A Cotroceni-palotában nem szeretik a sajtót. Nincs sajtóértekezlet, amelyen Iliescu elnök ne intené meg ezt vagy azt a lapot, ne marasztalna el egy-két újságírót. Beosztottjai, testőrei is előszeretettel verik el a port a sajtó munkatársain, olyat azonban még nem látott a világ, hogy a választott elnök önkezével támadjon a kényelmetlenkedő újságíróra. Augusztus 15-én Constancában ez is megtörtént… Iliescu egyébként annyiszor és akkor jelenik meg a képernyőn, ahányszor és amikor akar, míg a többi elnökjelöltnek csak percekben mérik az adásidőt.
Iliescu esélyeit az állandó tömegkommunikációs jelenlét oly aránytalanul megnöveli, hogy azt még a személye körül kialakult viharok se tépázhatják meg. A Jogvédelmi Liga szerint Iliescu egyenesen jogtalanul pályázik a Nemzeti Demokratikus Megmentési Front (NDMF) színeiben az elnöki posztra, hiszen nem is tagja a pártnak, mégse firtatja senki, hogyan kerülhetett mégis a lista élére. Doina Cornea a júniusi bányásznapokért szándékozik beperelni az elnököt.
A Nemzeti Megmentési Frontot (MNF) vezető Petre Roman az elnöki posztra nem saját magát jelöltette, hanem Caius Dragomirt, miközben újabban az antikommunista Secu-ellenes demokrata szerepében tetszeleg, Amerikában fűt-fát ígér, demokratizálódást, koalíciós kormányt – természetesen az RMDSZ részvételével, s az ország siralmas gazdasági helyzetéért természetesen Iliescut és a konzervatív erőket vádolja. Iliescu szerint persze épp Petre Roman kormánya a felelős, s egyedüli pozitívumnak azt tartja, hogy „sikerült elkerülni az állami és nemzeti felbomlást”. A román államfőt a NDMF, a Szociáldemokrata Párt, a Szociáldemokrata Egységpárt, a Szabad Változások Pártja egyaránt támogatja, a Romania Mare támogatását azonban nem tartotta eléggé szalonképesnek, bár a párt egyöntetűen mögötte áll.
Gheorghe Funar „cluj-napocai” polgármester a Román Nemzeti Egységpárt jelöltje (RNEP), aki 43. születésnapját már Románia elnökeként szeretné megünnepelni (l. Bíró Béla írását a Beszélő 1992. szeptember 19-i számában): szerinte ugyanis aki román, az rá szavaz. Sőt, a magyarságnak sem szabad engednie az RMDSZ csábításának, hiszen ő, mármint Funar, mindenkinek biztosítaná a törvényes és alkotmányos jogokat. Véleménye szerint a Nemzeti Megmentési Front csak stratégiai meggondolásokból vált ketté, ezért követeli, hogy Ion Iliescu, Petre Roman és Theodor Stolojan még a választások előtt számoljon el a nemzetének. Nem lesz több Marosvásárhely, nem lehet majd többé a románokat házaikból, városaikból, falvaikból, iskoláikból kiüldözni pusztán csak azért, mert románok – hallani tőle lépten-nyomon.
Funar jelölése körül több dolog is sántít. Először is az, hogy az RNEP jogilag nem létező pártként működött augusztus 26-áig: a Vatra Romaneasca „kulturális egyesüket” által megalakított Románok Nemzeti Egységpártjából és a iasi Román Népi Front egyesüléséből jött létre, s ezt bár a bukaresti törvényszéken bejelentették, a bejegyzés nem történt meg. Mikor mindez kiderült, Radu Ceontea és Ion Gavra „csodát művelt”: órák alatt elismertette a bukaresti törvényszékkel az RNEP-t, és ekképpen Funart be tudták jegyeztetni az elnökjelöltek sorába. A 127 ezer szavazatot tehát egy nem létező párt nevében gyűjtötték össze számára.
Hogy mit akar és mit ígér Ion Manzatu republikánus, illetve Mircea Druc független jelölt, azt nem lehet tudni. Hiszen ők inkább a választópolgárok szívére kívánnak apellálni, semmint értelmére.
A jelöltek közül valódi váltás végrehajtására talán csak a mindannyiukkal élesen szemben álló Emil Constantinescu, a Demokratikus Konvenció (DK) elnökjelöltje képes. Ezen a választáson nem két demokrata, hanem múlt és jövő között kell választani – mondta bemutatkozó beszédében.
Amikor Radu Campeanu, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) jelöltje kivált az ellenzéki koalícióból, sokan azt jósolták, hogy a konvenció felbomlik, de nem ezt történt. Sőt, a nemzeti liberálisok jó része – a magyarok iránti érzelmeitől függetlenül – elfordult az NLP-től: Campeanu gesztusát az egyesült ellenzék elárulásaként értelmezték. Campeanu ugyanis nemcsak a magyaroknak fordított hátat, hanem a Manulescu-féle Polgári Szövetség Pártjának is: látványos pálfordulása tehát nem más, mint kiegyezés Iliescuval az áhított miniszterelnöki székért.
Hivatkozott cikkek
- Külföld [7]