Skip to main content

Augusztus 20.

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1991. március 5-én az Országgyűlés a három nemzeti ünnep közül augusztus 20-át nyilvánította a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepévé. Az SZDSZ, Fidesz és az MSZP szónokai: Szabó Miklós, Hack Péter, Németh Zsolt, Gál Zoltán elmondták, miért voksolnak március 15-e mellett; március 15-ét támogatta az MDF-es Tóth Albert és Katona Tamás is. Végül október 23. 124, március 15. 131, augusztus 20. 159 szavazatot kapott. A vitában Szabó Miklós mondta el, hogy március 15. egyedül a demokrácia ünnepe, a demokratizmus és hazafiság harmóniájának, a jövő felé fordulásnak az ünnepe. Augusztus 20-a éppen mert az ezeréves folytonosságot jelképezi, éppen mert a legegyetemesebben átélt nemzeti ünnep, „minden hatalom által kisajátíthatónak” bizonyult. Lapunk összeállítása jól mutatja, ki is sajátították újra meg újra, minden korokban.

Minden ünneplés történelmietlen. István király, Szent István napja, a Szent Jobb, az alkotmány, az új kenyér ünnepe hol a magyar birodalmi gondolat, hogy a katolikus konzervativizmus jelképe volt, de jelképe lehetett az embereket és hagyományokat tűzzel-vassal írtó „haladásnak” is. Balgaság azonban, ha mi, akik annak idején március 15-ének vagy október 23-ának szurkoltunk, évről évre busongva vesszük tudomásul, hogy forradalmunk évfordulója helyett a „konzervatív” augusztus 20-a lett az állami ünnep. Hiszen István király volt az, aki megteremtette Magyarországon a törzsfőnöki szeszéllyel szemben a törvények uralmát. István király volt az, aki a törzsi hadi rendből korszerű, tagolt államszervezetet teremtett, és kialakította a törvénynek alárendelt, a maga idejében korszerű közigazgatás alapjait. Ő volt az, aki a nomád hódítási ösztönt univerzális értékek uralmának rendelte alá. Ehhez képest szinte csak hab a tortán, hogy az idegenekkel szemben türelmet ajánlott, s meghirdetőjévé vált a „befogadó” nemzetszemléletnek. Mi okunk volna rá, nekünk magyar demokratáknak, tehát nekünk, szabadelvű magyar demokratáknak, hogy ne tekintsük Szent Istvánt a törvények uralta rend, a jogállamiság atyjának. Hogy ne tekintsük ünnepét a liberáló állam- és nemzetfelfogás napjának is?




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon