A nagy magyar alapítvány
Az egy héttel ezelőtt nyilvánosságra hozott tervezet tartalmazta a legeredetibb megoldást. A szakszervezeti konföderációk maguk gyűjtötték volna össze a lakosságnak kiküldött szavazólapokat, és az nyert volna, aki többet gyűjt. Ezen a héten ilyesmiről már szó sincs, viszont belekerült az MDF Monopoly-csoportjának javaslata – igaz, gyengített formában. Az eredeti Monopoly-javaslat szerint ugyanis az egész vagyont kb. 4000 Ft-os részletekben szét kell osztani a munkavállalalók között. Egy későbbi munkaanyagban az az elképzelés jelent meg, hogy ha pl. a lakosság 11 százaléka megy el szavazni, akkor csak ez a 11 százalék illeti a szakszervezeteket, és a maradék 89% automatikusan egy erre a célra létrehozott szociális alapítvány kezelésébe kerül. A mostani tervezetben szakszervezeti konföderációk és a munkanélküliek szervezetei indulhatnak a választásokon, de az ez alkalomból létrehozandó Magyar Szociális Alapítványra is lehet szavazni. Ez a javaslat túl azon, hogy a szakszervezetek végső legyengüléséhez vezetne, ellenkezik az Alkotmánybíróság májusi határozatával is, amely egyértelműen kimondja, hogy a vagyont szakszervezetek között felosztandó vagyonnak kell tekinteni.
Egyharmadválasztás
Tulajdonképpen három választásra kell sort keríteni ősszel. A szakszervezetek közötti, az üzemi tanácsi és a társadalombizosítási választásokra. A tervezet az üzemi tanácsi választásokra csak utal (azzal, hogy ezt a választások után 3 napon belül kell megtartani), és a tb-választásokról hallgat. A szakszervezeti vagyont úgy kívánja megosztani, hogy a december 6-i választásokon csak egyharmad részét (b változat: a felét) osztja fel, három év múlva, újabb választásokon újabb egyharmadot (a másik felét), és esetleg 6 év múlva a maradékot. Ez a tb- és üt-választásokat is figyelembe véve 5 választás, és kézzelfogható a veszély, hogy a választássorozat érdektelenségbe fullad. Úgy látszik, a kormánynak az az érdeke, hogy a lehető legnagyobb bizonytalanságot tartsa fenn a szakszervezetek körül. Így a szakszervezetek úgy jelenhetnének meg, mint akik tökéletesen elvesztették a munkavállalók bizalmát, és képtelenek is lennének hatékony érdekvédelmet folytatni, hiszen tovább tartana a szakszervezeti vagyon vitája és az eltérő nézetek harcos ütköztetése.
Ráadásul költségesebb is többször választani. Pedig ez az egyik fő érv a megegyezésre jutott öt szakszervezet (Liga, Munkástanács, Autonóm, SZEF, ÉSZT) javaslata ellen, akik mindenképpen ragaszkodnak a munkahelyi választásokhoz. Az ötök lemondtak arról, hogy munkahelyen és lakóhelyen egyaránt legyenek a választások, és vegyes rendszerű választási tervet dolgoztak ki. Ennek értelmében csak munkahelyen lenne a választás, és akik munkahelyen kívül kell hogy szavazzanak (pl. a nyugdíjasok), azok a számukra kijelölt körzetekbe, nagyrészt oktatási intézményekbe mennének el szavazni. Az iskolákban amúgy is lennének választások, és így kiértesítés alapján itt szavazhatna munkanélküli és nyugdíjas is. A választásokat egy napon kellene megtartani, és nem lenne újabb forduló. A választások költségeit azonban nem a szakszervezetek fizetnék – mint a mostani tervezetben az e célra szánt 500 millió forint fölötti összeget.
Különbségek
A konföderációk álláspontjai mindazonáltal különböznek is egymástól. Az MSZOSZ semmilyen egyeztetést nem hajlandó folytatni sem a többi szakszervezettel, sem a kormánnyal addig, amíg egy olyan változat nem kerül az asztalra, ami azt a követelését nem tartalmazza, hogy az ágazatok – jóval jelentősebb – vagyonát másképpen kelljen felosztani, másképpen kelljen rá szavazni, mint a volt SZOT-vagyonra. Csak munkahelyen akar választásokat, és nem mondott le arról, hogy a számára kedvezőbb eredményeket hozó üzemi tanácsi választások eredményét valamiképpen szakszervezetek közötti választásoknak lehessen tekinteni. Az ötök szerint az üt-választásoknak nem a szakszervezetek közötti erőviszonyok eldöntése a célja. Ott személyekre szavaznak, és a választást a Munka Törvénykönyve szabályozza, míg például a tb-választásokból nem lehet kizárni a nyugdíjasokat és a munkanélkülieket sem. Az MSZOSZ szerint nem lehet állampolgári alapon választani, hiszen a munkáltatók delegálnak képviselőket a tb-be, így állampolgárként már másodszor szavaznának. A többi konföderációnak – a Szolidaritáson kívül – az a véleménye, hogy a tárgyalásokat folytatni kell, és hogy az MSZOSZ kifogása jogos, de gyakorlati jelentősége kevés, mert a kérdéses szavazók létszáma kb. 100–150 ezer fő, és ez nem befolyásolja a választások eredményét. A megoldás érdekében a Liga tárgyalásokat kezdeményezett a munkáltatók szövetségével, hogy az országos munkáltatói szövetségek forduljanak felhívással tagszervezeteikhez: azok, akik munkáltatói jogosítványokat gyakorolnak vagy tulajdonosként vesznek részt a társadalombiztosításban, ne menjenek el szavazni.
Az ötök – a törvényt kiidulópontnak tekintve – olyan megoldásokat keresnek, amely valamennyi szakszervezet megegyezésén és kompromisszumán alapul. Ezért nemcsak a kormánnyal tárgyalnak, hanem egymás között is. A Monopoly-stáb javaslata és a kormány cinizmusa egy lövészárokba terelte a konföderációkat.
Az állampolgári választásokat másoló tervezet nem veszi figyelembe az előzetes egyeztetéseket és azokat a jogi kereteket, amelyek között a választásokat meg kell tartani. Választani pedig szükséges – mert minden szakszervezetnek meg kell adni a lehetőséget, hogy érdekvédelmi tevékenységet folytasson, el kell dőlnie, ki mögött milyen erő áll, ki vesz majd részt az országos érdekegyeztetés munkájában, és megtörténik-e a munkahelyeken a rendszerváltás. Csupán erről van szó.