Skip to main content

Az Autonóm Szakszervezetek megjegyzései

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
„A szociális Európába kívánkozunk” – beszélgetés Forgács Pállal (Beszélő, 1992. május 23.)


Az interjúban szereplő számos megállapítással egyetértünk, mi is hasonlóképpen látjuk. Ugyanakkor megleptek az autonómokról mondottak.

Az Autonóm Szakszervezetek Országos Koordinációja nevében az interjú ezen részéhez a következő megjegyzéseket tesszük:

1. Az autonómok nem ellenszakszervezetként jöttek létre, egy évig hivatalos bejegyeztetés nélkül tevékenykedtek egymást segítve, egymás mellett. Nem vettek át mindenkit, nem mázolták át a cégtáblát. Csak azokkal dolgoznak együtt, akik az alapvető értékrendjüket elfogadják, mely értékek nem mások megítéléséből táplálkoznak, továbbá akik a kiépülő piacgazdaság körülményei között helytállni akaró és tudó szakszervezetként kívánnak működni. A cégtáblafestéshez pedig annyit, hogy nem véletlen, hogy Kelet-Közép-Európából az összes ipari szakmát illetően a vegyészszakszervezeteket vették fel a szabad szakszervezetek nagy családjába elsőnek.

2. Az autonómok közül egyedül a vegyészeknek van székháza, és székház-részhasználattal rendelkezik néhány autonóm szakszervezet. Az autonómok döntő többsége semmivel nem rendelkezik. Az autonómok mindegyike csak tagdíjbevételből gazdálkodik. Ez pontosan megállapítható, hiszen az autonómok a törvény előírásainak megfelelően bevallották vagyonukat. Az is világosan megállapítható, hogy a vegyészszakszervezet – sajnos – nem tartozik a gazdag szakszervezetek közé.

3. Nem tudjuk, hogy kikről szól Forgács Pál, de az autonómok funkcionáriusai közül tudomásunk szerint senki nem akarta úgy átmenteni magát, hogy egész szakszervezete átmegy a Ligába. Jó dolog, hogy ezt egyetlen funkcionárius sem teheti meg.

4. Az autonómok között vannak a Veres Péter-i „változunk, hogy változatlanul – változtassunk, hogy változzunk” gondolat szellemében átalakuló szakszervezetek (például a vegyészek), teljesen új szerveződések (például a mozdonyvezetők) és korábban nem szervezhető munkavállalókat tömörítő szakszervezetek (rendészeti szakszervezetek stb.). A szerveződésünk, változásunk lehet eltérő, de abban mindnyájan egyetértünk, hogy egymással szolidáris, tagsággal rendelkező, megfelelő képviseletet biztosító és szolgáltatást nyújtó szakszervezetként kell működnünk.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon