„A szlovák újságíróknak tudatosítaniuk kell, hogy Szlovákia önállósodása új feladatokat ró a tömegtájékoztatásra. Az újságíróknak etikai önszabályozásra van szükségük” – jelentette ki nemrég Vladimír Meciar szlovák kormányfő. Szavai vészjóslóan hatottak abban az országban, ahol mindenki élénken emlékszik a Gustav Husák által bevezetett öncenzúra gerincroppantó valóságára. Ezzel új szakaszába érkezett a miniszterelnök és pártja, a HZDS (Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom) többfordulós háborúja a sajtó képviselőivel.
Közismert, hogy a szlovákiai választásokat követően Pozsonyban egypárti kormány alakult. A HZDS három hónap alatt elfogadta a szuverenitási nyilatkozatot, és a parlamenttel megszavaztatta az önálló Szlovákia alkotmányát. Ez eredendően „harmadikutas” elképzeléseket tartalmaz, és lényegében egyfajta felvilágosult „államszocializmus” alaptörvénye. Ez a megközelítés dominál a választásokon győztes párt viszonyában a sajtóhoz is. Vladimír Meciarnak meggyőződése, hogy a sajtónak elkötelezett szerepet kell ellátnia, s hogy ezt a feladatot a HZDS hivatott megfogalmazni, valamint megvalósítását ellenőrizni. A választások utáni első tárgyalásokon Meciar első követelése az volt, hogy Václav Klaus járuljon hozzá a szövetségi tévé megszüntetéséhez. Ezt az első lépést újabbak követték, s azóta a HZDS eljutott a husáki öncenzúra szükségességének megfogalmazásához is.
Igazságnak megfelelő Szlovákia-képet!
Még a választások előtt alakult meg Pozsonyban az Igazságnak megfelelő Szlovákia-képért újságíróklub, mely legfőbb célját abban látta, hogy bebizonyítsa: Szlovákiában nincs antiszemitizmus, Szlovákia népe nem idegengyűlölő, Szlovákiában teljes a demokrácia, s hogy az országrész lakossága egy emberként harcol a cseh elnyomás alól való kulturált felszabadulásért. A klub tagjainak véleménye szerint a szlovákellenes cseh és nem igazán szlovák szlovákiai újságírók szándékosan félremagyarázzák Meciar és a HZDS nyilatkozatait, azt terjesztve, hogy Szlovákiában diktatúra van készülőben. Talán mondanom sem kell, hogy a hatalomba egy év után visszatért Vladimír Meciar szívének kedves ez a hang, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy információkat a kormány tevékenységéről elsősorban ez a csoport kap. Iván Mjartan kulturális államtitkár kidolgozta a kormány egységes információs rendszerének anyagát, s ebben a hírek szerint kiemelt szerepet szánt az említett klub tagjainak. Vladimír Meciar és a HZDS frakcióvezetője, Hvezdon Koctúch szerint a Szlovákiáról kialakított meglehetősen sötét képet úgy kell följavítani, hogy a klub idegen nyelvet beszélő tagjait megfelelő információkkal ellátva külföldre kell küldeni. Az egységes információs rendszer alapján a kormány megszüntette a kabinetüléseket követő sajtótájékoztatókat, s információkat csak a gondosan kiválasztott sajtótermékek képviselőinek, valamint más gondosan kiválasztott újságíróknak juttat.
Természetszerű, hogy a kormány a valós Szlovákia-képért küzdő újságírók támogatása mellett harcol a Szlovákia képét eltorzító hazai és külföldi sajtótermékek ellen – vélik a HZDS belső berkeiben. Ennek érdekében a kormány leváltotta a szlovák sajtóiroda igazgatóját, s a helyére kinevezett HZDS-párttag kijelentette: a kormány célkitűzéseivel összhangban kell tájékoztatni a lakosságot.
Kevésbé volt sikeres a kabinet akciója a Szlovák Televízió igazgatója és hírműsorának főszerkesztője ellen. Vladimír Meciar kormányfővé való kinevezése után bejelentette igényét heti tíz perc esti szereplésre. A hírszerkesztőség vezetője, Ján Füle elutasította a követelést, s a szónoklat helyett rendszeres televíziós beszélgetést ajánlott. Ezt viszont a kényes kérdéseket nem kedvelő miniszterelnök utasította vissza. Ivan Mjartan kulturális államtitkár ezt követően magánbeszélgetésen közölte Vladimír Miskovskyval, a tévét felügyelő parlamenti tanács elnökével: vagy kezdeményezik a tévé igazgatójának leváltását, vagy a HZDS törvénymódosítást benyújtva megszünteti a tévétanácsot. Miskovsky ellenállt, s így az ügy ma a televízióról szóló törvény módosításánál tart.
Magyar befolyás nélkül!
Háborút folytat a HZDS az írott sajtó képviselői ellen is. A volt ifjúsági napilap az elmúlt egy év során radikális változáson ment keresztül, s ma a sajtószabadság, a liberális értékek, az objektív tájékoztatás egyik legelkötelezettebb támasza Szlovákiában. A Smena a kabinetet s az ellenzéket egyaránt bírálja, ám arról valóban nem tehet, hogy Pozsonyban csak a kormány törekszik a sajtó megregulázására. Ezzel a magatartásával kivívta Meciar kormányfő és a negyvenes években Hlinka-gárdistaként szolgáló Dusán Slobodník kulturális miniszter haragját. Slobodník felül kívánja vizsgálni a Smena privatizálásának folyamatát, s nem titkolja, amennyiben rendellenességet talál, újraállamosítja a napilapot. Azt talán már nem kell ecsetelni, hogy ezek után mivé válik a Smena mai polgári arculata. A szlovák kormánynak amúgy is gyakorlata van az államosításban, hiszen a frissen privatizált Danubiaprint nyomdavállalatot az elsők közt változtatta ismét állami vállalattá. Az eset abszurditását jól jellemzi, hogy az aktust maga Dolgos privatizációs miniszter hagyta jóvá, mondván, az állami monopólium sokkal jobb, mint a magánmonopólium. A HZDS vezette kormány első privatizációs lépése tehát államosítás volt.
Nem kevésbé mostohán bánik a kormány az újonnan alakuló tévétársaságokkal is. A magyar sajtót is bejárta a hír, mely szerint Mjartan kulturális államtitkár bizonytalan jogi szakvéleményekre hivatkozva megszüntette a korábbi kabinet döntését a Perfects dunaszerdahelyi kft. tévésugárzási jogáról. Az indok persze mondvacsinált volt, hiszen a vetélkedő társaságok közül egyedül a Perfects rendelkezett a sugárzáshoz szükséges négymilliárdos tőkével. Hírek szerint az elutasítás igazi oka az volt, hogy a kormány nem szívesen vette volna, ha egy nem általa ellenőrzött társaság, mely ráadásul valószínűleg magyar befolyású, jut be a szlovákiai információs piacra. Ez utóbbi vélekedést támasztja alá, hogy a sugárzási jogért folytatott küzdelemben csupa hazai társaság maradt állva, s közülük is az a legesélyesebb, melyben – valószínűleg véletlenül – a már említett Ivan Mjartan államtitkár is társtulajdonosként szerepelt.
A helyzet tehát bonyolult, s Meciar csökönyösségének köszönhetően egyre feszültebb. A sajtó képviselőiben erősödik a cenzúrától való félelem, a kormány pedig egyre durvább eszközökkel próbál érvényt szerezni akaratának. Slobodník miniszter nemrég 15 millió koronával csökkentette a televízió amúgy is alulméretezett költségvetését, s azzal fenyegetőzik, hogy a rövidesen megszűnő föderális csatorna helyén kormányadást létesít. A sajtó nagy része egyelőre ellenáll, sőt, egyre erőteljesebben támadja a fokozatosan arrogánssá váló kabinetet. A közhangulat változását jól jelzi az alábbi idézet, mely a Meciar vezette HZDS-hez korábban rendkívül közel álló szakszervezeti lap, a Práca szombati vezércikkéből való: „Mintha az, aki nem ért egyet minden feltétel nélkül a HZDS programjával, semmi jót nem tehetne Szlovákiáért. (…) Sajnos azok ott »fent« továbbra is fekete-fehéren látják a dolgokat, és a »Szlovákia nevében« jelszó alatt mindent megtesznek céljaik elérése érdekében. Eszközökben pedig nem válogatnak.”
(Pozsony)
- Külföld [6]