[1]
Újabb és újabb botrányok, elhúzódó politikai csaták jelzik: a televízió tájékoztatási monopolhelyzeténél fogva neuralgikus pontja közéletünknek. Kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt kifogásolják, hogy a televízió egyoldalúan tájékoztat, és nem biztosítja a politikai erők esélyegyenlőségét. De milyen is a helyzet valójában? Ezt igyekszik bemutatni a Medián Kft. nemrég elkészült jelentése a televízió hírműsorainak (híradók, Esti Egyenleg, A Hét) politikai világképéről, amelyet az SZDSZ felkérésére készített. A vizsgálat időtartama: 1991. október 14-től 1992. január 6-ig.
Az elemzők több szempontból vizsgálták a pártok, a kormány, illetve a politikusok szereplését: melyik párt/politikus hányszor és milyen hosszú ideig szerepelt a képernyőn, a rá vonatkozó hírt hová sorolták a szerkesztők, milyen volt a verbális és vizuális megjelenítésük, valamint, hogy hányszor kapott pozitív vagy negatív minősítést. A jelentés nem foglalkozik a televízió egyéb politikai magazinjaival, továbbá kizárólag a hírekben való megjelenést veszi számba, a szerkesztői, műsorvezetői kommentárokat nem. Ugyancsak nem fordít figyelmet a „finomabb” nyelvi és vizuális eszközökre. Az elemzés értékelésénél figyelembe kell venni a vizsgált időszak sajátosságait: jelentős pártesemények (SZDSZ-elnökválasztás, kisgazdabotrányok, MDF-küldöttgyűlés) más pártok rovására növelik a szereplés esélyét, míg pl. a költségvetési vita a szereplési esélyt illetően kiegyenlítő hatású lehetett.
A fentiek figyelembevételével lássuk az eredményeket. Természetes, hogy a kormány szerepelt kimagaslóan a legtöbbet a híradásokban, a koalíciós pártokkal együtt a hírek 2/3-át foglalta el. Ha a kormányt leszámítjuk, akkor is a koalíció marad fölényben. Az SZDSZ és az MDF ugyan szinte hajszálra ugyanannyit szerepelt, de felzárkózott melléjük az FKGP is, nyilván botrányaik hírértéke miatt. A „kis pártok” hozzájuk képest háttérbe szorulnak, a kommunikációs tér alig 1/6-át töltik ki.
A kormány és a koalíció tehát nincs háttérbe szorítva, annál is inkább, mert híreik általában „előkelőbb” helyre kerülnek, mint az „ellenzéki” hírek.
Hasonlóra jutunk, ha az egyes politikusok szerepléseit nézzük. Antall vezeti a listát 416 szerepléssel. Több mint kétszer annyi időt töltött a képernyőn, mint Göncz. Messze leszakadva követik őket Szabad György és Torgyán (az egyetlen nem közéleti méltóság, aki ilyen előkelő helyezést ért el), majd a miniszterek hosszú sora. Az első ellenzéki politikus a 27-es listán Pető Iván (12.56 szerepléssel). Ha a kormány tagjait és Torgyánt leszámítjuk, az eredmény ez esetben is kiegyenlítettebb. (Kónya Imre pl. 10.57 szerepléssel.)
A mennyiségi mutatók azonban keveset mondanak. (Nem mindenkinek használ, ha túl gyakran szerepel a tévében.) Nem mindegy, hogy ki hogyan jelenik meg a képernyőn. Az elemzésből kiderül, hogy a kormánykoalíció képviselői nemcsak hogy többet szerepelnek, de jóval gyakrabban jelenik meg közvetett vagy közvetlen formában a mondanivalójuk. Az SZDSZ szerepléseinek 56%-a nem verbális (csak látszanak vagy csak beszélnek róluk), az MDF-nél ez az arány 48%. A vizuális megjelenítésben furcsamód az FKGP és a KDNP kerül hátrányba (ők gyakrabban nem látszanak, vagy csak állóképen jelennek meg). Az a mutató, hogy milyen gyakran szerepel egy, párt országos, illetve belső pártügyekben, a televízió szempontjából nem releváns. Az FKGP kivételével jelentősen gyakoribbak az országos ügyek, de az SZDSZ is rosszabb ebből a szempontból az átlagnál.
Tanulságos az is, hogy ki hányszor jelenik meg negatív vagy pozitív értékelésben. A közkeletű nézettel ellentétben a vizsgált 2094 hír, 5096 politikusi megnyilatkozás elenyésző része tartalmazott negatív vagy pozitív értékelést saját vagy más pártról (140 negatív és 290 pozitív vélemény). Ezen belül a legtöbb kritikát a kisgazdák és a kormány kapta, viszont ha a megjelenés arányában nézzük, a legrosszabb a kisgazdák, az SZDSZ és a Fidesz helyzete. A legtöbb pozitív vélemény szintén a kormánynak szólt (az összes dicséret 63%-a, a szereplések 18%-a).
Érdekes, hogy a FKGP-re vonatkozó 76 negatív kijelentésből 57 belülről érkezett, az MDF-et az SZDSZ 14-szer, az MDF 7-szer bírálta. 32 SZDSZ-t kritizáló megjegyzésből 15-öt SZDSZ-politikus és csak 7-et MDF-es fogalmazott. A Fideszről 10 kritika hangzott el, ebből 6 az MDF részéről. A pártok egymást ritkán dicsérik. Az MDF az egyetlen, amelyet az MSZP kivételével mindenki legalább egyszer megdicsért. Vagyis a pártok túlnyomórészt országos ügyekkel, kisebb mértékben saját magukkal foglalkoztak, és elenyésző mértékben szapulták vagy dicsérték egymást. Legalábbis a hírekben. Egy dolgot bátran állíthatunk a felmérés alapján: a televízióban érezhető a kormánykoalíció túlsúlya, még akkor is, ha egy miniszter, bár természetesen nem pártsemlegesen, de legtöbbször mégsem közvetlen pártpolitikai célzattal nyilatkozik. A televízió hírműsorai tehát nem kormányellenesek. És a többi?
- Belföld [6]