Magyarországon századok óta a kultúrát teremtő vállalkozások nagy elhatározásokból, személyes kitartó makacsságból és adományokból virágoztak fel. Így jöttek létre a reformkor múzeumalapító egyesületei, így jutottak el modern művészeti kiállítások a századforduló éveiben az ország legtávolabbi városaiba is, így voltak láthatók városi szállodák halljában és különszobáiban francia festők és magyar kortársaik művei, miközben a megjelent közönségnek fiatal költők és írók olvastak fel különös írásokat. Mindez nem vált teljesen múlttá napjainkban sem. Szegénységünk ellenére olykor nagyon is gazdagok vagyunk. Mi kell egy városi (kisvárosi) képtár megalapításához? Mindenekelőtt egy ember vagy néhány ember hite abban, hogy erre szükség van! Képtárak már a görög városokban is voltak, szemlélődésre, elvonulásra alkalmas képgyűjteményeket közcélra adományoztak felvilágosult újkori uralkodók, arisztokrata és polgári gyűjtők a XVIII. század végétől már Közép- és Kelet-Európában is. Voltak időszakok és voltak és vannak helyek, amikor és ahol tudatosodott, hogy a városi létet nemcsak a csatornázás vagy más kommunális szolgáltatások jelentik, hanem a közös kultúra találkozóhelyei. Ezek között lehet kocsma, vendéglő, kávéház, könyvtár és múzeum is. Pakson az utolsó három évtizedben ilyen szellemi központ volt a művelődési ház, ahol kiállítások nyíltak, előadások hangzottak el komolyan tervezett programmal. Ilyen volt továbbá egy iskola, melynek falai között nyáron, meghatározott időszakokban kísérleti vizuális alkotótelep működött, s néhány évi kényszerű szünet után működik ma is. A telepen a vizuális művészetek grammatikáját oktatták művészetpedagógusok és művészek. A képzőművészeti technikákon és műfajokon túl videóra, filmre, mozgásművészetre terjedt ki az oktatás és a kísérletek sora. Hivatásos és nem hivatásos alkotók egyaránt dolgozhattak a telepen. A művésztelep tagsága nem állt meg a város, a megye, az országrész, az ország határainál, voltak tagjai és oktatói között külföldi meghívottak is. Az alkotótelepi részvételért egyetlen kérést kellett csupán teljesíteniük. Egy művük Pakson maradt, s ezt a telep egyik fő szervezője, Halász Károly festő és szobrász múzeumi körülmények között álmodta megőrizni. Álma sok tevékeny esztendő után, 1991-ben valóra vált.
A múzeum azonban nemcsak a telep résztvevőinek tanulmányi gyűjteménye. A klasszicista stílusban épült egykori vendégfogadó fehérre meszelt falait az elmúlt három évtized művészetének legjobbjai töltötték meg műalkotásokkal. Jelen vannak itt mindazoknak a magyar és külföldi művészeknek a művei, akiket valami odaköt a városhoz, a telephez, a telep szervezőihez. Az előzményekre is gondot fordítva Halász Károly összegyűjtötte a város és környéke legrangosabb régebbi festőit, szobrászait. Naturalizmus és realizmus, szerkezetes képépítő törekvések a XIX. és XX. századból – jó mesteremberi munkák jelzik Paks művészeti múltját. A képtár fő gyűjtőterülete mindezen túl mégis az újkonstruktivizmus, minimal art, konceptuális törekvések és az újfestőiség 1960-as évektől napjainkig ívelő története. Az érett, kiteljesedett nemzedék tudatos munkáját magas szinten képviselik Nádler István, Bak Imre, Keserű Ilona, Csiky Tibor, Pincehelyi Sándor, Galántai György művei. Még több név felsorolása helyett kiemelten említjük Halász Károly alkotásait. A külföldi és magyar köz- és magángyűjtemények ismert szereplői mellett új nevek is feltűnnek a képtárban: ilyen például a festett faszobrokat és festményeket alkotó Dechandt Antal, ilyen a japán és orosz elvont művek tanulságait egyesítő Zalaváry József vagy a fájdalmasan korán eltávozott Csiky Tibor emlékére fából és krómacélból térplasztikákat készítő Klicsu Lajos, vagy a farostból, textilből tiszta racionális kompozíciókat formáló Erdős János.
A nagynevű művészek és a fiatalok művei harmonikus együtteseket alkotnak a képtárban: a három szobában, a folyosón és a lépcsőfordulóban. A látás és formálás ékesszólása jellemzi az alkotókat, a pontosság és a minden részletre kiterjedő tudatosság mindnyájuk számára elsődleges követelmény. „Zenére festett kép” – ez a címe Nádler István egyik kiállított művének. A kötött zenei műfajok klasszikus fegyelme a képtár legtöbb alkotására jellemző. Elvonttá válik az érzéki, barokkos motívum Soós Tamás akrilképén, emblematikus karakterűek az égővörös és zöld birkák Pincehelyi Sándor ironikus plakátszerű művén, melynek címe Birkaálom. Formázott a tér nemcsak Fajó János ilyen című szitanyomatán, de minden vásznon, papíron, öntöttvas, krómacél, fa- vagy márványszobron. Kígyós Sándor „elnyírt csavart” faragott ki siklósi kőből. Abszurd ötlete nem kevésbé sikeresen valósult meg, mint Halász Károly öntöttvas emlékműterve, szókimondó emlék a „vaskor” újabb évtizedeiből. Perneczky Géza színes szalagokkal fűzött át gondosan megmunkált furnérlemezeket, és ezt küldte mint kísérleti vizuális mesekönyvet Paksra.
Az őszinte barátság adakozó melege járja át a paksi képtárat. Ez fénylik át különös sejtelmességgel Máttis-Teutsch Waldemar Labirintus című festményén. Alkotója Brassóban él, az egyik legnagyobb közép-európai festő, Máttis Teutsch János unokájaként, az önállóan szólás szép és szigorú követelményével vált festővé. Egy nyáron dolgozott a paksi művésztelepen, és otthagyta monet-i tudatosságú színszövetet és a keleti szőnyegek geometrikus fegyelmét szintetizáló festményét, mely az első terem főfalán kapott helyet. Ugyancsak érzelmeken uralkodó akarat építette különös egységgé a széttépett újságpapírok halmazát Gian Luigi Castelli kollázsfestményén. Vele az olasz modernség fortissimója van jelen Paks képtárában.
A magyar anyagban Nádler István címmel nem jelzett monumentális expresszionista festménye, Bak Imre filozofikus meditációra hívó geometrikus kompozíciói, Keserű Ilona ég–föld–víz ősi jeleit megelevenítő alkotása, valamint Halász Károly a formátlannak és a formának gigászi küzdelmét felelevenítő háromszög-, négyzet-, körformákat kaotikus foltok-vonalak kavalkádjával ütköztető képsorozata jelentik a fő műveket, mondhatjuk bátran: a világszínvonalat. De hozzájuk méltóan sorakoznak fel a többiek is, az évekig a telep egyik mesterének tisztelhetett Lantos Ferenc festménye, Galántai György csillagtávolságokat ábrázoló festménysorozata, s a felsorolás még folytatható lenne. Jelentős műveket ajándékoztak Paksnak, a paksi modern képtárnak mindazok az alkotók, akiknek neve olvasható lesz – reméljük, rövid idő múlva – a képtár katalógusában.
A tekintélyes művészeti lap főszerkesztője a közelmúltban meglátogatta a paksi képtárat. Felvételeket készíttetett a szobákról, s tanulmányt közöl nemsokára a múzeumról és alkotóiról. Lelkesedésének tetőpontján eszébe jutott Halász Károly hetvenes években készült híres útjelzőtábla-sorozata, konceptuális festményei, melyeken a művész felmérte Paks távolságát Budapesttől, Pécstől, Kölntől, Amszterdamtól, New Yorktól, Helsinkitől. Az az ötlete támadt, hogy az alapítónak most is táblákat kellene festenie, szépen megfestett táblákat helyezni el az út két oldalára, melyek arról tudósítanak, hogy hány kilométerre van Paks, s hogy mikor tart nyitva és hol található a paksi képtár. Míg elkészül, addig is tudatjuk: hétfő kivételével minden nap, mint a múzeumok általában. A képtár pontos címe: Paks 7300, Szent István tér 4.
- Rábeszélő [6]