Kelet-európai tűnődés
A politikai, társadalmi életünkben megjelenő feszültségek, krízisek, konfliktusok aligha lepnek meg bennünket. Az ütközések nyomán keletkező érvrendszerek általában zártak, a vitában álló felek nem is egymás meggyőzésére fejlesztik ki érveiket, sokkal inkább céljaik támogatóinak megnyerésére, újabbak toborzására, régi vagy új szekértáborok megerősítésére.
Az ilyen érvek természete, hogy a célokat, a követett értékeket nem akarják világosan megfogalmazni. Az a művelet, amivel e rejtőzködő, sőt szándékosan rejtegetett célokat és értékeket az ellenérdekű fél felszínre hozza, mindig leleplező jellegű, s a „leleplezett” fél nézőpontjából támadás, védekezni kell ellene: „hisz nem én mondtam, hanem ő”, „ez félreértés”, „szándékos torzítás”.
Ez a stílusú küzdelem nyilvánvalóan nem vezet sem a vélemények, sem a célok, sem a megoldási módok közelítéséhez, még kevésbé kompromisszumhoz avagy konszenzushoz.
A konfliktusok természetével foglalkozó tudományban és gyakorlatban eddig ismeretlen konfliktustípus keletkezett: a konszenzuskényszer. E vita arról szól, vajon jó dolog-e a konszenzus, jó dolog-e, ha a vitában lévő felek álláspontjai egymáshoz közelednek. Politikai, társadalmi nézőpontból elfogadható-e, ha végül megszűnik maga a vita, s a felek azonosulnak egymás álláspontjával? A konszenzuskényszer sajátosan kelet-európai termék. E gondolatmenet szerint a vitában állók szabadsága fontosabb, értékesebb, mint egy eredményes vita során létrejött megállapodás. Ironikus keserűséggel ez így értelmezhető: az eltérő véleményeken alapuló konfliktus feloldását szolgáló vita célja nem az érdekek kölcsönös figyelembevétele, ügyeink békés elintézése, hanem véleményünk megformálásához fűződő szabadságunk kifejezése.
Az érték tehát nem a megállapodás, hanem a szabadság, melyből oly kevés jutott nekünk.
Egy marslakó amerikai pragmatikus gondolatai
A konfliktus a társadalmi és politikai létezés legmindennapibb jelensége. Emberek, társadalmi-politikai csoportok, intézmények hajlamosak arra, hogy megijedjenek ezektől a konfliktusoktól. Hajlamosak arra is, hogy ideig-óráig eltitkolják, vagy éppen a szőnyeg alá söpörjék. A rejtve maradt, eltitkolt konfliktust nem tudják átlépni, hanem ott füstölög, szennyezi a levegőt, s főként akadályozza a célok megvalósulását.
Az „igazi marslakó” sikereket akar, és pozitívan viszonyul a jövőhöz, mindenképpen meg akarja valósítani céljait. Ezért a konfliktushoz is másként viszonyul. A konfliktus nem rossz, hanem jó, hisz felszínre hozza azt, ami éppen akadályozza az élet menetét. Ha a feleknek megismerhetők az érdekeik, akkor nyilván meg is akarják valósítani. Ha ennek egy másik érdek áll útjában, akkor legegyszerűbb megkeresni az érdekekből azt, ami kölcsönös; ez lehet a megegyezés alapja.
E pragmatikus gondolatmenet szerint: csak az érték, ami megvalósul. Tehát a megvalósíthatatlan tartósan vagy időlegesen feladható. A megállapodó felek egyike se lesz vesztes, hiszen együtt állapodtak meg abban, hogy mennyit nyerjenek.
Értékek és kultúrák közötti konfliktusok feloldása
Még a legcélratörőbb nyugati konfliktuskezelő szakemberek sem dicsekedhetnek gyors és nagy sikerekkel az értékek és kultúrák közötti konfliktusok feloldása terén. A családok, lakóközösségek, az iskolák és a munkahelyek világa nap mint nap termeli ki a felnőttek és a gyerekek, a tanárok és tanulók, a szegények és gazdagok, a különféle etnikumokhoz tartozók közötti egyéni vagy intézményes formában megjelenő konfliktusokat.
Ezek megoldására tett – olykor sikeres – kísérletek lényege a konfliktusok okainak feltárása, az eltérő értékekre vagy kultúrákra való rámutatás, ennek megismertetése a felekkel, azok képviselőivel. Az ilyen konfliktusok enyhítését szolgálja, ha a konfliktust a borzongás, a félelem vagy az agresszió ösztönös szintjéről a tudatosság világába emelik, ha a konfliktusok megbeszélésének nyílt fórumait megteremtik, ha a megértés és egymás kölcsönös elfogadásának értékeit hangsúlyozzák.
Van valami lenyűgöző abban a hitben, ahogy ezrek, tán tízezrek „mozgalmává” vált az elmúlt évtizedben az Egyesült Államokban és máshol a konfliktuskezelés, a kultúrák és értékek közötti közvetítés, a társadalmi környezet – egyéni, csoportos – belátásán alapuló béketeremtés. (Mi talán naivnak is neveznénk.)
3K Konfliktus-megelőző és Kezelő Központ Magyarországon
A fent jelzett eszmények alapján, a társadalmi béke szolgálatában, amerikai támogatással egy egész intézményhálózat jött létre Kelet-Európában. E hálózat része a Budapesti Központ, amely az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézete mellett működik. Tevékenysége – elvben – kiterjed a munka világa; a környezet, az önkormányzatok, az etnikumok közötti konfliktusok megelőzésére, kezelésére, illetőleg az ehhez szükséges ismeretek oktatására.
A munka békéjének érdekében a munkaadók és munkavállalók közötti tárgyalási készség fejlesztését, e tárgyalásokat segítő közvetítők képzését, a közvetítői hálózat kialakítását, kollektív munkaügyi viták kezelését tartjuk fontosnak. A sajnálatosan szaporodó etnikai konfliktusok feloldása érdekében békéltető bizottságok felállításában segédkezünk e kultúrák és értékek közötti konfliktusokat megértő és feloldani kívánó önkormányzatoknak. Városrendezési, környezetvédelmi konfliktusok ügyében a lakosság és az önkormányzatok közötti párbeszéd formáinak megteremtésén fáradozunk. Az iskolai légkör megújítása érdekében tréningeket szervezünk tanároknak, s egyszer a tanár–diák-viszony ügyében is teszünk valamit.
A társadalmi béke gazdasági feltételeinek megteremtését regionális foglalkoztatási válságkezelés eljárásainak alkalmazásával és oktatásával próbáljuk elősegíteni.
Kapcsolódó cikkek
- Belföld [7]