Kiállítás a Magyar Képzőművészeti Főiskola Barcsay-termében, 1992. március 20-tól április 18-ig, megtekinthető naponta 13–18 óráig, hétköznapokon. (Budapest VI., Andrássy út 69–71.) .
Ha művészeti anatómia, akkor Barcsay Jenő. S kiderül a Magyar Képzőművészeti Főiskola gyűjteményének átböngészése során, hogy Barcsaynak volt már elődje a hazai művészetoktatásban: Székely Bertalan (1835–1910), a magyar történeti festészet kiemelkedő alakja, a Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde (ez volt a Főiskola élője) tanára, s röviddel halála előtt igazgatója. Székely Bertalan az emberi és állati (elsősorban a lovak) testének felépítését és mozgását a helyes ábrázolás érdekében igen intenzíven és lényegrelátóan tanulmányozta. 1878–79 között rövid idő alatt 45 nagyméretű, tudományos igényű anatómiai szemléltető ábrát, valamint számos, a ló alakjával, mozgásával foglalkozó fázisrajzot készített. Mozgástanulmányaiban a XIX. század második felének tudományos módszereire, az akkor megjelent és nagy érdeklődést vonzó, sőt, a művészet alakulására is kiható fotográfiai pillanatfelvételekre támaszkodott. E célból felvette a kapcsolatot a híres párizsi fiziológussal, Etienne-Jules Marey-vel, aki az ember mozgását kutatta fázisfotók alapján, s aki megismertette Székelyt az amerikai Eadweard Muybridge szenzációs, a lovak futását elemző fázisfotóival. Székely fotó helyett szerkesztett, rajzolt, s rajzai olyan pontosak voltak, hogy meg tudta eleveníteni a ló futását egy protofilmszerkezet, a zootrop segítségével. Tanulmányai ezért a magyar filmezés előtörténete szempontjából is érdekesek.
A kiállítás Székely rajzai, zootropszalagjai mellett jegyzeteit, vázlatait és az általa használt korabeli szakirodalmat is bemutatja. Az anyagot a Képzőművészeti Főiskola Könyvtára, a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztálya és a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára adták kölcsön.
- Rábeszélő [5]