A Vasutasok Független Szakszervezeti Szövetségének május 22-én reggel 7-re meghirdetett sztrájkja elkeseredett bátorságpróbává fajult. A Keletiben mintegy tízen vállalták a kétórás munkabeszüntetést. Amint a napisajtó is írt róla, a mozdony elé állva tartóztatták föl a Lővér expresszt, mígnem – néhány perccel azelőtt, hogy „lefújták” volna a tiltakozó akciót – közbeléptek a rendőrök, Balogh János ezredes parancsnoklata alatt. Három sztrájkolót elvezettek, majd a IX. kerületi rendőrkapitányságról kiengedték őket. Boross Péter belügyminiszter ezután a forgalom akadályozásáról, a sztrájk során elkövetett bűncselekményről beszélt, meg arról, hogy az eltorlaszolás következményei alól a taxisblokád esetében is csak amnesztia adott felmentést. A rendőri közbelépést kérő MÁV végül is nem büntetőjogilag közelít az esethez, hanem – szóvivőjének nyilatkozata szerint – kártérítésért perel; a kár kétszáz utas helyjegyének árában mérhető fel.
A sztrájkoláshoz sztrájkolók is kellenek, ám a régi szakszervezet elhatárolta magát, a Ligához tartozó nagyobb egység (a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete) sem csatlakozott. Csak az újságíróhad meg Vass István SZDSZ-es képviselő tartott velük, a nyilvánosság védőpajzsát ajánlva föl. Ez kevés volt, a munkaadó szemrebbenés nélkül hívta elrettentésül a rendőrséget. Nem vonják kétségbe, hogy be volt jelentve az akció, de azt állítják, hogy nem is igazi sztrájk ez, hanem a közüzem működésének és a dolgozni kívánó kollegáknak az akadályozása.
A munkabeszüntetést egy öt hétre bevezetett munkaidő-csökkentés miatt kezdeményezték; a nappali munkarendben dolgozókat csak kétharmadnyi munkaidőben foglalkoztatják, 83 százalékos fizetéssel június 14-ig. Vizsy Ferenc budapesti üzemviteli igazgatóhelyettes közlése szerint ötvenezer dolgozót érint ez az intézkedés, és mintegy 600 millió forint megtakarítást jelent a társadalombiztosításilag igencsak eladósodott MÁV-nak. A munkaidő-csökkentés alternatívája az elbocsátás – mondták a MÁV-os oldalon. Ebben megértőnek mutatkoztak a többi szakszervezetek. Papp Gábor VFSZSZ helyettes ügyvivő, a rendőrileg előállított hármak egyike, viszont úgy érvel: ne az alkalmazottak fizessenek a munkaadó fizetési nehézségei miatt. Fölemlíti még, hogy alacsony (ahogy mondja, hetven százalékos) a bértarifa beállási szintje, vagyis a valóságos keresetek elmaradnak a papíron szereplő mértékektől.
A sztrájk sikeres volt – hangzott az utólagos VFSZSZ-nyilatkozat –, Tatabányán is húsz perces késleltetést értek el, aztán érkeztek meg a sztrájktörők. A Keletiben a sztrájktörés a következőképpen festett: a mozdonyvezetők nem csatlakoztak, várták fenn a masinán, hogy elhárulván a sínen tiltakozó sztrájkőrök által képzett akadály, utasítást kapjanak az indulásra. Részt vett viszont a tiltakozásban Ulrich István vonatvezető (aki a szabályzat szerint jogilag képviseli a szerelvényt, bár szükség esetén jegykezelői feladatot lát el): ott állt a mozdony mellett, és nem adott jelt az indulásra. Helyette az igazgatóság egy alkalmi vonatvezetőt állított be, anélkül hogy erről értesítette volna őt, a jogi teher szabályszerű viselőjét. Viszont egy fél kilenckor induló nemzetközi járat vonatvezetőjét nem tudták rávenni a sztrájkolásra a VFSZSZ-esek.
Ekképpen a szolgálati út, amelyet a tiltakozók nem hághattak át, megmentette a MÁV nemzetközi hírnevét.
A Liga ügyvivőtestülete május 25-i állásfoglalásában megállapítja: „a munkavállalók szervezeteit az országban egyre több helyen kényszerítik elkeseredett és harcos fellépésre… A feszültségeket különösen fokozza az, hogy a kormány egyrészt tudatosan kihasználatlanul hagyta a társadalmi megállapodás lehetőségét a terhek közös viseléséről, másrészt mindmáig halogatja a szükséges szociális intézkedések meghozatalát.” Követelik a Liga-ügyvivők, hogy a belügyminiszter vizsgálja ki a rendőrség beavatkozását, és vonja felelősségre a jog megsértőit. „A szakszervezetek megosztottsága – írják – nem szolgálhat alapul a törvényesség megsértésére egyik oldalon sem.”