1992. augusztus 8-i (III. évf. 32.) számunkban terjedelmes összeállításban mutattuk be a művi abortusz törvényi szabályozása körüli lengyel vitát, Abortuszháború Lengyelországban címmel. Ez idő tájt küldte szét a Pacem in Utero (Békét az anyaméhben) Egyesület öt magyar társadalmi szervezet közös Nyilatkozatát, amelyben elhatárolják magukat Pusztai Erzsébet népjóléti minisztériumi politikai államtitkár abortusztörvény-tervezetétől. Dr. Pusztai Erzsébet MDF-es képviselőnő éppen a Szabad Demokraták a) és b) variációt tartalmazó abortusztörvény-javaslatát követő „megengedő” szabályozási koncepció munkálatainak vezetőjeként és szószólójaként vált a nyilvánosság széles köre előtt ismert politikussá, és ezután nevezte ki a miniszterelnök politikai államtitkárnak Surján László kereszténydemokrata miniszter mellé (Beszélő, III. évf. 25–26. „Sakkhúzások tisztáldozattal”). Az öt társadalmi szervezet tehát az MDF-kormánynak, a miniszterelnöknek üzent hadat. A Nyilatkozatot jegyző szervezetek – a Magzatvédő Társaság, a Pacem in Utero Egyesület, a Szülészek az Életért Társaság, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és a Katolikus Népfőiskolai Szövetség – tehát az abortusz kérdésében az MDF-kormányzatnak, a miniszterelnöknek üzentek hadat.
A nyilatkozók nem köntörfalaznak: első mondatukban leszögezik, hogy a Pusztai Erzsébet nevével fémjelzett koncepciót nem tekintik egyébnek, mint az államtitkár asszony magánnézetének. (Az MDF-es munkacsoport által kidolgozott szabályozási javaslat megengedné az abortuszt akkor, ha az anya élete veszélyben van, ha a magzat genetikailag károsodott, ha a terhesség bűncselekmény következménye és az anya krízishelyzetére való hivatkozással, bár ebben az esetben egy bizottság előbb felvilágosítaná az abortusz veszélyeiről és a gyermek világrahozatala esetén igénybe vehető intézményes segítségről, beleértve az örökbe adás lehetőségét.)
Az öt szervezet szerint Pusztai Erzsébet nézetei szemben állnak az Alkotmánybíróság döntésével (homlokegyenest ellenkező tartalmú különvélemények egészítették ki a dodonai Határozatot…), az orvostudomány jelenlegi állásával (Pusztai Erzsébet orvos…) és az általános emberi erkölcs értékrendjével (a katolikus egyház parancsaival bizonyosan…). Pusztai Erzsébet nézetrendszere nem új a pártállami időkhöz képest – folytatódik a Nyilatkozat –, amelynek eredménye a „világtörténelemben példa nélkül álló 5 millió legális abortusz”. Az állam nem mondhat le a magzati élet védelméről, s a döntés joga nem lehet a nőnél.
„Legképtelenebb álmainkban sem merült fel, hogy a Rákosi-korszak abortuszjogszabályai a független Magyarország keresztény szemléletű kormányzata alatt kelnek életre” – teszik félreérthetetlenné az aláírók, hogy szerintük a Magyar Köztársaság keresztény – és nem világnézetileg türelmes – állam. Majd „hihetetlennek és visszataszítónak” nevezik az államtitkár asszony nézeteit más vezető orvosokéival együtt, s megfenyegetik az MDF-et, sőt a KDNP-t, hogy nem nevezheti magát keresztény pártnak, ha támogatja az MDF-es államtitkár törvényjavaslatát. Hiszen az európai keresztény néppártok 1988. évi luxemburgi döntésükben rögzítették „az emberi élet védelmét a fogamzástól kezdve”. Bizonyos keresztény szervezetek tehát frontálisan támadnak abortuszügyben. Nem a keresztényeket akarják meggyőzni a keresztény morál követésére, hanem a politikai pártokra gyakorolnak nyomást a keresztény morál törvényes kikényszerítésének érdekében. Az öt szervezet csatakürtjének hangját nem intézhetjük el egy legyintéssel: a Magzatvédő Társaságban nem egy MDF-politikus fontos szerepet tölt be, s a Társaság – úgy látszik – mindent megtesz annak érdekében, hogy lehetetlenné tegyen bármilyen kompromisszumot a kormánypártok számára abortuszkérdésben.
Kapcsolódó cikkek
- Beszélő [6]