A modern parlamentnek két alapvető feladata van: törvényeket alkot és ellenőrzi az Országgyűlésnek felelős végrehajtó hatalom működését. A hagyományos demokráciákban az Országgyűlés elegendő önállósággal rendelkezik ahhoz, hogy képes legyen gyakorolni is ellenőrző hatalmát. A törvényhozás munkájában a pártok egységesebbek mint nálunk: kivételes eset, hogy egy képviselő nem a frakciójával szavaz. Az ellenőrzés vonatkozásában a kormánypárti képviselők is úgy vélik: a kormánynak és a kormánypártnak közös érdeke, hogy a kormányzati munka hibáit ne az ellenzék és ne a sajtó tárja fel.
Vizsgálatok
A mi ifjonti parlamentarizmusunkban a törvénygyártás, meg a kormány hatalmi gőgje háttérbe szorítja az Országgyűlés ellenőrző szerepét. A kormánypárti képviselők leszavazzák vagy felvizezik a parlamenti vizsgálóbizottság felállításáról szóló javaslatokat. Az előbbire a horvátországi fegyvereladás ügye szolgáltatott példát: Szent-Iványi István javaslatát vizsgálóbizottság felállítására a Ház megtárgyalni sem volt hajlandó. A szabad választások óráiban vette birtokba az Axel-Springer Budapest Kft. a volt MSZMP hét megyei lapját. Fodor Tamás nyomban az új parlament megalakulása után javasolta: bizottság vizsgálja ki a homályos ügyletet. Javaslatát a „vagyonátmentés”, a spontán privatizáció leghangosabb kritikusai buktatták meg. A konkrét ügy vizsgálata helyett a parlament kulturális bizottsága a sajtóprivatizáció általános kérdéseit kezdte vizsgálni, természetesen – de hiszen a cél is ez volt – kézzelfogható eredmény nélkül.
Várólistán
A bíráló, „destruktív” ellenzékkel a kormánypártok – a sztálini és Aczél György-i hagyományokhoz híven – a konstruktív, jobbító, építő ellenzék mítoszát szegezik szembe. Csakhogy az ellenzéknek nincs módja konstruktívnak lenni. Ha ellenzéki képviselők önálló indítványokat terjesztenek be, a legritkább esetben fordul elő, hogy tisztességesen megvitatják, elfogadják vagy elutasítják. A régebbi gyakorlat az volt, hogy az indítványt napirendre tűzték, tárgyalásra mégsem került sor. Ez történt például Molnár Tibor szabad demokrata képviselő indítványával (tárgya a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény módosítása), amelyet 1990. július 2-án tűztek napirendre, azóta is vár a sorára. A másik lehetőség, hogy a kormány a napirendre tűzött törvényjavaslat helyébe egy hasonló tartalmú másik törvényjavaslatot terjeszt be, a Ház pedig ezt az utóbbit tárgyalja meg. Ez történt az egykori III/III-asok adatainak kezeléséről szóló indítvánnyal, amelyet Demszky Gábor és Hack Péter előterjesztése alapján a Ház 1990. szeptember 4-én tűzött napirendre, majd helyette mégis a kormány 1991. május 13-i, hasonló témájú javaslatát kezdte tárgyalni.
Az elmúlt év során mind gyakoribbá vált a legegyszerűbb megoldás: a többség leszavazza az ellenzéki indítvány napirendre tűzését, így annak érdemi megvitatására elvben sincs mód. Idén, január 15-én Eörsi Mátyás javaslatával történt ez, amely a költségvetési vita tanulságai alapján, elfogadása eseten arra kötelezte volna a kormányt, hogy a jövő évi költségvetés koncepcióját időben nyújtsa be.
Az idő nem pénz
Hétfőn, április 13-án, napirend előtti felszólalásában Magyar Bálint azt tette szóvá, mi indokolja vajon, hogy a kormány ismét benyújtotta a Hágai Nemzetközi Bíróság kötelező joghatóságának elismeréséről szóló határozati javaslatot, miután az Országgyűlés Szent-Iványi István ugyanilyen című és ugyanilyen tartalmú javaslatát már 1991. október 9-én napirendre tűzte, s azt az illetékes bizottságok meg is vitatták.
Ez a napirend előtti felszólalás, amelynek szövegét a következő oldalon közöljük, jó bevezetés volt az utána történtekhez. A többség öt ellenzéki indítvány közül négynek a napirendre tűzését elutasította. Az egyik közülük Szent-Iványi István és Szigethy István indítványa a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásokról égetően sürgős volna. Állandó bizonytalanság forrása ugyanis, hogy a külügyek intézésében milyen kötelezettségek terhelik, illetve milyen jogok illetik meg az Országgyűlést, a köztársaság elnökét és a kormányt. Az indítványt a képviselők a nemzetközi jog tudománya hazai jeleseinek szakértői közreműködésével dolgozták ki. (Ismertetésére a későbbiekben visszatérünk.) A Külügyminisztériumot és az Igazságügyi Minisztériumot azonban úgy tetszik, nem sürgeti az idő, és nem kápráztatja el a tudomány tekintélye: az indítvány napirendre tűzését 101 igen és 85 nem szavazattal, 37 tartózkodás mellett elvetették. Az igenek magas száma azt mutatja, hogy a probléma néhány kormánypárti képviselőt is meggondolkoztatott.
Napirendre tűzték viszon Hack Péter és Matyi László indítványát, holott az érzékenyen érintheti számos kormánypárti képviselő zsebét. A két szabad demokrata képviselő azt indítványozta, mondja ki a törvény, összeférhetetlen, hogy a kormányt felügyelő Országgyűlés tagja egyúttal busásan fizetett igazgató, igazgatótanácsi vagy felügyelőbizottsági tag legyen állami vállalatoknál, amelyeket képviselőként ellenőriznie kell. Ha a törvényjavaslatot az Országgyűlés tárgyalni kezdi, és netán elfogadja, a Szerencsejáték Rt.-nek és még számos nagy állami vállalatnak új igazgatótanácsi tagok után kell néznie.
- Beszélő [6]