Putnokiék 1988-ban elváltak. A volt férj vidékre ment, Putnokiné Pesten maradt. 1990-ben az asszony másfél szobás félkomfortos lakást kapott az újpesti lakáshivataltól. Fél év múltán Putnokiné megengedte, hogy volt férje és annak élettársa szívességi lakáshasználóként odaköltözzön hozzá, és bejelentkezzen a pesti bérlakásába.
Kissé könnyelmű lépését néhány hét múltán meg is bánta, és felszólította vendégeit a távozásra.
Az ingyenes lakáshasználók azonban nem mentek, sőt azt ajánlották a lakással rendelkezni jogosult bérlőnek, hogy költözzön el ő, ha nem tetszik neki valami.
A helyzet elmérgesedett. A bérlő testi épségének megóvása érdekében kénytelen volt valóban elköltözni a saját lakásából, de pert indított: arra kérte a kerületi bíróságot, hogy kötelezze kényelmetlenné vált vendégeit, hogy ürítsék ki a lakást és adják vissza neki.
A kerületi bíróság (majd a Fővárosi Bíróság) a felperesi kérésnek eleget is tett, de egyben arra kötelezte az ingyenes lakáshasználatot biztosító asszonyt, hogy „vendégeit” egy másik lakásban helyezze el.
A bíróságok jogerős véleménye szerint ugyanis a nem kívánt vendégek jóhiszemű jogcím nélküli lakók, ezért elhelyezésükről az őket meggondolatlanul befogadó balek bérlő köteles gondoskodni.
„Önmagában az a körülmény, hogy a bérlő felhívására a befogadott személyek önszántukból nem költöznek el a lakásból, és ennek érdekében a befogadónak pert kell indítania, még nem teszi lehetővé a rosszhiszeműség megállapítását” –indokol a Fővárosi Bíróság az ez év február 27-én kelt jogerős ítéletében.
Aki pedig nem rosszhiszemű, az jóhiszemű. A rosszhiszemű jogcím nélküli lakó saját maga köteles az elhelyezéséről gondoskodni, a jóhiszemű jogcím nélkülinek viszont valaki másik lakást köteles biztosítani, s ki más lehetne az a valaki, mint a balek főbérlő, aki nyilván szeretne megszabadulni lakójától. Mellesleg (a bírósági ítéletben foglaltakkal ellentétben) a jogcím nélküli lakó még a lakáshasználattal járó terheket sem vállalja. 44 000 Ft összegű rezsihátralékot gyűjtött össze, s az áramszolgáltató vállalat már a villanyt is kikapcsolta a lakásban.
Talán hihetetlen, de Putnokiné felhajtott egy üres lakást, ahová a saját lakásában lakókat át lehetne költöztetni. Az Újpesti Polgármesteri Hivatal kötelezte is a rosszhiszemű jóhiszeműeket, hogy a bérlő által felajánlott másik lakásba költözzenek át. A volt férj és élettársa azonban nem akar költözni. Nem tetszik nekik a felajánlott lakás. (Kisebb mint a jelenlegi „lakásuk”.) Tehát maradnak. Ehhez joguk is van. Arról, hogy megfelelő-e a felajánlott lakás, újból a bíróságnak kell döntenie.
A bírósági eljárások közismerten időigényesek, a kimenetelük pedig kétséges.
De a még kedvező bírósági döntés esetén is, mikor lesz a jogerős ítélet végrehajtva, ha a megfelelőnek ítélt lakásba önként nem költözik be az „otthonában” megmelegedett jóhiszemű jogcím nélküli. Az időt években számolják ilyen esetekben.
Úgy döntöttem, hogy nem. Inkább örök harag, de a vidéki jó barát egyetemista fia nálam nem lesz szívességi lakáshasználó, amíg a lakásjogszabály és a bírósági gyakorlat változatlan (hogy ne mondjam, szocialista) marad.
* a nevet a szerkesztőség megváltoztatta
- Belföld [6]