Beszélő: A kommunizmus bukása után Európa keleti felében nem várt erővel éledt újjá a nacionalizmus. Az új helyzet azonban azt is lehetővé tette, hogy a magyar kisebbség létrehozza a saját érdekvédő és politikai szervezeteit. Hogyan tudják megfogalmazni legfontosabb törekvéseiket ma?
Duray Miklós, Együttélés: Ha úgy gondoljuk, hogy a mai átalakulás nyomán itt Közép-Európában valóban közelebb kerülünk Nyugat-Európához, akkor ebből a perspektívából kell a politikánkat megfogalmazni, tekintet nélkül a mai lehetetlen helyzetre.
Gyimesi György, Együttélés: Számunkra rendkívül fontos, hogy Magyarországon megfogalmazódott az az axióma, hogy Magyarországnak az a jó, ami a határokon túl élő magyarok számára jó. Ez azt jelenti, hogy a mindenkori magyar kormányzat, s remélem az SZDSZ is, ha sikerrel szerepelne a választásokon, ilyen szellemben politizálna. Nem kötne olyan egyezményt, amely a mi érdekeinket sértené, hanem a mi érdekeinknek megfelelően politizálna különböző partnereivel. Rendkívül fontos például a határokon túl élő kisebbségek regionális politikai törekvéseinek támogatása. Mi ebben látjuk a nehéz gazdasági helyzet megoldását, és ebben látjuk a nemzetiségi problémák egy részének a megoldását is. Ezzel nagy mértékben átjárhatóvá tehetnénk a határokat, és megerősödhetnének az összefonódások. Az egyes autonóm területek, ha egyáltalán létrejönnek, akkor a szomszédos magyarországi, kárpátaljai régiókkal a legszorosabb együttműködésre törekednének. Ezek a területek azelőtt közigazgatási és kulturális egységeket alkottak, nyelvjárásilag is összetartoznak, és ezek a területek egymásra vannak utalva még ma, 74 év után is, mert azóta sem alakultak ki más kulturális, közigazgatási és politikai centrumok ezekben a térségekben.
Petrik Ferenc királyhelmeci polgármester: Mi a Bodrogközben a többi magyarlakta területtel szemben előnyben vagyunk, mert mi lényegében megvalósítottuk az önkormányzatot anélkül, hogy kormánydöntésre vagy pedig alkotmányos döntésre vártunk volna. Ugyanis ebben a régióban valamennyi községben a mi magyar mozgalmaink kezében van az önkormányzat, és ami igazán nem tipikus, a mi kezünkben van az állami hivatalok vezetése is. Persze kérdéses, hogy sikerül-e hosszú távon is megtartani az állami hivatalokat a saját fennhatóságunk alatt, hogy nem fogják-e ezeket az embereket lecserélni az új kormány új emberei. Az együttműködésnek a fő akadálya a határ. A mi esetünkben konkrétan az, hogy a Bodrogközben egyetlen határátkelő sem működik jelen pillanatban. A legközelebbi Sátoraljaújhelyen túl van, tehát azok a községek, amelyeket csupán két-három kilométer választ el egymástól, a jelenlegi állapotban csak 80 kilométeres kerülővel érhetik el egymást. Ezért szorgalmazzuk, hogy a két határ mentén létesítenek vámszabadterületet. Ez a terv már a magyar kormány elé került, természetesen a kormánypárti hivatalnokokkal, a kormány tagjaival is tárgyaltunk erről. Nevezetesen Kupa Mihály pénzügyminiszterrel, Jeszenszky Gézával, Bába Ivánnal folytattam eszmecserét ebben a kérdésben. Természetesen a szlovák kormánynál is voltunk. Mindenütt azt mondják, hogy támogatnak bennünket, de a rést a határon még nem ütötték át. Itt az SZDSZ-es képviselőknek a külügyi bizottságban hálás feladatuk volna, ha a kormányt kritizálva elősegítenék azt, hogy a kormány valóra váltsa ígéretét.
Fóti János, Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom: A pártállam idején területi átszervezéseket hajtottak végre Csehszlovákiában a mi kárunkra. Megszüntettek 270 kisiskolát, anyanyelvünket konyhanyelvvé degradálták. A bársonyos forradalom utáni óriási eufóriában, amikor mindannyian szerettük egymást, azt mondták, hogy a kisebbségi kérdés megoldására még nem érett meg a belpolitikai helyzet. Most, az 1992-es választások után pedig tulajdonképpen parlamentáris úton akarják a kisebbség jogait megrövidíteni. Én a kisebbségi kérdés megoldását Közép-Kelet-Európában az ENSZ által garantált nemzetközi kisebbségi szerződéstől várom, amelyet minden állam, amely tagja az ENSZ-nek, aláírna és be is tartana.
Beszélő: Mit várnak el az SZDSZ-től a kisebbségi politika vonatkozásában, illetve van-e olyasmi, amivel konkrétan elégedetlenek?
Duray Miklós: A kisebbségi magyarságnak minden párttal jó viszonyt kell kialakítania, mert mindegyik pártnak vannak pozitív és negatív törekvései is. Ennek megfelelően mi pártok fölötti pártkapcsolatokra törekszünk. És azt szeretnénk, ha a magyarországi pártok sem várnák el tőlünk, hogy testvérpártokká váljunk. Ez vonatkozik mind az MDF-re, mind az SZDSZ-re. Az SZDSZ-től nem várunk el többet, mint amit a mostani legitim magyar kormány nyilatkozott ez év augusztusában, hogy mindazt támogatni fogja, amit a kisebbségben élő magyarok legitim politikai képviselői megfogalmaznak.
Én úgy vélem, hogy a nemzeti kisebbségek támogatásának ügye nem pártügy, hanem az egész magyarság ügye. Mi arról nem tehetünk, hogy mi nem vagyunk a magyar nemzet szerves része, noha mi teljesen annak tekintjük magunkat. Helyzetünkből adódik, hogy mi nem tudjuk a magyar pártpolitikát befolyásolni. Konkrétan az SZDSZ-ről, szóval, a mi régiónkban jó együttműködés van kibontakozóban. Rendkívül örülünk annak, hogy az SZDSZ ezeket az első lépéseket irányunkban megtette. Támogatásuk kézzelfogható; a mi regionális lapunk beindításához az SZDSZ anyagi és szellemi támogatást is adott. Most pedig támogatja azt a törekvésünket, hogy Királyhelmecen városi egyetemet alapítsunk. Az SZDSZ vezetősége egy Lórántffy Zsuzsanna nemzetközi alapítványra tett ígéretet, amelynek tervezetét a mai napon a mi megfogalmazásunkban már átadtam Mécs Imrének, aki ennek az alapítványnak a magyarországi kurátora lenne. Ez egy olyan hatásos támogatás volna, amelyet nehezen tudnánk pótolni, hiszen saját erőnkből és a szlovák kormányzat jószándékából nem tudjuk megoldani a magyar felsőoktatást Szlovákiában.
Körmendi Ferenc: Mi nem tudjuk semmiképpen elfogadni azt, hogy a Magyarországon kívül élő magyarok helyzete és problémái pártharcok tárgyává váljon.
Tudunk arról például, hogy műholdas televízióadás készül, és attól félünk, hogy ennek az adásnak a beindítása kérdésessé válhat a belső pártharcok miatt. Mi azt szeretnénk, ha ez beindulna. A magyar lakosságnak a nagyobbik része a Vajdaságban olyan területen él, ahol már nem nézhetik a Magyar Televízió adását. Létkérdés lenne számunkra a műholdas televízió, mert ez lenne az egyetlen információs csatorna számunkra.
Beszélő: Nem arról van a vita, hogy az SZDSZ azt gondolja, hogy nincs szükség ilyen műsorra. Teljesen egyetértünk mindenkivel, aki azt mondja, hogy nagyon nagy szükség van rá. De az SZDSZ azt szeretné, ha a műholdas adás tényleg közszolgálati lenne, ha beleilleszkedne a közszolgálati televíziózás rendszerébe. Tehát, ha a magyar kultúrát, nyelvet, információt és természetesen a politikai életet is bemutatná, de pártatlanul, és nem egy irányzat szempontjából.
Bogár Béla: Én, mint kereszténydemokrata, az előzőekhez annyit tennék hozzá, hogy a papképzésben is komoly segítséget várnánk. 1950-től nem képeznek magyar katolikus papokat, és ez a közeljövőben már oda vezet, hogy még az oltárról sem hallja a magyar ember az anyanyelvét.
- Belföld [7]