Skip to main content

A siker kulcsai

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Szemelvények Pető Iván programbeszédéből


Tegeződők pártja

A Szabad Demokraták Szövetségének nagy erénye, hogy itt majdhogynem barátok vagyunk együtt, a tegeződők pártja ez, ahol nincs a szó társadalmi értelmében hierarchia, ahol mindenki egyenrangú. Ez szerintem a siker egyik kulcsa, de feltehetően nem az egyetlen kulcsa. A küldöttgyűlésnek nem lehet tehát feladata, hogy a siker kulcsát találja meg, hanem az a feladata, hogy azokra a dolgokra hívjuk fel a figyelmet, amivel talán sikeresek leszünk. A sikerhez határozott politika kell, ugyanakkor tolerancia kell, egymás iránti megértés, és megértés azok iránt, akik nem értenek velünk mindenben egyet. De határozottnak kell mutatkoznunk azokkal szemben, akik a demokrácia ellen törnek, a demokráciában elképzelhetetlennek tartják azt, hogy megvalósítsák az akaratukat. Ezek a magatartásformák, ezek a siker kulcsai, és még egyszer hangsúlyozom, kulcsokról van szó, és nem egyetlen kulcsról. (Taps.)

SZDSZ-Magyarország?

Magyarország nem lehet sikeres SZDSZ nélkül. Ahhoz, hogy Magyarország sikeres legyen, nélkülözhetetlenek az SZDSZ sikerei. Félreértés ne essék, Magyarország nem akkor lesz sikeres, ha SZDSZ-Magyarország lesz. Mi nem SZDSZ-Magyarországot akarunk, mi azt szeretnénk, ha az SZDSZ mint sikeres párt hozzájárulhatna Magyarország sikereihez, és ennek a sikernek a feltételeit kell most megteremtenünk. (Taps.)

Egységes normák

A Szabad Demokraták Szövetsége akkor volt a legsikeresebb, amikor egységes volt a vezetése, amikor a belső viták nem megosztottságot, hanem egységes fellépést jelentettek, amikor baráti viszonyban volt egymással a vezetés, és nem kellett fölösleges belső vitákkal vagy a belső viták kiteregetésével az energiánk jelentős részét elfecsérelni. (Taps.)

Az egység természetesen nem a vitákat zárja ki, de egységes politikai fellépést követel. Olyan pártnak kell lenni a Szabad Demokraták Szövetségének, ahol a különböző fontos intézmények, mint az Országos Tanács, a parlamenti frakció, az önkormányzatok és az ügyvivői testület, és természetesen maga a küldöttgyűlés nem egymást ellensúlyozó hatalmi központok, mint ahogy az állam berendezkedésében ez elfogadott norma, hanem egységes normák, egységes politikai normák alapján működő testületek. Csak így lehet hatékony egy politikai párt.

A kisebbség toleranciája

Vannak néhányan, akik azt hiszik, hogy egy liberális pártban a liberalizmus azt jelenti, hogy mindenki mindig azt mond, amit akar. Egy párt csak úgy tud egységesen megjelenni és egységes álláspontot képviselni a választók, a magyar társadalom előtt, hogy ha az egyszer demokratikusan meghozott döntéseket egymásnak ellentmondó egyeztetetlen nyilatkozatokkal nem zavarjuk össze. Igen, mindenkinek tudnia kell egy demokratikus pártban is, egy liberális pártban is, hogy aki kisebbségben marad, annak toleránsnak, türelmesnek kell lenni, és tudomásul kell vennie, hogy a kisebbségi vélemény képviseletének korlátai vannak egy demokratikus pártban, mert csak így tudjuk egyértelművé tenni, hogy mit képviselünk. (Taps.) Ez fontos tanulság az elmúlt évekből, emlékezzetek vissza, hogy amikor parlamenti frakciónk 90 százaléka egységesen szavazott, és volt két vagy három képviselő, aki a többiekkel szemben szavazott, mindig megtalálták a kormánypárti újságok, a kormánypárti televíziós hírközlő egységek azokat az embereket, akik az SZDSZ egészével szemben hajlandók nyilatkozni, így olyan kép keveredett ki rólunk, amely többet ártott nekünk, mint nagyon sok más dolog. Ezért azt hiszem, hogy mindenkinek meg kell tanulni, mindannyiunknak, értve ezen természetesen jómagamat is, mindannyiunknak meg kell tanulni, hogy kisebbségben is lehet lenni egy pártban úgy, hogy ne akadályozzuk a többség akaratának megvalósítását. (Taps.)

Heti egyeztetés

Mint elnökjelölt azt ígérhetem, ha megválaszt a küldöttgyűlés, akkor heti egyeztető értekezleten próbálom majd az országos politikában szerepet játszó prominens SZDSZ-es emberek véleményét egyeztetni, gondolok a főpolgármesterre, gondolok az Országgyűlés alelnökére, gondolok itt a fővárosi kerületi képviselők megbízottjára, az Országos Tanács elnökére, természetesen a parlamenti frakció vezetőségének valamennyi tagjára. Hiszen arra van szükség, hogy ezeken a különböző posztokon lévő, de az SZDSZ-hez lojális, sőt, az SZDSZ-ből politikai pozícióba került emberek lehetőleg egységes álláspontot képviselve, egységesen lépjenek fel. Ez azt hiszem, egy párt hatékony működése szempontjából nélkülözhetetlen. (Taps.)

Politikai központ

A Mérleg utcának, az SZDSZ központjának politikai intézményként kell működni, onnan az SZDSZ-nek mint pártnak a politikai irányítását kell végezni. Alapvetőnek tartom azt, hogy jöjjön létre – nevezzük, ahogy akarjuk, én ebben a pillanatban szakmai kabinetnek nevezem – egy olyan központ a Mérleg utcai székházban, amelyik a legfontosabb szakmai kérdésekben, amelyek egy programalkotáshoz kapcsolódnak, kézben tartja a dolgokat; politikai kezdeményezőként tud föllépni a mindenkor rendelkezésünkre álló elemzések alapján, és éles szemmel figyeli az országban lezajló történéseket, hogy ne fordulhasson elő az, hogy az országban valami, ami reagálást igényelne egy országos párttól, reagálás nélkül marad.

Egy másik, nagyon fontos feladata az SZDSZ-nek – és nem azt akarom mondani, hogy eddig erre nem figyeltünk, de ennek szervezeti, intézményi feltételeit is meg kell teremteni – egy olyan részleg kialakítása a Mérleg utcában, amely a társadalmi szervekkel, a magyarországi pártokkal és a magyarországi társadalmi szervekkel, érdekvédelmi, érdek-képviseleti szervekkel foglalkozik. Van ilyen kezdeményezés már, de ez egy nagyon fontos feladata az SZDSZ-nek, hogy a kapcsolatrendszere intézményes legyen. Fontos, hogy legyen egy önkormányzatokkal foglalkozó részleg, amelyiknek az a feladata, hogy az önkormányzatokkal mint az SZDSZ politikáját a helyi társadalomban megjelenítő intézménnyel foglalkozzon. Nem fordulhat elő a közeljövőben, és nem fordulhat elő tulajdonképpen soha többet az, hogy önkormányzatokban konfliktusok keletkeztek, és az SZDSZ mint politikai párt nem tudott közreműködni a saját maga által delegált önkormányzatok konfliktusainak feloldásában, enyhítésében.

Tanácsadó testület

Jónak tartanám azt, ha létrejönne egy politikai tanácsadó testület, amelynek tagjai zömében nem az SZDSZ tagjai, hanem a társadalomban különböző helyet elfoglaló emberek, vállalkozók, bankárok, a tömegkommunikációban tevékenykedő emberek és olyan emberek, akik kívülről tudják megítélni a mi tevékenységünket, mert azt hiszem, hogy egy politikai vezetés nem működhet igazán jól, ha csak saját pártjában, ha csak a direkt módon politizáló emberek véleményével ismerkedik meg. Szükség van arra is, hogy kívülről reflektáljanak a tevékenységünkre. Az ügyvivői testületbe, de talán még az Országos Tanácsba sem fog bekerülni minden SZDSZ-es politikus, akiknek ezekben a testületekben lenne a helye. Szerencsésnek tartanám, ha ebbe a bizonyos tanácsadó testületbe olyan emberek is bekerülnének, akik vagy azért, mert nem akartak ügyvivők lenni, vagy azért, mert esetleg nem választják be őket az ügyvivői testületbe, helyet kapnának ebben a tanácsadó testületben.

Program

Egy évvel ezelőtt lényegében abbamaradt a programkészítés. Az a szakmai kabinet, amiről beszéltem, az lenne a gazdája a programkészítésnek. A programkészítés véleményem szerint legalább három lábon kell álljon. Egyrészt a legjobbakat meg kell nyernünk annak, hogy országos áttekintés birtokában készítsék el a helyzet elemzését és a javaslatokat. Ugyanakkor nem elégséges az, ha az akadémiai értelmiség készít számunkra tanulmányokat, ezeket a javaslatokat meg kell vitatni a tagsággal, meg kell vitatni az SZDSZ-ben működő tagozatokkal, a tagozatoknak a szakmához értő tagjaival, és úgy kell a tagjainkkal is megvitatni, mint ahogy megvitattuk az első Corvin mozibeli programvitató értekezleten a Kék könyvet, vagy ahogy a Liberális megoldás című programot is sok helyi összejövetelen megvitattuk. Véleményem szerint a következő küldöttgyűlés, amelyik egy év múlva lesz, elsősorban az SZDSZ választási programjával foglalkozó küldöttértekezlet kell legyen. Addigra olyan helyzetet kell teremtenünk, hogy ott a választási programot már el tudjuk fogadni.

Másként csinálni

Én voltam már az SZDSZ legfelsőbb vezetésének, az ügyvivői testületnek tagja. Szerettem volna az előbbiekben egyértelművé tenni, hogy nem azt szeretném folytatni, amit ’91-ben, mikor nem vállaltam ügyvivőséget, abbahagytam, hanem sok mindent másként szeretnék csinálni. Sokat tanultam saját ügyvivőségemből is, sokat tanultam mások ügyvivőségéből is. Tehát máshol szeretném folytatni, mint ahol abbahagytam, és mást szeretnék csinálni, másként szeretném csinálni az SZDSZ vezetésében a tevékenységemet, még akkor is, ha nagyon fontosnak tartom azokat a hagyományokat, amelyeket az elmúlt négy évben együtt teremtettünk az SZDSZ-ben.

Amatőrök és profik

Az SZDSZ csak akkor lehet sikeres párt, ha megőrizzük azt a légkört, azt a kapcsolatot, amit az amatőrkorszakban, amikor az SZDSZ nagy párttá nőtt, alakítottunk ki. De tudjuk mindannyian, hogy nem elég ezt az amatőrerényt, a barátságos hangulatot, a tegeződést és a közvetlen kapcsolatokat megőrizni. Ahhoz, hogy hatékony és sikeres párt legyünk, egy csomó profi elemet is be kell építeni ennek a pártnak a tevékenységébe. A baráti hangulat, az amatőr kapcsolatrendszer és a párt profi működése együtt teremtheti meg annak a feltételeit, hogy az SZDSZ sikeres párt legyen, és sikeres pártként közreműködjön a sikeres Magyarország megteremtésében. (Taps.)












































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon