A lengyel irodalom kikerülhetetlen fátuma, hogy előbb-utóbb minden jelentős alkotó naplók, visszaemlékezések írására adja fejét. Ez történt a kelet-európai groteszk atyamestereként számon tartott Mrozekkel is. A lengyel kiadású Male prozy (Kisprózák) című kötet alapján készült válogatás az ünnepi könyvhét egyik újdonsága. Néhány írás feltehetően nem ismeretlen a magyar olvasó számára: a címadó parabola annak idején megjelent a Máshonnan Beszélőben, másokat a Nagyvilág közölt korábban. Az összeállítást végző és fordító Pálfalvi Lajos biztos kezét dicséri, hogy a kis könyv lapjain a mrozeki világ minden régi és új eleme megtalálható. A már megszokott groteszk karcolatok, ezópusi ihletésű állatmesék mellett szubjektív hangvételű, ironikusan rezignált visszaemlékezések lepnek meg bennünket, de megbizonyosodhatunk arról is, hogy a nagy tréfacsináló önképzőköri színvonalú anekdotácskák papírra vetésétől sem idegenkedik.
A válogatás legfigyelemreméltóbb írása a Hamu és gyémánt című regény és film legendáján veri el a port. Bár nem Mrozek az első, aki ezt teszi (Spiró György például sommásan „preszocreál lektűrnek” nevezi a művet), s valószínűleg nem is az utolsó, e remekbe szabott kritikai esszé indulata magával ragad. Mrozeket a hadiállapot bevezetése készteti szépírói kívülállásának feladására, s megállapíthatjuk, a direkten politizáló művész legalább annyira ura a szónak, mint legjobb drámáiban. Az önéletrajzi novellák eredetileg a Kultura és a Zeszyty Literackie című lengyel emigráns-folyóiratokban jelentek meg a nyolcvanas évek derekán. A konzervatív fordulat szembetűnő. A laboratóriumi szituációk kíméletlen boncmestere immár szükségét érzi annak, hogy saját életének színpadán ő maga is irodalmi alakként jelenjen meg. A megkomolyodott fenegyerek erőteljes vonásokkal rajzol családi legendáriumot, villantja fel a háború előtti Galícia, a megszállás, a népi Lengyelország hétköznapjait. E történetek humorának csúfondárossága talán keserűbb, kevésbé féktelen, mint a nyolcvanas évek előtti prózai írásoké. Nem kizárt, hogy Mrozek művészi fejlődésének egyik új irányát a hagyományos prózai elbeszélő formák felé fordulás fogja jelenteni.
A régi Mrozek a kis sziporkákban tér vissza. A Tygodnik Powszechny című krakkói katolikus hetilap állandó tárcarovatot tart fenn az írónak, az itt közölt „kisprózákat” időről időre kötetben jelentetik meg; ezek közül is bőven találunk a válogatásban. Az egy-egy ötlet, vicc, megfigyelés köré épített kis írásokban talán ritkábban tárulnak fel metafizikai mélységek, viszont annál gyakrabban fakadhat kacajra a Nyájas Olvasó.
- Rábeszélő [6]