Akut kríziskörzet, finomabban szólva kiemelt térség
Pedig a szakértőbizottság elemzését kiegészítő ábrák a munkanélküliség alakulásáról baljós sötétülésükkel elég harsányan riadóztatnak. Látható rajtuk, ahogyan a válság terjed keletről nyugatra is, s makacsul rögzül északkeleten és délkeleten, az amúgy is „fejletlen” térségekben. Mert – írja a szakértőbizottság – vannak fejletlen területek, ahol nincs infrastruktúra, nincs szellemi tőke, monokulturális a gazdaság, s alig szerveződik maga a társadalom. Vannak depressziós körzetek, ahol csődbe mentek a termelőegységek, s krízis ott van, ahol e kettő találkozik. Az ilyen helyzetben lévő települések amúgy is számos baja mellé társul külön nehézség gyanánt, hogy maga az önkormányzat is szegény, olyan szegény, hogy a településfejlesztési pályázatokban is esélytelen. Ezekhez saját forrás is kell. Válságban van lassan az ország nagyobbik fele. Különleges beavatkozást igénylő akut válsághelyzetről ott, azokban a kis egységekben, foglalkoztatási vonzáskörzetekben érdemes beszélni, ahol területi fejletlenség és gazdasági depresszió különösen „magas” értékei találkoznak. Statisztikai megfigyelési rendszerünk nem elég finom ugyan, de harminc komoly jelölt van azért a „kiemelten fejlesztendő kritikus válságkörzet kategóriájába sorolható térség” reményteljes címének elnyerésére. Szabolcs-Szatmárban: Vásárosnamény, Fehérgyarmat, Csenger, Nagykálló, Nyírbátor, Mátészalka, Kisvárda, Újfehértó, Nagyecsed, Baktalórántháza, Ibrány.
Borsod-Abaúj-Zemplénben: Encs, Szerencs, Edelény, Tokaj, Ózd, Sárospatak.
Nógrádban: Rétság, Szécsény, Balassagyarmat; Békésben Békés, Szeghalom, Mezőkovácsháza; Hajdú-Biharban Biharkeresztes, Polgár; Heves megyében Heves; Somogyban Tab; Tolnában Hőgyész és Tamási; Baranyában Sellye és Komló.
Mit lehet csinálni ott, ahol eddig semmit sem lehetett?
Nemcsak statisztikai adatszolgáltatásunk elégtelen, hanem a válságkezelési kompetenciánk is – szögezik le a szakértők. Kritikus válságkörzeteket reorganizálni, fejleszteni nem lehet ugyanis egyetlen központból, csak a helyszíni társadalmi és szellemi erőkből kiindulva. A központ csak forrásokhoz segíthet, általános szociálpolitikai és területfejlesztési céljaival összhangban. (A munkabizottság egyébként szükségesnek lát egy területfejlesztési törvényt is.) Ám, mivel fejletlen területekről van szó, a helyszíni aktivitás, projektgyártási láz csekély. A központ forrásairól meg tudjuk, amit tudunk. (Bár a válságsújtotta Borsod tavaly nem tudta felhasználni a Foglalkoztatási Alapból neki jutó részt sem.)
Mindenesetre jól kidolgozott statisztikai mérőrendszerre van szükség, hogy a forrástöbblet injekcióját oda szúrja a központ, ahová kell és érdemes. S ne veszteséges termelést, ne nagyberuházást finanszírozzon, mert ebből eddig soha nem sült ki semmi jó, hanem vállalkozást, munkahelyteremtést, munkahelymegtartó átalakításokat, és főképpen műszaki-szervezeti infrastruktúrát. Az út-, vízvezeték-, csatorna-, telefonképzés nem futhat zátonyra, az mindenképpen javítja a területet, és munkaalkalmat is teremt. Egy biztos: az eddigi kiemelt támogatások vajmi kevés eredménnyel jártak. Az 1990-esek és ’91-esek is. Más, apróbb, rugalmasabb mechanizmusokkal. S persze külföldi tőkéből, mivel a magántőke ezekre a helyekre nem nagyon igyekszik, EK-segélypénzekből, világbanki hitelekből. Ezek megszerzése a kormány legfontosabb feladata.
Hogy decentralizáljunk?
Mivel a területfejlesztés – s így a krízisintervenció – térségi szintje hiányzik, s a központi programok nem találkoznak a válságkörzetek saját aktivitásával, a térségi programok gazdátlanná válnak, nem fontosak igazán senkinek. A javaslat a hiányzó gazdát a köztársasági megbízottakban véli megtalálni, s hozzájuk telepítené a térségfejlesztést, megfelelő hivatali apparátusbővítéssel, a hatásköri jogszabály kiterjesztő módosításával. Az önkormányzatok, érdekképviseletek, még működő gazdasági egységek képviselőiből szerveződő területfejlesztési társulások holmi hajtó-szíjként funkcionálnának: ők hivatottak elérni, hogy a helyi gazdaság szereplői magukénak érezzék a térségi fejlesztő központ programjait. A decentralizálásnak ezt az értelmezését nemcsak a Beszélő vitatja, hanem a munkaerő-piaci bizottság munkavállalói oldala is, akik április 28-án írásba adták véleményüket a kormány regionális munkabizottságának javaslatáról.