Skip to main content

A Nagy Testvér Árnyéka

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Szlovákia-szerte Meciar képmása díszíti a hivatali szobák falait, amelyek között pártjának, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomnak (HZDS) hívei keresik vajas kenyerüket. A Smena című napilap szerkesztőségi szobáiban is függnek Meciar-portrék, de ez aligha tetszik Szlovákia erős emberének. A képek alatt ugyanis Orwell-idézet olvasható: „A Nagy Testvér lát téged. A Nagy Testvér szeret téged. A Nagy Testvér tudja, mi jó neked.” A szerkesztőség nem titkolja, hogy mi a véleménye a pozsonyi „egypárti uralomról”. S ez bosszantja Meciart. Hamis információk terjesztésével és a kormánnyal szembeni ellenséges beállítódással vádolja a lapot, amely a HZDS választási győzelmét követő napon gyászkeretben jelent meg. Azóta a kormány a lap elnémítására törekszik – állítja az egyik szerkesztő…

A kormány nemcsak a Smena miatt került abba a hírbe, hogy illetlen mértékben akar befolyást gyakorolni a médiumokra. A régi kormány által röviddel a választások előtt privatizált „Danubiaprint” visszaállamosítása is feltűnést keltett. Húska úr, a HZDS és a szlovák parlament alelnöke szerint ez azért volt szükséges, mert a nyomda eladásakor a legelemibb előírásokat is megsértették.

Meciar csapata a rádióban és televízióban megejtett elbocsátások és kinevezések miatt is gyanúsítgatásoknak tette ki magát. Húska úr minden vádat visszautasít. Szerinte a televízió még mindig azoknak az erőknek a kezében van, akik elveszítették a választásokat, és most a kormány munkáját mocskolják. „Csak a rádióban jobb már.”

De nemcsak a rádióba költöztek be kormánypárti újságírók. A CSTK hírügynökség szlovák részlegének főnökét egy olyan emberrel váltották fel, aki a kormányprogrammal „összhangban álló” információkat kíván terjeszteni. Amióta Meciar felfedezte, hogy a még létező szövetségi adás „a szlovákellenes prágai propaganda” eszköze, a szövetségi csatornán a cseh–szlovák válás közelebb került a megvalósításhoz, mint bármilyen más területen. A televíziósok csak nehezen tudták kivédeni Meciarnak azt a követelését, hogy minden héten szólhasson a néphez a szlovák televízióban.

A cseh médiumokban és a Prágában állomásozó külföldi tudósítókban Meciar egyébként sem bízik. Az utóbbi két évben állandó támadásokat vezettek Prágából a HZDS elnöke ellen – mondja Húska úr azokra a vádaskodásokra utalva, amelyeket gyakran tényleg minden bizonyíték nélkül terjesztettek. Húska úr úgy véli, hogy létezik egy szlovákellenes „ellenséges információs lobby”, amelybe szerinte Soros György, a magyar multimilliomos és médiamogul is beletartozik. A cseh kormánynak jó kapcsolatai vannak a New York Times-szal, amelyben Szlovákiát rasszista, soviniszta és antiszemita országnak, a szlovákokat pedig „vad népnek” állítják be. Abból is látszik, hogy időközben milyen „forró” lett a Prága és Pozsony közötti médiaháború, hogy a Szlovákiában dolgozó cseh újságírók körében elterjedt a hír: a szlovák titkosszolgálat megfigyeli őket.

Meciar harc nélkül átengedi az elfogultsággal vádolt prágai nemzetközi sajtót Klausnak, akinek egyébként szintén igen sajátos elképzelései vannak a médiumok feladatairól. A HZDS úgy véli, hogy képes a világgal a Bécsben állomásozó tudósítókon keresztül kapcsolatot tartani. A pozsonyi sajtókonferenciák ezzel szemben egyre inkább gondosan kiválasztott tudósítók konspiratív találkáivá váltak. A miniszterelnökhöz elsősorban az „Igazságnak Megfelelő Szlovákia-képért Klub” tagjai juthatnak be, akiknek újságírói képességeit a klubhoz nem tartozók kétségbe vonják. A Smena szerint az egyesület gátlástalan karrieristák felvonója. (A kormány célzott arra, hogy „jó” újságírókat fog külföldre küldeni a nyomorúságos szlovák hírnév felpolírozása céljából.) Veres úr, a Národna Obroda című lap főszerkesztője szerint „a klub demagóg, felületes és rossz”. Az ő lapjának „két vagy három” szerkesztője is tagja az igazhitűek klubjának. „Megválnánk tőlük – mondja Veres –, de attól félünk, hogy ezt a véleményszabadság korlátozásaként értelmeznék.”

Az ellenzéki pártok politikusai, amelyek gyengeségük folytán rá vannak utalva a szabad és kritikus sajtóra, úgy vélik, hogy újból feltűnt az öncenzúra, a kommunista időkből jól ismert jelenség.

„Újból van öncenzúra – mondja Miklos úr, a Demokratikus Polgári Unió (ODU) alelnöke –, ha nehéz is tetten érni. Azon ismerszik meg, amiről nem írnak.”
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon