Bányai Péter

Nyomtatóbarát változat

A szeptember 27-i parlamenti és elnökválasztások eredményének megjósolását különösen megnehezíti az a tény, hogy Romániában alig létezik megbízható közvélemény-kutatás, a közhangulat egyébként is kétségbeesés és apátia közt csapong.

Ma már mindenki ellenzéki, mindenki elégedetlen az utolsó két és fél év eredményeivel. Mindenki ellenzéki, de ellenzékiségük motivációja különféle, gyakran egymásnak ellentmondó. A demokratikus ellenzék a posztkommunista hatalmat vádolja a politikai-gazdasági krízis miatt. Iliescu elnök és azon frissiben köréje tömörült pártja – a Demokratikus Nemzeti Megmentési Front (amely a régi Frontból szakadt ki) – a Petre Roman-kormányra, reformprogramjára hárítja a felelősséget.

A Petre Roman által vezetett Nemzeti Megmentési Front szerint épp fordítva áll a helyzet, reformjaik azért sikeredtek felemásra, mivel Iliescu és hívei fékezték, sőt megtorpedózták a piacgazdaság bevezetését.

A Vatra pártja és a Romania Mare Párt szerint Romániában a „nemzetidegen” elem minden baj forrása. A magyar kisebbség, a már-már nem létező zsidó közösség, az imperialista Amerika, általában a Nyugat, konkrétan Soros György és bérencei stb. minden rossz kútfeje. Fennen hangoztatják, hogy a baj ’89 decemberében kezdődött. Nyíltan visszasírják Ceausescut és aranykorszakát.

Jellemző a romániai politikai élet abszurditására az a tény, hogy éppen azok, akik ma nyíltan kiállnak Ceausescu rehabilitásáért (Adrian Paunescu, Cornelie, Vadim Tudor stb.), nyíltan támogatják Iliescu elnököt. Mintha megfeledkeztek volna arról az „elhanyagolható” tényről, hogy példaképüket, Ceausescut, Iliescu parancsára ölték le.

A Demokratikus Konvenció

Melyek az esélyesebb pártok, koalíciók a választásokon, mit ígérnek, illetve mit lehet tőlük várni? Kezdjük a Demokratikus Konvencióval, az ellenzéki pártok koalíciójával. Egyértelműen a rendszerváltás hívei, a piacgazdaság bevezetését sürgetik, a jogállamiság és a demokrácia megteremtéséért szállnak síkra. Ám sajnos, mindezek lejárattatott fogalmak, hisz minden párt programjában szerepelnek.

A választási kampány előtt az RMDSZ is a Demokratikus Konvenció része volt. Közös megegyezés szerint külön listán indulnak, de megmaradnak politikai partnernek, tehát az RMDSZ a Demokratikus Konvenció elnökjelöltjét, Emil Constantinescut fogja támogatni. Eddig tehát az RMDSZ mintha házastársa lett volna a Demokratikus Konvenciónak, most a szeretői státus illeti meg (amelyet a Demokratikus Konvenció hol nyíltan vállal, hol kissé szégyell, konjunktúra, pillanatnyi érdek szerint), de állítólag a választások után újra házasság lesz a dologból.

Már amennyiben a házasulandó felek pár hónap múlva még talpon lesznek. A Demokratikus Konvencióba tömörülő pártok közt ugyanis súlyos feszültségeket okozott a közös listák sorrendjének kialakítása (a Nemzeti Parasztpártnak sikerült a biztos befutó helyeknek több mint a felét megszerezni, míg a Polgári Szövetség Pártja illetéktelenül kevés helyet kapott). A közös elnökjelölt Emil Constantinescu jelölése (illetve Manolescu, a Polgári Szövetség Pártja elnökének elgáncsolása) szintén viharosan zajlott. A választási kampány idejére ezeket az ellentéteket igyekeznek leplezni, de utána olyan robbanás lehetséges, amely az ellenzék formális koalícióját, a Demokratikus Konvenciót egyszerűen megszüntetheti.

Az RMDSZ

Az RMDSZ a választások után kongresszust tart. A belső platformok, irányzatok, klikkek közt jelenleg akkora a feszültség, hogy elképzelhető: a kongresszus után az RMDSZ 2-3 kisebb, többé-kevésbé együttműködő csoportra szakad. A magyarok szövetségének belső feszültségei, illetve népszerűségének csökkenése komoly hatással lehet az elnökválasztásra. A vezetőség ugyan hivatalosan támogatja Emil Constantinescut, de a magyarság már kevésbé bízik vezetőiben, mint 2 évvel ezelőtt, tehát ez a „hivatalos” támogatás egyáltalán nem garantálja a remélt 1 millió szavazatot. Constantinescu ezt a veszélyt nem mérte fel, óvatosan, általánosságokban fogalmaz, nehogy elveszítse potenciális román szavazói közül a soviniszta érzelműeket. Veszélyes taktika. A román nacionalisták 4-5 elnökjelölt közt válogathatnak, nincs túl sok okuk arra, hogy éppen Constantinescura szavazzanak. A magyarok viszont, akik 1990 májusában Radu Campeanut támogatták, és később keserűen csalódtak benne (hisz Campeanu hónapról hónapra egyre nacionalistábbá vált), fenntartással viseltetnek Emil Constantinescuval szemben.

Minden valószínűség szerint a Demokratikus Konvenció fogja a szavazatok többségét megszerezni – 30-35 százalékot. De ahhoz, hogy kormányt alakíthasson, olyan partnerekre van szüksége, akikkel együtt parlamenti többséget alkothat. Az RMDSZ 6-7 százalékára biztosan számíthat.

A Nemzeti Megmentési Front

Ezenkívül az egyetlen lehetséges koalíciós partner a Front. Pillanatnyilag a második legnépszerűbb párt: 10-15 százalékra számíthat. Megtisztította sorait a túlságosan kompromittált, konzervatív volt pártaktivistáktól, gazdaságilag piacorientált, a gyors reformok híve. Nacionalizmusa, bár visszafogottabb az 1-2 évvel ezelőttihez képest, jogos fenntartást vált ki az RMDSZ-ből.

A Front saját elnökjelölttel lépett elő Caius Traian Dragomirral. Rokonszenves megjelenésű, tiszta múltú orvos. Esélyei csekélyek, mivel eddig nem szerepelt a közéletben, beszédei általánosságokba fulladnak, beszédstílusa néha túlságosan is elitista, néha populista.

Nemzeti Demokratikus Megmentési Front

Állítólag a III. helyen az Iliescu híveiből verbuvált Nemzeti Demokratikus Megmentési Front áll (10-12 százalék). Volt pártaktivisták, szekusok szervezik. Állítólag szociáldemokraták. Szavakban. Propagandájuk azonban nacionalista, hazafiaskodó, patetikus demagógia. A központosított államnak kívánnak minél nagyobb hatáskört és hatalmat biztosítani. A privatizációt csak a butikok szintjén támogatják. Kezükben a tévé, a rádió, a titkosszolgálat (SRI) és sok helyen (főleg falvakban) a helyi adminisztráció. Ezzel a „hátországgal” meglepetésszerűen előretörhetnek szeptember 27-én.

Nincs kizárva, hogy kormányt alakítsanak, hisz a Demokratikus Konvenció, a Front és az RMDSZ kivételével az összes többi párt számba vehető koalíciós partner (még Campeanu Nemzeti Liberális Pártja is, amennyiben egyáltalán eléri a 3 százalékos küszöböt, hogy bejusson a parlamentbe).

Demokratikus Agrárpárt

Iliescuék legközelebbi „elvtársai” a Surdu által vezetett Demokratikus Agrárpárt. Esélyeit nehéz felmérni, mivel a városokban gyakorlatilag nincsenek hívei, de azt még senki sem mérte fel, hogy mint rendkívül jól szervezett párt (aktivistái a falvak volt káderei, nómenklaturistái) milyen mértékben nyerte meg magának a parasztságot.

A Romania Mare és a Vatra


A hírhedt Romania Mare Párt, a szélsőjobb és szélsőbal összefogásának, illetve összemosódásának precedens nélküli példája, természetesen szintén Iliescut támogatja. Körülbelül 6-7 százalékos sikerre számíthat.

A PUNR (a Vatra pártja) saját elnökjelöltet indított a hírhedt kolozsvári polgármester G. L. Funar személyében: semmi esélye, hogy a második fordulóba bejusson, maximum 7-8 százalékot jósolok neki. Hivatali bikkfanyelven folytatott közönséges propagandája pártja esélyeit is csökkenteni fogja: körülbelül 4 százalékot fog elérni. A Vatra propagandája szürke, egysíkú, míg a Romania Mare Párté rafinált és hatásos.

A Szocialista Munkapárt és a Republikánus Párt



Iliescu nyílt támogatója a Szocialista Munkapárt (PSM), a volt Román Kommunista Párt utódja is. Ez a támogatás kétélű, politikailag kompromittálja, gyakorlatilag kevés szavazatot jelent. Nem valószínű, hogy a 3 százalékos küszöböt eléri, és bejut a parlamentbe. A választásokon számos esélytelen törpepárt vesz részt. Létük, szereplésük sok embert megzavar, elundorít a politikától, ezért is lehetséges, hogy jóval kevesebben járulnak majd az urnák elé, mint 2 évvel ezelőtt.

Ion Manzatu, a Republikánus Párt jelöltje; esélytelen a II. fordulóra. Többé-kevésbé ismert sarlatán (10 évvel ezelőtt, Ceausescuné munkatársaként, felfedezte az „élő vizet” – afféle perpetuum mobilét), de ügyes, demagóg szónok. Figyelemre méltó politikai jelenség, mivel fellépései csökkenthetik Iliescu esélyeit.

Mircea Druc az egyetlen független jelölt, Besszarábia (Moldávia) volt miniszterelnöke. Politikai programjának egyetlen pontja Besszarábia minél előbbi egyesülése Romániával. Ezzel a programmal nem jut be a II. fordulóba, de hívei aligha szavaznak majd Iliescura.

Az új parlamenten belül tehát körülbelül egyforma erőt fognak képviselni a demokratikus erők, illetve a szélsőséges, restaurációs pártok koalíciója. Az új kormány minimális többséggel fog rendelkezni a parlamenten belül, és a gazdasági-társadalmi feszültségeket képtelen lesz rövid távon megoldani. Kormányválságok sorozatára számíthatunk.

Románia elnökét valószínűleg a II. fordulóban választják meg, feltehetően Iliescu és Constantinescu közül. Egy-két hónappal ezelőtt úgy tűnt, Iliescu esélyei csökkennek (többek közt a konstancai incidens miatt is), de az a tény, hogy nemrég fogadta a spanyol király és a pápa, jócskán lendít népszerűségén. (Az ellenzék ismételt vádja Iliescu ellen az volt, hogy személye nemkívánatos a Nyugat számára, az ő hibája Románia elszigeteltsége.)

Egy dolog bizonyos: bárki kerüljön hatalomra, akár a demokratikus erők, akár a posztkommunista-nacionalista elemek, a közeljövő Romániájában semmiféle stabilitás nem képzelhető el. Sem a diktatúra, sem a demokrácia stabilitása.

(Bukarest)

• Külföld