányítóját néhányan figyelmeztetik, ez már vasúti terület, a rendőri intézkedés hatálya egyértelműen a közterületre terjed ki. Oldalt a falon öles betűk hirdetik: Keleti pályaudvar. Az éjszakai pénztáros is mutogatja, hol van a közterület határa. Balogh alezredes azonban biztosan tudja, a pályaudvar csak a lépcsőfeljáró tetejétől kezdődik, a pénztárak még közterületen vannak. „Pedig az egyik konténer egy nyugdíjas kollégáé, évek óta árusít itt könyvet” – mondja a pénztárosnő. Mire az ügyeletes vasúti tiszt előkerül, a konténereket már elszállították.
Hatályos rendeletek
A főváros szakértői korántsem vélik úgy, hogy az árusítópultok elhelyezése az aluljárókban nem egyeztethető össze a biztonságos és kényelmes közlekedéssel. A Fővárosi Önkormányzat városrendezési és építészeti főosztályának 1991. május 7-én kelt jelentése szerint tíz budapesti aluljáróban lehetséges árusítóhelyek kialakítása.
Az engedélyek kiadásának nem technikai, csak jogszabályi akadálya van: az engedélyek kiadását a Fővárosi Tanács 2/1984. számú rendelete tiltja, amely egy korábbi ÉVM-PM rendelet végrehajtását szabályozza. A jogszabály hatályon kívül helyezésére tett javaslat a fővárosi közgyűlés 1991. február 14-i ülésén nem kapta meg a szükséges többséget. E döntés nyomán leálltak a könyv- és hírlapárusokkal januárban megkezdett egyeztető megbeszélések is. Jelentésében az illetékes főosztály kompromisszumot ajánlott: maradjon meg az alaprendelet, de módosítása tegye lehetővé az engedélyek megadását a felsorolt tíz aluljáró kijelölt szakaszára. A legfrissebb – szeptemberi – módosító javaslat szerint e helyekre kiadható volna az engedély „kizárólag könyv-, virág- és hírlapárusítás céljából”. Ezt a javaslatot legutóbb január 6-án tárgyalta meg a Városháza „vezérkara”. Elfogadja-e a közgyűlés, amelynek minden frakciójában jelen vannak mind a „rendpárt”, mind a „piacpárt” képviselői – nyitott kérdés. Nyitott kérdés az is, hogy a rendőri akció esetleges sikere (vagy esetleges bukása) a kemény kéz vagy a megfontolt engedékenység politikáját mutatja-e vonzóbbnak a fővárosi képviselők többsége számára. „A szakértők véleménye szerint – mondja dr. Szegvári Péter főjegyző – az aluljárókban összesen 120 konténert lehetne elhelyezni.” Január 13-a előtt mintegy 170-et vettek számba. A megegyezés tehát korántsem reménytelen. Tény azonban, hogy amíg a régi rendelet érvényben van, a rendőrség akár a főváros megkérdezése nélkül is akciót kezdeményezhet a szabálysértőkkel szemben.
A közterület használata
Az aluljárókra nem adható engedély, a főváros így a felszíni árusítás engedélyezését ajánlotta a kerületeknek. Csakhogy egységes elveket az engedélyek kiadása dolgában nem sikerült kialakítani, így vannak árusbarát és vannak árusellenes kerületek, vannak kerületek, amelyek az engedélyek kiadásánál szívesen érvényesítenének szociális, sőt netán kulturális szempontokat is, csak nem tudják, miképpen. S végül vannak olyanok is, amelyek – ha adottságaik lehetővé teszik – főképp bevételi forrást látnak az engedélyezésben.
A Belvárosban licitálás alapján adtak ki engedélyeket felszíni könyv- és hírlapárusoknak, de adtak engedélyt mozgóárusoknak az aluljárókba is – ezt ugyanis nem tiltja a rendelet. „A kikiáltási ár 1000 Ft/ négyzetméter/nap volt. A 48 meghirdetett könyvárusító helyből 43 elkelt – tájékoztat Plavecz Tiborné, az V. kerületi önkormányzat munkatársa. – Az árusoknak nyilván megéri, hiszen (bár a megpályázható legkisebb terület két négyzetméter volt) a bérleti díj 1800-2000 forintra ment fel, a csúcs 2900 forint lett. Ez 120-170 ezer forint havi díjat jelent egy asztalnyi aszfaltért. Nyilván megéri, ha az árus kizárólag két hét alatt kifutó sikerkönyveket meg néhány drága, külföldieknek szánt albumot árul. Nyilván megéri, csak a tőkefelhalmozást, a majdani boltvásárlás esélyét zárja ki. A gazdaságtörténetben szpáhigazdálkodásnak hívják ezt: a török katonanemesség törekedett a rábízott föld azonnali, teljes kizsigerelésére, hiszen a gazda nem tudhatta, mikor parancsolja máshová a szultán akarata…
A tíz-, sőt százezreket az árus nem az árusítás engedélyezéséért, hanem a közterület használatáért fizeti. Kérdés, szüksége van-e négyzetméterben meghatározott közterület-használati engedélyre a mozgóárusnak, aki – mint elnevezése mutatja – mozog. „Az V. kerületi önkormányzat január 8-án hosszabbította meg a Ferenciek téri aluljáróra szóló mozgóárusi engedélyünket –, mondja dr. Mester Csaba a Passz gmk vezetője – 34 100 forint havi bérleti díj ellenében.” Ezt a jogi végzettségű gmk-vezető úgy értelmezte, hogy ennyi pénzért joga van egy konténert tartani az aluljáróban, hiszen az engedélyhez tartozó helyszínrajz pontosan bejelöli az árusítás helyét. Az mégsem kerülhet ennyi pénzbe, hogy a kezében tarthat egy köteg újságot, hisz ha ezt teszi, nem foglal el több közterületet, mint bármelyik járókelő, akik szintén nem fizetnek az önkormányzatnak azért, hogy járnak az utcán, közlekednek vagy akár álldogálnak az aluljáróban. A rendőrök nem így látják a helyzetet, ők – jogszerűen – a mozgóárust is elkergetik, ha nincs engedélye, s nem törődnek azzal, hogy engedélyt a mozgóárus is csak akkor kaphat, ha megfizeti a közterület-használati díjat. A Passz gmk konténerét mindenesetre elvitték, mint ahogy elvitték a Hírker (pártállami nevén: a Magyar Posta) konténerét is az Astoria-aluljáróból. A helyzetet azonban a rendőrök sem értik pontosan. „A konténer mérete nem felelt meg az engedélyben feltüntetettnek” – magyarázza Emesz László alezredes a BRFK-ról, megfeledkezve arról, hogy az aluljáróban egyáltalán nem állhat konténer. De hát a Posta csak nem lehet szabálysértő…
Esélyegyenlőség
Amikor az önkormányzat a hírlapárusokat licitáltatta, többségük úgy vélte, miért fizessenek napi 500 forint helyszínbírság helyett napi 2000 forint helypénzt. Ezt a logikát és a licitálási sztrájkot a Hírker törte meg: a napi büntetéspénzt a Posta nem számolhatja el, a helyfoglalási díjat igen. Az Astoria-aluljáróra a Hírkernek főképp presztízsokokból lehetett szüksége, hiszen a Postának a legtöbb aluljáróban állandó, az aluljáró építésekor kialakított helye van, amelyet a BKV-tól vagy a Közterületfenntartó Vállalattól bérel. Az árusítás jogszerűségét természetesen senki sem vitatja, hisz a Posta a beruházásban is részt vett. A bérleti díjak, amelyeket nemrégiben állapítottak meg újonnan, nem hasonlíthatók a fentebb említett összegekhez. A Ferenciek terén a Passz gmk 34 ezrével szemben a Posta 10,1 négyzetméterért havi 3000 forintot fizet. A Marx téri 44 négyzetméter díja 15 ezer forint, a Blaha Lujza téri 6,4 négyzetméteré 3140. Közben megkezdődött a postai hírlapkereskedelem „privatizálása”. A hírlapárusok önálló vállalkozók lesznek, de csak azt árulhatják, amit a Hírker nagykereskedelmi részlegétől kapnak, azt viszont kötelező árulniuk. A jutalékuk 8 százalékról 14 százalékra emelkedik, de maguknak kell fizetniük a társadalombiztosítási költségeket, és nem részesülnek a munkavállalóknak járó munkajogi védelemben. És még így is megéri, hogy elfogadják a feltételeket, hisz az állami monopolcégen kívül az várna rájuk, ami Mester Csabáékra vagy a már tönkrement többi „alternatív” terjesztőre. Nesze neked szabad piac, nesze neked nemzeti középosztály!
Egy másik nagyvállalat
A Hírker privilégiumát a MÁV is tiszteli. „A MÁV területére kiadott árusítási engedélyek december 31-én lejártak, egyelőre nem hosszabbítottuk meg őket, kivéve a Hírkerét, mert azt akarjuk, hogy formatervezett pavilonokban vagy standokon folyjon az árusítás. A Hírker vállalta ezt” – mondja Lázár József, a Keleti pályaudvar kereskedelmi osztályának vezetője. „Persze a könyvárusítást a MÁV támogatja, hisz aki utazás előtt könyvet vesz, valószínűleg nem dobál ki sörösüveget az ablakon.” De az árusokat csak a szerződés közeledő lejártára figyelmeztették jó időben, az ideiglenes meghosszabbítás lehetőségéről hivatalosan nem tájékoztatták őket, mert még nem dőlt el, milyenek legyenek a pavilonok. Emesz László hevesen tiltakozik a feltételezés ellen, hogy a rendőrség netán túllépte a hatáskörét. „A Keleti állomásfőnöke – mondja – nagyon örült, hogy eltávolítottuk a konténereket, hiszen a szerződések lejártak, tárgyalásról, meghosszabbításról szó sem lehet.” Másnap (14-én) reggel felhív Tölgyesi Ferenc, a MÁV vezérigazgatóság osztályvezetője. „Tegnap kiment a telex minden könyves hírlapárusnak, hogy az engedélyüket június 30-ig meghosszabbítottuk.” „Miért nem előbb?” – kérdezem. „Még nem volt döntés a pavilonok ügyében. Az érintettek egyelőre nem sérelmezték a rendőrség intézkedését. Ha jelentkeznek, a MÁV kapcsolatba lép az illetékesekkel.”
A közvéleményt megosztja az aluljárók, a közterületek ügye. A rendőrség az önkormányzatra hivatkozik, de intézkedései nem függenek az önkormányzat akaratától. Aki helyesli az aluljárók megtisztítását, a rendőrséget dicséri. Akinek fenntartásai vannak, az önkormányzatot szidja. „A váratlan rend láttán a járókelők egymás után gratuláltak a rendőröknek” – olvashattuk kedden a kormányhoz közel álló Pesti Hírlapban. „Demszky úr csak ehhez ért?” – idézett más járókelőket a liberális Magyar Hírlap.
Lehet, hogy erre megy ki a játék?
Hivatkozott cikkek
- Belföld [7]