Skip to main content

Tisztelt Szerkesztőség!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nem szándékoztam viszontválaszolni T. G. M.-nek. Ha ő az SZDSZ helyzetéről szóló és egyebek közt vele is polemizáló írásomat azzal vélte elintézendőnek, hogy az „annyi téves információt, félreértést és csúsztatást tartalmaz”, hogy kiindulópontja sem lehet egy vitának, de nem nevez meg egyetlen téves információt, egyetlen csúsztatást sem, nekem sincs okom vitázni. Múlt szombaton, június 6-án az SZDSZ budapesti regionális munkaértekezletén azonban T. G. M. és más SZDSZ-vezetők újólag fenntartásaikat hangoztatták az MSZP-vel való stratégiai együttműködés perspektíváit illetően. Eszem ágában sincs azt gondolni, hogy T. G. M. nézetei időközben változtak volna, s amit most mond, az esetleg nem is áll olyan távol attól, amit én írtam félreértésektől hemzsegő cikkemben. Mindazonáltal hadd idézzek két gondolatot, amelyeknek T. G. M. még azelőtt adott hangot, mielőtt az Alkotmánybíróság Nagy Sándorék ellenében döntött a vagyonelszámolás és a VIKSZ dolgában, mielőtt Horn Gyula meghirdette, hogy egyenlő távolságot kíván tartani a konzervatívoktól és liberálisoktól, s mielőtt az MSZP-barátsággal aligha gyanúsítható Lukovics Éva megnyerte a békéscsabai választást:

1. „Antall szalámitaktikája miatt az MSZP burkolt és az MSZOSZ frontális támadása politikailag nem opportunus, csak növeli az SZDSZ keserű izolációját.” (Az SZDSZ Országos Tanácsa 1992. febr. 29-i ülésének előkészítő anyaga.)

2. „Közismert, hogy én egyik vezetője vagyok az SZDSZ-ben a Konzervatív Uniónak, ugyanakkor az egyik leghatározottabb híve vagyok az MSZP-vel való politikai együttműködésnek.” (Beszélő, 1992. május 2.)

Felfigyelt valaki az MSZP új (?) jelszavára: „Ma a demokráciáért, holnap a szocializmusért!” (168 óra, 1992. június 2.)?

Üdvözlettel:










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon