Kisújszállás egyik notabilitása szerint egyetlen magyar ember reggeli ébredése sem felhőtlenül derűs addig, amíg a trianoni sérelmet a világ jóvá nem teszi, s legalább az 1941-es magyar határokat vissza nem állítja. A ’41-es határok között talán megnyugszik a nemzet.
K. István tsz-nyugdíjas viszont egy bekerített kaszálót mutat a város szélén, amitől jóravaló ember nem alhat nyugodtan Kisújszálláson. Ekkora bekerített beltelek parlagon évek óta! A „pocsíklás” oka az emberi irigység, a rosszindulat. Jó tíz éve ugyanis átadta a város ezt a területet temetőnek. A református egyház bekerítette, s addig is, amíg temető lesz, a presbitérium kiadta bérletbe, kertnek. Csakhogy voltak, akik elirigyelték a szerencsés kiválasztottaktól a jó kis közeli telkeket, s addig-addig, míg kitalálták, hogy ezért adózni kell. Kivetettek az egyházra évi 35 ezer Ft adót. Mit tehetett az egyház, tízszeresre emelte a bérleti díjat. Azóta parlagon maradt az egész.
A két „botrány” nehezen összegezhető, a két álláspont nem képez morális közösséget. K. István „magyart” egészen más izgatja, mint aminek a város egyik vezető embere szerint izgatnia kéne, a vezető, aki egyébként még csinálhatna is valamit a pocsíklás ellen, talán nem is tud a bekerített parlagföldről.
K. István, aki különben azt mondja, hogy ha csak hatvanéves lenne, és nem hatvanhét, s nem ijesztett volna már rá egy agyérgörcs, kivenné a vagyonrészét a tsz-ből földben, fehér falú, piros tetős tanyát építene rá, s ott gazdálkodna, mert egész életében ezt az életformát tartotta legtöbbre a világon. „Pocsíklásnak” tartja a szobordöntögetést is, amit Budapesten csinálnak. Ezekben a szobrokban munka van, s munka van azoknak a tévúton járó embereknek a teljesítményében is, akiknek a szobrok emléket állítottak. (Egyébként 1947-ben K. Istvánnak megvolt a tanyája.) Kisújszálláson Dobi István utca maradt a Dobi István utca, s a Münnich Ferenc utcát is megtartották. A város vezetése meg akarta változtatni mind a kettőt, de az ottlakók úgy nyilatkoztak, hogy nekik megfelel, hagyják békén. Ne „pocsíkolják” azokat a táblákat.
- Fül [6]