– Több helyen felvetődött, hogy valamilyen módon be kellene iktatni az új vezetőket. Az nyilván fizikai lehetetlenség, hogy a miniszter látogassa végig valamennyi bíróságot. Ezért választottuk azt a lehetőséget, hogy egy „kvázi összbírói értekezlet” keretében kerüljön sor az idén kinevezett vezetők ünnepélyes üdvözlésére. Arra kértem a minisztert, ha eljön, adjon egyúttal rövid tájékoztatást a bírókat érdeklő kérdésekről. A miniszter a peres eljárás januárban életbe lépő módosításáról, a bírói besorolásról, a minisztériumban végrehajtott belső átszervezésről beszélt, magam pedig néhány, a budapesti bíróságokat érintő gyakorlati kérdésről. Nem volt vita, nem volt határozathozatal, ezért nem tartottuk szükségesnek a jegyzőkönyvvezetést.
Beszélő: Megfelel a valóságnak, hogy a miniszter úr kifogásolta a sztrájkoló mozdonyvezetőit ügyében hozott felmentő ítéletet?
– A miniszter úr a bírói karral szemben támasztott elvárásokról beszélt, és ebben az összefüggésben említette, hogy nem szerencsés, ha esetleg bármilyen okból kedvezőtlen döntések születnek.
Beszélő: Mit jelent az, hogy kedvezőtlen döntések?
– Tulajdonképpen arra hívta fel a figyelmet, hogy a téves döntések nem szolgálnak a bírói kar javára.
Beszélő: Elnök úrnak mint bírónak mi a véleménye arról, hogy elhangzik egy ilyen nyilatkozat?
– Kétségtelenül az az ideális, ha a vélemények a jogerőre emelkedés után hangzanak el. A bíró az általa tárgyalt ügyről egyáltalán nem nyilatkozhat, ezt jogszabály tiltja. Az állampolgárokra a tiltó rendelkezések nem vonatkoznak. Meggyőződésem, hogy a másodfokú bíróság a miniszter úr megjegyzésétől függetlenül értékeli majd az ügyet. Mondom: ideálisabb megvárni a jogerős ítéletet, de ha valaki előbb akar nyilatkozni, ez állampolgári joga. A miniszternek is.
Beszélő: A miniszter azonban nem egyszerű állampolgár, hanem a kormány tagja. A kormánnyal kapcsolatban viszont a miniszter úr az MDF kecskeméti nőfórumán a Népszabadság december 3-i cikke szerint azt mondta: „A bíróság persze független a kormánytól, mint tudják, ezek az új bírósági vezetők a kormány bizalmából lettek kinevezve.”
– Nem olvastam ezt a cikket, nem ismerem a miniszter úr nyilatkozatát, de itt a fővárosban nem ez a helyzet. Én magam a bírói értekezlet szavazatainak majdnem kilencven százalékát kaptam meg. A hatáskörömbe tartozó kerületi bíróságokon pedig kivétel nélkül azt neveztem ki elnöknek, elnökhelyettesnek, aki elnyerte a többség támogatását.
Beszélő: A megyei bíróságok egy részénél, például a Pest Megyei Bíróságon nem így történt. A miniszter több megyében olyanokat nevezett ki, akiket az összbírói értekezletnek csak a kisebbsége tartott alkalmasnak a vezetői tisztségre.
– A törvény értelmezéséről megoszlottak a vélemények. Találkoztam olyan állásponttal, amely szerint csak azt lehet felterjeszteni kinevezésre, aki az összbírói értekezleten megkapta a szavazatok 50 százalékát, plusz egy szavazatot. Megítélésem szerint ezt az előírást nem lehet kiolvasni a törvényből. Kétségtelen azonban, hogy a mi köreinkben is volt ettől eltérő értelmezés.
Beszélő: Újabban viták támadtak a bírósági törvény egy másik szakaszának értelmezése körül is. Az 53. paragrafus 2. bekezdése szerint új bíró kinevezésére a megyei, illetve fővárosi bíróság elnökének a bírói tanács egyetértésével adott javaslata alapján a miniszter tesz előterjesztést a köztársasági elnöknek. Számos jogász szerint a kijelentő mód a jogi nyelvben felszólító, parancsoló értelmű. Vagyis ha a jelölt letette az előírt bírói vizsgát, és megkapta az illetékes szakmai testület, a szakmai elöljáró ajánlását, akkor kinevezésére az előterjesztést a miniszternek meg kell tennie.
– A mi értelmezésünk szerint az előterjesztőnek joga van mérlegelni, hogy tesz-e előterjesztést vagy sem.
Beszélő: A közelmúltban négy esetben fordult elő, hogy a miniszter úr nem terjesztette elő kinevezésre azt a személyt, akit a bírósági elnök ajánlott. A négy közül az egyik eset Budapesten történt. Indokolta a miniszter úr az elnök úrnak, hogy miért nem fogadta el az ajánlását?
– Nem, de nem is köteles indokolni.
Beszélő: Ezt mondta a miniszter is a Pesti Hírlapnak. Bírói körökben azonban úgy tudják, hogy az elutasításra a jelöltek „pártállami múltja” miatt került sor. Az egyikük KISZ-titkár volt, a másik, aki jelenleg a bírósági titkár a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, korábban a Magyar Ifjúságnál dolgozott, a férje pedig a Népszabadság munkatársa. Közrejátszhattak ezek a szempontok az előterjesztés megtagadásában?
– Nem tudom. Az utóbb említett esetben, amely a mi kompetenciánkba tartozik, tájékoztattam a bírói tanácsot a miniszter úr döntéséről. Hogy az okairól mit beszéltek, azt nem tudom.
Beszélő: Hildebrand Róbertet a Fővárosi Bíróság katonai tanácsának az élére a miniszter úr nevezte ki?
– A bírósági szervezetben azelnököt és az elnökhelyettest a kollégiumvezetők – a büntető, a polgári és a gazdasági kollégium vezetői – követik. Mindegyikük mellett van egy kollégiumvezető-helyettes. Csakhogy a bírói és alkalmazotti létszám igen nagy, a bíróságok ügykörüket és elhelyezésüket tekintve is elkülönülnek, ezért két további kollégiumvezető-helyettesi állást kértem és kaptam a minisztériumtól: egyet a Cégbíróság, egyet pedig a Fő utcai katonai bíróságok részére. Hildebrand Róbert mint a büntető kollégium vezetőhelyettese vezeti a Fővárosi Bíróság katonai tanácsát.
Beszélő: A bírósági elnökök kinevezésekor kormánypárti képviselők folyosói beszélgetések során úgy érveltek az igazságügy-miniszter eljárása mellett, hogy „a sok kommunista bíró a régi kommunista vezetőket” akarta újraválasztani, ezzel kellett a miniszternek szembeszállnia. A fővárosban a volt párton kívüli Frech Ágnest választották meg a bírói tanács tagjává, mégis Hildebrand Róbert került be a testületbe.
– Az összbírói értekezlet az első ülésén javaslatomra megszavazta, hogy a bírói tanácsot úgy kell létrehozni, hogy a főváros területén működő valamennyi bíróság képviselve legyen benne.
Beszélő: Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az egyes bíróságok delegálják a jelöltjüket, és az összbírói értekezlet szavazása formális.
– Igen, bár néhány bíróság több jelöltet is állított egy helyre. Az első szavazáskor Hildebrand Róbert megkapta a szükséges többséget, ekkor azonban az értekezlet nem volt határozatképes, mert a kisgyerekes anyáknak már el kellett menniük. A következő alkalommal valóban Frech Ágnes kapta a több szavazatot. Ez az eredmény viszont ellentétes volt a területi elvre vonatkozó korábbi határozattal, és a Fő utcának nem lett volna képviselete a bírói tanácsban.
Beszélő: Nem tudom, volt-e Hildebrand Róbert KISZ-titkár. Az azonban biztos, hogy 1987 tavaszán ő tárgyalta Keszthelyi Zsolt szolgálatmegtagadási ügyét. Keszthelyi nem vallási, lelkiismereti okokból tagadta meg a szolgálatot, hanem azért, mert nem kívánt olyan hadseregben fegyvert fogni, amely nem demokratikusan választott kormánynak engedelmeskedik. Az ügyész a lelkiismereti szabadság maradéktalan érvényesülésének bizonyítékát látta abban, hogy Keszthelyi a bíróság előtt kifejthette nézeteit, s ezek miatt nem szenved hátrányt; a szolgálat megtagadásáért a szokásos büntetés kiszabását kérte. Hildebrand hadbíró ezredes az akkoriban szokásos két és fél év fogház helyett három év börtönre ítélte Keszthelyit. Az ítélet indoklásában súlyosító körülményként említette, hogy a vádlott nézetei nyilvánvalóan ellenségesek a társadalmi rendszerrel. A Legfelsőbb Bíróság ítéletében az elsőfokú ítéletnek ezt az elemét törvénysértőnek minősítette, és az ítéletet két és fél évre enyhítette.
– Ezt most hallom először. Nekünk nem volt módunk ilyen jellegű kutatásokat végezni, de nem is szándékoztunk.
Beszélő: A tárgyalás nyilvános volt, az ítélet közismert. Történészeknek, újságíróknak van ma rá lehetősége, hogy az 1956 utáni vagy még újabb politikai perek anyagát tanulmányozzák?
– A bíróság elnökének kell az engedélyt megadni. Én ezt a jogot a kollégiumvezetőkre ruháztam át. A folyamatban lévő ügyek kivételével általában engedélyezzük a betekintést az iratokba.
Beszélő: Elnök úr, köszönöm a beszélgetést.
Jegyzet
A bíróságokról szóló 1991. évi LXVII. törvénnyel és a bírósági vezetők választásával a Beszélő több alkalommal foglalkozott (1991. november 2., 1992. március 14., március 28.). A törvény értelmében a bírákat a köztársasági elnök nevezi ki. Az 53. § (2) bekezdése szerint „A bíró kinevezésére az igazságügy-miniszter – a megyei bíróságok elnökének a megyei bírói tanács egyetértésével tett javaslata alapján – tesz előterjesztést.” A megyei bíróságok vezetőit a megyei (fővárosi) bíróság elnöke nevezi ki „A pályázó alkalmasságáról megyei bírósági elnöki állás esetében …az összbírói értekezlet foglal állást, és javaslatot tesz a kinevezésre.” (59. és 59/A. §)
Keszthelyi Zsolt ügyéről Haraszti Miklós tudósított a szamizdat-Beszélő 21. számában (1987/3.; lásd Beszélő Összkiadás, III. kötet, 78–81. oldal).
- Belföld [8]