– A Gazdasági Versenyhivatal (GV) éves jelentéséből kihullott a hivatal reklámkiadványa, aminek a kiadója a Forka Kft. volt. A GV tavaly tárgyalta a Világgazdaság (VG) című lap ügyét, s ebben a Forka Kft. is érdekelve volt. A kft. által kiadott lap, a Privát Profit szerkesztőbizottságának tagja a Versenyhivatal elnöke, Vissi Ferenc is. Az jutott eszembe, hogy ez az egyik első eset, amikor nem a magyar sajtó valamely részét vásárolja meg valaki, hanem fordítva. Nincs itt összeférhetetlenség?
– Mielőtt válaszolnék, én is szeretnék kérdezni. Mennyire ismered a PP-t, mennyit tudsz a lapról? Mióta jelenik meg, hány példányban, milyen pénzből, kik olvassák?
– Az átlagolvasónál bizonyosan többet.
– Nem véletlenül kérdeztem, mert ahhoz meglehetősen jól kell ismerni a lapot, az impresszumát is olvasni kell, hogy valaki ilyen kérdéseket tegyen föl. Ha pedig nem ismeri a lapot, akkor okom van feltételezni, hogy nem maga a lap váltotta ki ezeket a kérdéseket, hanem valamilyen sugallatra, tanácsra vetődnek fel. Két célpontja lehet. A Versenyhivatal elnöke vagy én.
– Próbáljunk meg annál a feltételezésnél maradni, hogy én még impresszumokat is képes vagyok elolvasni. S így adódott a föltett kérdés…
– …én a feltételezést rosszindulatúnak, alaptalannak tartom, és visszautasítom. Semmiféle összeférhetetlenség nincs a GV és a Forka Kft. között. Nem tudok arról, hogy a Forka Kft.-nek a Versenyhivatallal kapcsolatban ügye lett volna. Utaltál a Világgazdaságra. Ott a vita a Magyar Gazdasági Kamara és a NAPI között zajlott. Ebben hoztak döntést, ami a Forkát semmilyen formában nem érintette.
– Azt mindenki tudja, hogy a Világgazdaságban a Forka Kft. érdekelt, nem is csekély mértékben.
– A mi 12,5 százalékos érdekeltségünk nem indokolta volna sem a versenyhivatali, sem a bírósági pereket. A vita a lapgazda és a korábbi kiadó között volt.
– A döntés kétségkívül kedvező helyzetbe hozta az új kiadót. A régi kiadó által kiadott lapnak címét, színét, tördelését meg kellett változtatnia.
– A döntés nem hozta a Világgazdaságot kedvező helyzetbe, csak egy helyzetet rendezett. Egy, a sajtó által keltett, pontatlanságokkal, csúsztatásokkal, valótlanságokkal teli hisztériát a jog eszközeivel a helyére tett. Érdekes módon amikor a GV döntése megszületett, a magyar tömegkommunikációnak azt a részét, amelyik ebben a kampányban szimpátia alapon részt vett, ez az eredmény nem érdekelte.
– Ha föltesszük, hogy a Versenyhivatal döntése tökéletesen megalapozott volt, amit én most egyáltalán nem vitatok, nem változtat azon, hogy fölmerül az összeférhetetlenség.
– Ismételten visszautasítom az összeférhetetlenség felvetését. A Versenyhivatal a Forka Kft. ellen vitatható alkoholhirdetések miatt eljárást indított, s 300 ezer forintra megbüntette. Ha a normális üzleti kapcsolaton kívül bármilyen személyes kapcsolat lenne, ez aligha történik meg. S nincs tudomásom arról, hogy más lapokra kiszabott volna büntetést, amelyek hasonló jellegű hirdetéseket közöltek, mint például több napilap, köztük a Magyar Hírlap.
S szintén a Versenyhivatal 10 ezer forintos büntetést rótt ki ránk, mert a VG főszerkesztője cikkének egyik mondata pontatlan volt, amit a volt kiadó megtámadott. Mivel átmenetileg akkor a Forka Kft. adta ki a VG-t, a büntetést mi kaptuk.
Ez a két eset, úgy gondolom, egyértelműen bizonyítja, hogy etikus a kapcsolat a két cég között. Vissi Ferenc nem azért tagja a PP szerkesztőbizottságának, mert a Versenyhivatal elnöke, hanem azért, mert rendkívül felkészült közgazdász. Ha rajtunk múlik, akkor is tagja lenne, ha mondjuk munkanélküli volna. A GV ítélkezési mechanizmusába pedig az elnöknek semmiféle beleszólása nincs, azokat a többtagú Versenytanács hozza meg. Ezt hatalmi szóval ma már nem lehet befolyásolni.*
– A Forka Kft.-nek egyéb megbízása volt-e a Versenyhivataltól?
– Nem, s ez jelentéktelen megbízás volt. S gondolom, hogy kiadványaink színvonala miatt választottak minket, s ez akkor is így lett volna, ha az elnöke nem tagja a PP szerkesztőbizottságának. S okom van feltételezni, hogy az elnök nem is tudott arról, hogy a kiadvány szervezője kit bízott meg ezzel a munkával.
– A szerkesztőbizottsági tagok részesülnek-e valamilyen anyagi juttatásban?
– Öt, azaz ötezer forint tiszteletdíjat kapnak, ami úgy gondolom, jelképes.
– A PP-ról az a hír járja – amit névvel nem vállal senki, tehát eszerint kell értékelni –, hogy gyakorta úgy közöl írásokat, hogy azok valójában reklámcikkek, csak ez nincs föltüntetve. Van-e alapja ennek?
– Ezt is vissza kell utasítanom. Szerkesztőségi cikket a PP csak akkor közöl, ha az abban szereplő állításokról meggyőződött. Vérlázító, hogy milyen nehezen tűrik a spekulálók, a sumákok, ha egy lap jól megy!
– Nehéz félreérteni, de azért megkérdem: engem is idesorolsz?
– Nem tudom, de azokat akik név és cím nélkül ilyeneket állítanak, azokat igen. Az ilyen kérdéseket azok vetik föl, akik hasonló lapokat kétezer példányban adnak el.
– A PP példányszáma mennyi? Ha nem üzleti titok…
– Nem az, a PP az adatait közölni szokta, a remittendáig bezárólag. 12 ezer előfizetője van a lapnak, 25 ezer példányt vesz át a posta, saját hálózatában pedig még többet. Jelentős tételes vásárló a Gazdasági Kamara, néhány magánterjesztéssel foglalkozó cég. így jön ki a 60 ezres példányszám, aminek a remittendája 3–4 ezer. Ez csípi sokak szemét.
A PP nagyon alaposan megválogatja, hogy ki kerüljön a lapba. Persze volt tévedése a lapnak, s olyant minősített sikeresnek, akiről kiderült, hogy meglehetősen durván bánik a munkatársaival. A PP minden esetben, látványosan s minden más lapnál különbül jelzi, ha nem szerkesztőségi cikkről van szó. Fel kell ütni a PP valamelyik példányát, meg kell nézni például egy cégkártyát, ahol gyufásdoboznyi mérettel jelezzük, hogy PR-cikkről van szó. S nem a lap alján elsumákolt, kicsi x-szel, mint olyan lapok, amelyek a médiaajánlatukban a tényleges példányszámukat egy 0-val megtoldják.
– Tehát például a BÉB Rt.-ról szóló cikk alján lévő feliratra gondolsz?
– Nem erre. Folytathatom? A másik eset, amikor a cég nevét és emblémáját tüntetjük föl, amivel egyértelművé tesszük, hogy az adott írásnak az adott céghez szoros köze van. A PP nem sumákol. Ezeknek a cikkeknek a közlését azért vállalja, mert ezek bevételéből tudja az oldalszámát növelni, és ezzel a szerkesztőségi cikkek száma is több lesz.
– A PP valóban a nagyon olcsó lapok közé tartozik. Tehát a BÉB Rt. kiírása azt jelenti, hogy ők fizették a cikket?
– A jelzés teljesen egyértelmű. Egyébként nem a BÉB Rt. fizette, hanem egy ügynökség. Mi az esetek döntő részében hirdetési ügynökségekkel állunk kapcsolatban, ilyen anyagot ügynökségeken keresztül bármelyik lapnál bármelyik cég megrendelhet. S a lap dolga eldönteni, hogy arculatához, szellemiségéhez illeszkedik-e. Nyilvánvaló, ha női illatszert kívánna valaki, urambocsá! fehérneműt reklámírás formájában népszerűsíteni, nem tudnánk vállalni, mert nem a profilunk.
– Az olvasók hány százalékában tudatosodhat, hogy ez a cikk például nem a szerkesztőség által kontrollált, ellenőrzött információkat tartalmazó írás, hanem reklám?
– Ezek ellenőrzött írások, de még a leglaikusabb olvasó is meg tudja különböztetni, ha egy cikk alatt egy cég emblémája, vagy ha egy újságíró neve van.
– Ha egy cikk alatt nem szerepel név, az egyértelműen jelzi, hogy reklám?
– Önmagában nem, de ha alatta egy cég lógója is van, az egyértelmű.
Okom van föltételezni, hogy például a BÉB Rt.-vel kapcsolatban föltett kérdésed mögött az is fölmerülhet, hogy ha egy. szerkesztőség ilyen kulcspozícióban lévő céggel kapcsolatot tart, akkor a lapban meg nem jelenő információkhoz juthat az üzleti életben.
– Ez is fölmerülhet. Én a konkrét esetben inkább az ellenkezőjére gondoltam. A BÉB-nek érdeke, hogy adott információ ne jelenjen meg, s ezért fizet cikkeket.
– Ez elvileg hibátlan, de a PP a vállalkozók, a magántőke lapja. A BÉB és az állam esetleges feszültsége nem a mi profilunk, hanem például a HVG-é.
– Elvileg a válasz is hibátlan. A munkakönyved hol van?
– A Magyar Rádió főmunkatársa vagyok.
– Már korábban is fölmerült bennem, például Győrffy Miklós esetében, hogy etikus-e tv-ből, rádióból ismert újságíróknak ugyanitt hirdetniük. Te most a tv-ben hirdeted a PP-t. Úgy érezheti – tudattalanul is – a néző, hogy a hirdetett tennék egy kritikai, újságírói szűrőn már keresztülment. Akkor is így tűnhet, ha nyilvánvalóan reklámról van szó. Ez nem jelenthet-e problémát?
– A hirdetett termék, így az újság is a szükséges szűrőkön, így az enyémen is átmegy. De én a Kossuth rádiónál dolgozom, s a Danubius rádióban hirdet a PP, ahol semmiféle érdekeltségem és munkám nincs. Az pedig, hogy a televízióban magam hirdetem az újságot, ezt a világon mindenütt, aki megteheti, meg is teszi. Én ezért fizetek. S azt számon kérni, hogy én milyen nevet szereztem a rádiózással vagy a tévézéssel, elég furcsa dolog.
– Köszönöm a beszélgetést.
* Természetesen Vissi Ferencet is megkérdeztük. Mint mondta, a reklámmegbízást azelőtt adták ki a Forka Kft.-nek, mielőtt a Világgazdaság ügye a GV elé került volna. Egyébként a többi kérdésben a Forró Tamáséhoz hasonló véleményt képviselt, mint például a Versenytanács döntési mechanizmusáról, s az ő anyagi érdekeltségéről.
- gazdaság [6]