Szlovákia-szerte Meciar képmása díszíti a hivatali szobák falait, amelyek között pártjának, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomnak (HZDS) hívei keresik vajas kenyerüket. A Smena című napilap szerkesztőségi szobáiban is függnek Meciar-portrék, de ez aligha tetszik Szlovákia erős emberének. A képek alatt ugyanis Orwell-idézet olvasható: „A Nagy Testvér lát téged. A Nagy Testvér szeret téged. A Nagy Testvér tudja, mi jó neked.” A szerkesztőség nem titkolja, hogy mi a véleménye a pozsonyi „egypárti uralomról”. S ez bosszantja Meciart. Hamis információk terjesztésével és a kormánnyal szembeni ellenséges beállítódással vádolja a lapot, amely a HZDS választási győzelmét követő napon gyászkeretben jelent meg. Azóta a kormány a lap elnémítására törekszik – állítja az egyik szerkesztő…
A kormány nemcsak a Smena miatt került abba a hírbe, hogy illetlen mértékben akar befolyást gyakorolni a médiumokra. A régi kormány által röviddel a választások előtt privatizált „Danubiaprint” visszaállamosítása is feltűnést keltett. Húska úr, a HZDS és a szlovák parlament alelnöke szerint ez azért volt szükséges, mert a nyomda eladásakor a legelemibb előírásokat is megsértették.
Meciar csapata a rádióban és televízióban megejtett elbocsátások és kinevezések miatt is gyanúsítgatásoknak tette ki magát. Húska úr minden vádat visszautasít. Szerinte a televízió még mindig azoknak az erőknek a kezében van, akik elveszítették a választásokat, és most a kormány munkáját mocskolják. „Csak a rádióban jobb már.”
De nemcsak a rádióba költöztek be kormánypárti újságírók. A CSTK hírügynökség szlovák részlegének főnökét egy olyan emberrel váltották fel, aki a kormányprogrammal „összhangban álló” információkat kíván terjeszteni. Amióta Meciar felfedezte, hogy a még létező szövetségi adás „a szlovákellenes prágai propaganda” eszköze, a szövetségi csatornán a cseh–szlovák válás közelebb került a megvalósításhoz, mint bármilyen más területen. A televíziósok csak nehezen tudták kivédeni Meciarnak azt a követelését, hogy minden héten szólhasson a néphez a szlovák televízióban.
A cseh médiumokban és a Prágában állomásozó külföldi tudósítókban Meciar egyébként sem bízik. Az utóbbi két évben állandó támadásokat vezettek Prágából a HZDS elnöke ellen – mondja Húska úr azokra a vádaskodásokra utalva, amelyeket gyakran tényleg minden bizonyíték nélkül terjesztettek. Húska úr úgy véli, hogy létezik egy szlovákellenes „ellenséges információs lobby”, amelybe szerinte Soros György, a magyar multimilliomos és médiamogul is beletartozik. A cseh kormánynak jó kapcsolatai vannak a New York Times-szal, amelyben Szlovákiát rasszista, soviniszta és antiszemita országnak, a szlovákokat pedig „vad népnek” állítják be. Abból is látszik, hogy időközben milyen „forró” lett a Prága és Pozsony közötti médiaháború, hogy a Szlovákiában dolgozó cseh újságírók körében elterjedt a hír: a szlovák titkosszolgálat megfigyeli őket.
Meciar harc nélkül átengedi az elfogultsággal vádolt prágai nemzetközi sajtót Klausnak, akinek egyébként szintén igen sajátos elképzelései vannak a médiumok feladatairól. A HZDS úgy véli, hogy képes a világgal a Bécsben állomásozó tudósítókon keresztül kapcsolatot tartani. A pozsonyi sajtókonferenciák ezzel szemben egyre inkább gondosan kiválasztott tudósítók konspiratív találkáivá váltak. A miniszterelnökhöz elsősorban az „Igazságnak Megfelelő Szlovákia-képért Klub” tagjai juthatnak be, akiknek újságírói képességeit a klubhoz nem tartozók kétségbe vonják. A Smena szerint az egyesület gátlástalan karrieristák felvonója. (A kormány célzott arra, hogy „jó” újságírókat fog külföldre küldeni a nyomorúságos szlovák hírnév felpolírozása céljából.) Veres úr, a Národna Obroda című lap főszerkesztője szerint „a klub demagóg, felületes és rossz”. Az ő lapjának „két vagy három” szerkesztője is tagja az igazhitűek klubjának. „Megválnánk tőlük – mondja Veres –, de attól félünk, hogy ezt a véleményszabadság korlátozásaként értelmeznék.”
Az ellenzéki pártok politikusai, amelyek gyengeségük folytán rá vannak utalva a szabad és kritikus sajtóra, úgy vélik, hogy újból feltűnt az öncenzúra, a kommunista időkből jól ismert jelenség.
„Újból van öncenzúra – mondja Miklos úr, a Demokratikus Polgári Unió (ODU) alelnöke –, ha nehéz is tetten érni. Azon ismerszik meg, amiről nem írnak.”
- Külföld [6]