Skip to main content

Dávid János

Dávid János: 3K Központ Magyarországon


Kelet-európai tűnődés

A politikai, társadalmi életünkben megjelenő feszültségek, krízisek, konfliktusok aligha lepnek meg bennünket. Az ütközések nyomán keletkező érvrendszerek általában zártak, a vitában álló felek nem is egymás meggyőzésére fejlesztik ki érveiket, sokkal inkább céljaik támogatóinak megnyerésére, újabbak toborzására, régi vagy új szekértáborok megerősítésére.

Az ilyen érvek természete, hogy a célokat, a követett értékeket nem akarják világosan megfogalmazni.




Dávid János: Az új Munka Törvénykönyve vitája elé

Reflexiók Tellér Gyula cikkére


Hamarosan parlamenti bizottságok fogják tárgyalni a kormányzat által benyújtott új Munka Törvénykönyvét. Ma még semmit sem mondhatunk az ott kibontakozó vitáról, de a baljós fellegek már gyülekeznek. Valószínűsíthető, hogy a viták el fognak rugaszkodni eredeti tárgyuktól, s a bennük megjelenő, egymásnak nekifeszülő politikai és mozgalmi célok maguk alá temetik a vitatandó anyagot.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon