Gondoltam, most, hogy megjelent a szamizdat Beszélő Összkiadás (BÖK), szelíd szóval arra biztatom az egykori demokratikus ellenzék és törvényes gyermeke, az SZDSZ ellen fenekedőket, hogy ne sajnálják a fáradságot, vegyék kézbe a három vaskos kötetet – s amennyire ez, mai „rohanó világunkban” egyáltalán lehetséges –, tanulmányozzák át alaposan a csaknem háromezer oldalnyi szöveget. Aztán tegyék tárgyilagosan mérlegre, amit olvastak, s szembesítsék saját megrögzött ítéleteikkel. Hátha… Hátha kiderül, hogy akad köztük olyan, amelyik korrekcióra szorul. Hátha a vélekedések egy része a tények nem ismerésén alapult. Hátha találtatnak olyan mozzanatok, amelyek valamelyest mérsékelhetik a gyűlölet intenzitását. Hátha bebizonyosodik: ha nézetazonosságról nincs is szó, a kölcsönös tisztelet még helyreállítható. Hátha nem szükségszerű a magyar közéletnek ez a végzetes kettészakadása, ez a süketek párbeszéde, ez az ökölrázó, habzó szájú esztelen monologizálás.
Gondoltam, Kis János emberi és politikai megítélése szempontjából fontosabb, hogy mit írt és szerkesztett bele a Beszélőbe 1981-től 1989-ig, mint az, hogy ki volt az anyja.
Gondoltam, Vásárhelyi Miklós megítélése szempontjából legalább olyan fontos, hogy mit tett 1953 óta, mint az, hogy mit írt 1948-ban huszonévesen Pócspetriről.
Gondoltam, számít valamit Haraszti Miklós megítélése szempontjából, hogy – amikor erre az égvilágon semmi nem kényszerítette – milyen kíméletlen őszinteséggel nézett szembe a szamizdat-Beszélő hasábjain a saját gyermekkori politikai szocializációja kínos következményeivel és a kilábalás gyötrelmeivel.
Gondoltam, ha valaki becsülettel átrágta magát a BÖK-ben található tengernyi betűn, cikken, dokumentumon, ám ellenséges érzületei jottányit sem finomultak, akkor nincs mit tenni.
Mindezt néhány nappal ezelőtt gondoltam. Azóta megjelent az Új Magyarország vezércikke. Ebben ismét kimondatik, hogy a szamizdat-Beszélő természetesen a pártállam aljas hatalmi céljait szolgálta. Hogy a BÖK nem könyv, nem kordokumentum, még csak nem is a közelmúlt tisztázását szolgáló történelmi segédkönyv, hanem egyike azoknak a módszereknek, amelyekkel egy sanda szándékú, restaurációra törekvő csoportocska szalonképessé akarja álcázni magát. Olcsó bolsevista trükk. Ki sem kell nyitni, bele sem szabad pillantani, a benne található mondatok tartalma tökéletesen érdektelen.
Olvasni fölösleges. Elég, mint hajdan, a ráolvasás: imperialista ügynök, rovott múltú ellenforradalmár, szabotáló kulák származék.
- Fül [6]