Egy héttel korábban a parlamentben Katona Kálmán MDF-es képviselő interpellált a legfőbb ügyészhez: fellép-e az ügyészség a vagyonelszámoltatási avagy VIKSZ-törvény bojkottjával szemben. Györgyi Kálmán a most kezdődő per mellett megemlítette, hogy a MEDOSZ, a Fogyasztási Dolgozók Szakszervezete, továbbá a postások és a kereskedelmiek ellen is bírósági keresetet nyújtott be az ügyészség, sőt, ahogy a sajtóból is tudjuk, a Szakszervezeti Munkavállalók Szakszervezetének kaposvári egysége ellen már megszületett a bírósági döntés. Más kérdésre válaszolva a legfőbb ügyész elismerte, hogy az ügyészség képviselője nem jelent meg január 27-én, egy másik MSZOSZ-féle törvényességi perben. A tárgyaló ügyésznő gyermeke ugyanis beteg volt, és a kartársnőnek sajnos nincs telefonja. Nevezett per a Frohburg Union Rt. és az MSZOSZ közötti tulajdonátruházási szerződés (Beszélő, 1991. július 27.) jogszerűségéről folyik, az MSZOSZ itt is adós volt némely iratok becsatolásával, a Frohburg ügyvédje pedig meghatalmazás nélkül jelent meg. Azt pedig, hogy novemberben az MSZOSZ alapszabályilag kizárólagos joggal ruházta föl saját magát a Népszava kiadására, „jogi képtelenségnek” nevezte a főügyész, hiszen a törvény értelmében a kiadói jog a VIKSZ-é. Ez ellen is intézkedett az ügyészség, erre föl az év elejétől a Trade Union nevű kft. adja ki a napilapot; ám ez a környülállás, mondta Györgyi Kálmán, nem változtat a jogi helyzeten. „Fenti tények alapján elismerem, hogy az ügyészség megtette és végzi a dolgát – felelt minderre Katona Kálmán, aki egyébként a nemzeti liberális irányzat híve –, ugyanakkor tehetetlenségemet ez ügyben úgy kívánom kifejezni, hogy a választ nem fogadom el.” Így a legfőbb ügyészi válasz feletti szavazáskor a parlament többsége is tehetetlenségét fejezte ki.
A mostani, 25-én kezdődő per bízvást tekinthető főpernek a vagyonelszámoltatási ügyben. Az MSZOSZ a per felfüggesztését kéri a bíróságtól. Legfőbb érve, hogy – mivel szerinte a VIKSZ-törvény nemzetközi egyezményeket és hazai jogszabályokat sért, és ellentétes az alkotmány ama szakaszával is, mely szerint senki tulajdonát kártalanítás nélkül elvenni nem lehet – novemberben az Alkotmánybíróságnál kérte a VIKSZ-törvény megsemmisítését. A határozat meghozatalát még erre a negyedévre ígérik. Néhány ügyesnek tetsző formai kifogása is van az MSZOSZ-nek a VIKSZ-törvénnyel szemben; ezek közül is a legfortélyosabb az, amelyik az utólagos elszámoltatás lehetetlenségét bizonygatja. Az MSZOSZ így okoskodik: az Állami Számvevőszék feladata volt a vagyonkimutatások begyűjtése és ellenőrzése, majd átadása a Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezetnek; viszont ezzel az átadással az illetékessége is megszűnt ebben az ügyben, tehát nincs kinek elszámolni.
Az ügyészség a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 34. számú határozatára hivatkozik: arra, hogy nem lehet felfüggeszteni egy polgári pert azon az alapon, hogy alkotmánybírósági eljárás folyik a kérdéses törvényről. Ha felfüggeszteni nem lehet – tehetjük hozzá – ki lehet húzni az alkotmánybírósági döntésig. Így a bíróság tekintélye sem csorbul.
A Liga és a munkástanács-szövetség kétségkívül lobbyzik, mozgósítva a parlamentben hol nemzeti, hol jelző nélküli liberális, hol meg radikális képviselőket a szakszervezeti esélyek egyenlősége érdekében. De kockáztatnak is, hiszen alulmaradhatnak a szakszervezeti választásokon. A törvény előírja, hogy a júliusi szakszervezetek közötti választások alapján fel kell osztani az addig központilag kezelt szakszervezeti vagyont. A február 21-i, Schamschula György munkaügyi államtitkár és hat konföderáció közötti találkozón derengett fel ismét, hogy egyáltalán összefüggés van a szakszervezeti vagyonmegosztás és a választások között. A kormányt sürgeti az idő, meg kell hozni a VIKSZ-törvényben előirányzott törvényt a szakszervezeti választásokról. Schamschuláék elfogadtatják a szakszervezetekkel, hogy a választásokat az eredetileg júliusra tervezett időpontról őszre tolják ki. A tárgyalás után Őry Csaba Liga-ügyvivő is, Nagy Sándor MSZOSZ-elnök is úgy nyilatkozott, hogy háromféle választást kell rendezni: országos („szimpátia”-) választásokat, üzemitanács-választásokat és társadalombiztosítási önkormányzati választásokat. A „szimpátiaválasztások” pedig – ha ezt nem is mondta ki az MSZOSZ – többek között a szakszervezetek közötti vagyonfelosztás alapját kell hogy jelentsék.
A nagy versenytárs MSZOSZ engedményei még határozottabb fellépésre sarkallják a Ligát (lásd keretben). Elemi érdeke a vagyonelszámolást bojkott megtörése is, de az is, hogy a szűkebb kormánykörökön kívüli koalíciós és MSZP-n kívüli ellenzéki erők segítségével határozott lépésre bírja a kormányt, fékezze a nagy versenytársra kacsintgató hajlamait.
Kapcsolódó cikkek
- Belföld [7]