Skip to main content

A befogadó baleksága

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
avagy a jóhiszemű jogcím nélküli rosszhiszeműsége


Putnokiék 1988-ban elváltak. A volt férj vidékre ment, Putnokiné Pesten maradt. 1990-ben az asszony másfél szobás félkomfortos lakást kapott az újpesti lakáshivataltól. Fél év múltán Putnokiné megengedte, hogy volt férje és annak élettársa szívességi lakáshasználóként odaköltözzön hozzá, és bejelentkezzen a pesti bérlakásába.

Kissé könnyelmű lépését néhány hét múltán meg is bánta, és felszólította vendégeit a távozásra.

Az ingyenes lakáshasználók azonban nem mentek, sőt azt ajánlották a lakással rendelkezni jogosult bérlőnek, hogy költözzön el ő, ha nem tetszik neki valami.

A helyzet elmérgesedett. A bérlő testi épségének megóvása érdekében kénytelen volt valóban elköltözni a saját lakásából, de pert indított: arra kérte a kerületi bíróságot, hogy kötelezze kényelmetlenné vált vendégeit, hogy ürítsék ki a lakást és adják vissza neki.

A kerületi bíróság (majd a Fővárosi Bíróság) a felperesi kérésnek eleget is tett, de egyben arra kötelezte az ingyenes lakáshasználatot biztosító asszonyt, hogy „vendégeit” egy másik lakásban helyezze el.

A bíróságok jogerős véleménye szerint ugyanis a nem kívánt vendégek jóhiszemű jogcím nélküli lakók, ezért elhelyezésükről az őket meggondolatlanul befogadó balek bérlő köteles gondoskodni.

„Önmagában az a körülmény, hogy a bérlő felhívására a befogadott személyek önszántukból nem költöznek el a lakásból, és ennek érdekében a befogadónak pert kell indítania, még nem teszi lehetővé a rosszhiszeműség megállapítását” –indokol a Fővárosi Bíróság az ez év február 27-én kelt jogerős ítéletében.

Aki pedig nem rosszhiszemű, az jóhiszemű. A rosszhiszemű jogcím nélküli lakó saját maga köteles az elhelyezéséről gondoskodni, a jóhiszemű jogcím nélkülinek viszont valaki másik lakást köteles biztosítani, s ki más lehetne az a valaki, mint a balek főbérlő, aki nyilván szeretne megszabadulni lakójától. Mellesleg (a bírósági ítéletben foglaltakkal ellentétben) a jogcím nélküli lakó még a lakáshasználattal járó terheket sem vállalja. 44 000 Ft összegű rezsihátralékot gyűjtött össze, s az áramszolgáltató vállalat már a villanyt is kikapcsolta a lakásban.

Talán hihetetlen, de Putnokiné felhajtott egy üres lakást, ahová a saját lakásában lakókat át lehetne költöztetni. Az Újpesti Polgármesteri Hivatal kötelezte is a rosszhiszemű jóhiszeműeket, hogy a bérlő által felajánlott másik lakásba költözzenek át. A volt férj és élettársa azonban nem akar költözni. Nem tetszik nekik a felajánlott lakás. (Kisebb mint a jelenlegi „lakásuk”.) Tehát maradnak. Ehhez joguk is van. Arról, hogy megfelelő-e a felajánlott lakás, újból a bíróságnak kell döntenie.

A bírósági eljárások közismerten időigényesek, a kimenetelük pedig kétséges.

De a még kedvező bírósági döntés esetén is, mikor lesz a jogerős ítélet végrehajtva, ha a megfelelőnek ítélt lakásba önként nem költözik be az „otthonában” megmelegedett jóhiszemű jogcím nélküli. Az időt években számolják ilyen esetekben.

Úgy döntöttem, hogy nem. Inkább örök harag, de a vidéki jó barát egyetemista fia nálam nem lesz szívességi lakáshasználó, amíg a lakásjogszabály és a bírósági gyakorlat változatlan (hogy ne mondjam, szocialista) marad.

* a nevet a szerkesztőség megváltoztatta


























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon