A Feltámadás-szigetén még az 50-es évek elején építették a bakteriológiai fegyverek elleni védelem címén az első kutatólaboratóriumokat, mit sem törődve azzal, hogy néhány kilométerre innen lakótelep, óvoda, iskola van. Az itt élőket mindössze az elmúlt év decemberére evakuálták, miután az egész laboratóriumot Oroszországba szállították. A vegyifegyver-kísérletek utóhatása azonban ezzel nem szűnt meg. Sőt. Az Aral-tó vidékén az utóbbi 5 év alatt két – rengeteg halálos áldozatot követelő – pestisjárvány volt, melyeket a helyi lakosok közvetlen összefüggésbe hoztak a vegyifegyver-kísérletekkel. Hogy így van-e ez valójában, a helyi, egészségügy sem anyagi, sem szakmai felkészültség híján nem tudta kideríteni, az pedig a kazah és moszkvai vezetőknek a legkevésbé sem állt érdekükben, hogy nemzetközi szakértők üssék bele az ügybe az orrukat. De vannak egyéb megmagyaráz(hat)atlan tények is: az időben vészesen megsűrűsödtek a legkülönfélébb állatvészek, tömeges tengerihal-pusztulásról lehet tudni, a juhállományt vegyi eredetű bőrfertőzés és szőrhullás tizedelte, elpusztult 234 ezer szajga (tatárantilop), az egyik legfontosabb itteni állatfaj. Gyakorlatilag egyáltalán nincs regisztrálva, hányan szenvednek tüdő- és bélrendszeri megbetegedésekben annak következtében, hogy az Aral-tó vidékét állandó méregköd borítja.
A legtöbb homály a priozjorszki támaszpontot fedi. A Balhas-tó partján fekvő város egyetlen hivatalos térképen sincs föltüntetve: itt található Kazahsztán legnagyobb – 8,1 millió hektárnyi területet elfoglaló – atom- és vegyifegyver-támaszpontja. Itt semmisítették meg 1961-ben az első repülő ballisztikus rakétát – néhány hónappal előbb, mint az amerikaiak. A támaszpont laboratóriumaiban a volt Szovjetunió hadiipari szakértőinek színe-java gyűlt össze, itt végezték többek között az F–300 rakétarendszerek (az amerikai Patriot analógja) kísérleteit.
50 kilométerre Priozjorszktól található a hétezer főt foglalkoztató „Balhas–9” űrrakéta- és rádiólokációs állomás. A kilencemeletnyi magas torony s a Balhas-tó ernyőként funkcionáló tükre egy esetleges szovjet–kínai háború legfőbb harci eszközeként funkcionált volna. A Balhas–9 támaszpont környékén a talajt teljes, egészben terméketlenné tette a beleivódott rakéta-üzemanyag, a tó vize menthetetlenül sugárfertőzött. A mérgezett területek reaktiválása gyakorlatilag anyagi képtelenség: csupán a támaszpontövezet egyszázadának megtisztítása 160 ezer dollárba kerülne.
Csak mostanában derült fény arra is, hogy Kazahsztánban nem csupán Szemipalatyinszk körzetében folytattak atomfegyver-kísérleteket, hanem még legalább 3 helyen: Aktyubinszk, Kzül-Ordinszk és Dzsezkazgan területén. S bár a kísérleteket beszüntették, következményeit még fölmérni sem tudták. A nevezett körzetekben regisztrált leukémiás megbetegedések és mutációk okairól nincsenek pontos és részletes dokumentációk.
Mindezen problémák persze nem is oldhatóak meg mindaddig, amíg a kulcskérdés: a támaszpont tulajdonlásának kérdése nincs tisztázva. Miután 1991 decemberében Kazahsztán is kikiáltotta függetlenségét, voltaképp hivatalossá vált az addig csak féllegálisan hangoztatott irányvonal: likvidálni kell az összes volt szovjet katonai objektumot. Zajos kampány kezdődött a támaszpontok titkosságának feloldásáért. Ám a helyzet hamarosan megváltozott.
Ez év tavaszán létrehozták Kazahsztán önálló Honvédelmi Minisztériumát, nyáron pedig újjászervezték a köztársasági KGB-t, különböző katonai egyezményeket kötöttek a FÁK keretén belül, majd Nazarbajev elnök bejelentette: a kazah területen lévő összes volt szovjet objektum a köztársaság tulajdonát képezi, ugyanakkor a FÁK közös katonai potenciáljához is tartozik. Eközben azonban még mindig nem készült el az önálló kazah védelmi stratégia – sokan megkérdőjelezik, hogy kell-e egyáltalán – s Nazarbajev még mindig Moszkva orientációját követi (bár az utóbbi nyáron folytatott tárgyalásaiból ítélve, kitartóan fülel az amerikai szándékokra is). S a moszkvai kurzus most azt diktálja, hogy a katonai támaszpontok titkosságának föloldása „kárt okozna a nemzeti szuverenitásnak”. A közvetlen ellenőrzést a Honvédelmi Minisztérium végzi, a parlament biztonsági bizottsága az új kazah védelmi doktrínáról csak ennyit árult el: egyetlen kazah tiszt sem marad munka nélkül. A kilövőállomások, rádiólokátorok, rakétaállások ingyen hullottak a kazah kormány ölébe, nem hagyhatja őket kihasználatlanul – teszi hozzá az elnök titokzatosan.
- Külföld [6]