Látva az ÉT „egyre kiszámíthatatlanabb, esetlegesebb, súlytalanabb” működését, továbbra is egy húron pendülnek a szeptember közepi megállapodást aláíró hatok, a Liga, a munkástanácsok, az MSZOSZ, az autonóm szakszervezetek, a SZÉF és az ÉSZT (utóbbi két rövidítés a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma és az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés nevet tömöríti). Hétfői egyeztető megbeszélésüket a Liga kezdeményezte (karöltve a munkástanácsokkal és egyeztetve az MSZOSZ-szel); a Liga elannyira eltökélten törekszik az ÉT tevékenységének haladéktalan felülvizsgálatára, hogy amíg az ÉT Jószolgálati Bizottságában nem találnak megoldást, nem kívánnak részt venni az érdekegyeztető fórum plenáris ülésein.
Mi a baj az ÉT-tel? A kormány az utolsó pillanatban juttatja el a szakszervezeteknek a törvényjavaslatokat, így nincs idő arra, hogy a munkavállalói oldalon belül megalapozott és demokratikus álláspont kristályosodjék ki húsba vágó kérdésekben. E héten például a tb-törvény kerülne terítékre anélkül, hogy a szakszervezetek meghallgathatták volna tagszervezeteik véleményét a nyugdíjkorhatár tervezett felemeléséről. És ha verklinek kezelik az ÉT-et, arra aztán végképp nincs garancia, hogy a kormány tartsa magát a megszületett egyezséghez. Ezért szorgalmazná a Liga is, az MSZOSZ is, hogy átfogó tárgyalások folyjanak lényeges kérdésekben, ne pedig az egymással összefüggő kérdéseket papírkupacokra szabdaló, terméketlen jogszabály-véleményezésbe temetkezzenek a felek. Elképzeléseik szerint részint a jövő évi fontosabb gazdasági és szociális intézkedésekről kell megállapodni, részint pedig a három oldal egymással szemben követendő magatartásáról. Ilyen átfogó tárgyalásokra tavaly sor került ugyan, ám a megállapodásokat a szakszervezetek szerint a kormány nem tartotta be.
Csakugyan, a késve bevezetett családipótlék-emelés miatt e juttatás éves növekedése elmaradt a 15 százalékos megállapodástól. Úgyszintén csúsztatták egy kicsit a munkanélküli-ellátásból kiesők segélyezését (mintegy 30 ezer munkanélkülinek nem fizettek januártól áprilisig havi 4000 forintot, és ez összesen mintegy 120 millió forintot „hozott” a költségvetésnek). A tavalyi tárgyalások során egyébként se volt valami nagy a mozgástér, más szóval a szakszervezetek kész tények elé voltak állítva; ugyanis a kormány a költségvetési hajrá vége felé méltóztatott engedni a szakszervezetek (eredetileg Forgács Pál) követelésének, hogy „szociális paktumot” kellene kötni (Beszélő, 1991. december 14.).
Közös most a hat konföderációban a szándék, hogy az ÉT komolyan vétessék, és a munkavállalók képviselői meghallgattassanak, viszont a taktikában nem teljes az egyetértés. A Liga máris fölállt volna az asztal mellől (illetve a keddi, tb-törvényt taglaló ülésszakon csak „szakértői szinten” vesz részt), és ehhez áll közel az MSZOSZ álláspontja is. „De ha nem tárgyalunk, akkor hogyan tudunk bármit is elérni?” – vélekedik Szabó Endre, a SZÉF soros elnöke és Főcze Lajos, az autonómokhoz tartozó vegyészszakszervezet vezetője. Ők és az ESZT-béliek a várakozó álláspont hívei, és ezért a Ligának nem sikerült elérni hétfőn a plenáris ÉT-ülés teljes munkavállalói oldali bojkottját. Bár meglehet, hogy a jövő héten, amikor folytatják a szakszervezetközi tárgyalásokat, még szorosabbá válik a taktikai egység.
Amiben már most is megállapodtak: tájékoztatják egymást minden ágazati-szakmai vagy ennél nagyobb kiterjedésű konfliktusról; megismerik egymás véleményét országos méretű sztrájk, megmozdulás előtt is, sőt ilyenkor arra törekednek, hogy közösen adjanak ki felhívást a munkavállalókhoz; egymás érdekvédelmi lépéseit, akcióit nem minősítik, nem használják ki a maguk javára, de a másik ellen.
Az év vége vészesen közeleg, ismét jöhetnek az akciók a jövő év nehézségei és az ezeket orvosolni hivatott kormányintézkedések ellen. Félő, hogy november közepén, ameddig a konföderációk készülni szeretnének az átfogó tárgyalásokra, már újfent elég késő lesz ahhoz, hogy a kormány azt mondhassa: megértjük, megértjük, de már döntöttünk. Az MSZOSZ mindenesetre máris kialakította és tagszervezetei körében vitára bocsátotta álláspontját a gazdaság bonyolult kérdéseiről. Követelései többek között: meg kell akadályozni a munkanélküliség rohamos növekedését, valamint a reálbérek, reáljövedelmek csökkenését; legyen beleszólásuk és ellenőrzésük a privatizációs folyamatban a munkavállalóknak is; az alapvető élelmiszereket és szolgáltatásokat ne terhelje az áfa; ne kerüljön sor a nyugdíjkorhatár emelésére; tartsa tiszteletben a kormány a szakszervezetek közötti megállapodásokat. Kissé populista ez az étlap (ámbár ennélfogva is közel áll a hagyományos szakszervezeti műfajhoz és az MSZP-berkek ízléséhez). A követeléseket az MSZOSZ vezetése a héten regionális körökben megrendezett tanácskozásaik során terjeszti a tagszervezetek elé, kétféle lehetséges választ várva: a) vagy „lényegében tudomásul veszik a helyzetüket”, ámbár kifejezik „a kormány tervezett lépéseivel szembeni nemtetszésüket”, vagy pedig b) „készek egy 15 perces országos, minden munkahelyre kiterjedő munkabeszüntetéssel nyomatékot adni jogos követeléseiknek”. A radikálisabb verzió eszerint tehát a tiltakozás két órájából, amelyre a felhívás tavaly nem sok helyen talált követőkre, negyedórára olvadna.