A Szabad Demokraták Szövetségét az 1991. novemberi küldöttgyűlés előtt és után látszólag személyi ellentétek osztották meg. Időközben azonban egyre inkább kirajzolódtak a politikai-ideológiai különbségek is. Az országgyűlési frakción belül különböző platformok jöttek létre. Ezek közül a két legjelentősebb – a Szabadelvű Kör és a Liberális-Konzervatív Unió – 1992.
Nem szándékoztam viszontválaszolni T. G. M.-nek. Ha ő az SZDSZ helyzetéről szóló és egyebek közt vele is polemizáló írásomat azzal vélte elintézendőnek, hogy az „annyi téves információt, félreértést és csúsztatást tartalmaz”, hogy kiindulópontja sem lehet egy vitának, de nem nevez meg egyetlen téves információt, egyetlen csúsztatást sem, nekem sincs okom vitázni. Múlt szombaton, június 6-án az SZDSZ budapesti regionális munkaértekezletén azonban T. G. M. és más SZDSZ-vezetők újólag fenntartásaikat hangoztatták az MSZP-vel való stratégiai együttműködés perspektíváit illetően.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét